A sok munka, mindig csak a munka?
Na, nem panaszként mondom, félre ne értsd, kedves Olvasó! Csak visszatérve már régen említett kedvenc Zenekaromhoz, a Crystalhoz, melynek tagjai lázasan készülnek az idei első nagy megmérettetésükre ? nevezetesen: a ?Fonogram? Díjátadóra, melyet minden év február utolsó szombatján rendeznek meg, s melynek díjazottjai az előző év felfedezettje, vagy a legjobb albumának szerzői és közreműködői, a legjobb énekesek ? és még sorolhatnám, hányféle kategóriában versenyeztetik a magyar könnyűzenei szakma apraját-nagyját, kezdve a popzenétől át egészen a metálig. Az idei díjátadó gálára ezúttal jövő szombaton, február 24-én kerül sor a Jövő Háza Teátrumában, mely egy közel hatszáz férőhelyes konferenciaterem. A győztes jutalma pedig nem más, mint egy qualifikáció az idei EurovíziósDalversenyre, melynek idén épp Finnország fővárosa, Helsinki ad otthont, ahol Tibiék épp tavaly júliusban jártak, mikoris a ?Világok hangjai? című albumuk vokálszólamait vették fel a világhírű Adiemus kórussal, akiket számtalan reklámfilmben is hallhattunk már, többek között az egyik hazai mobiltelefon-szolgáltató első reklámfilmjében, még 1999. végén. Javasoltam is Tibiéknek, hogy mi lenne, ha elhívnák a kórust, hogy élőben vokálozzanak műsorukban a Dalversenyen ? noha tudom, hogy ez nem kis szervezési feladat, hiszen számtalan egyéb kötelezettségüktől, fellépésüktől függ ? de mégis? Nagy durranás lenne?
Ezen a szombaton, február 17-én viszont úgymond egyfajta ?bemelegítés? gyanánt az RTL Televízió egyik legnépszerűbb showjának, a ?Szombat esti láz? című táncversenynek utókiadásaként - melyen nem színészek, illetve közismert emberek, hanem előre benevezett, ?civil? emberekből álló párok léptek fel, s mutatták meg tánctudásukat - megrendezett parádés show sztárzenekaraként léptek fel a Campona Bevásárlóközpontban. Mi is ott voltunk Barátaimmal: Bertával, Krisztával, Csillával, Viktorral és Lacival, aki egy újabb Fantársunkat, Editet is bemutatta nekünk, igaz, erre a találkozásra már a show után került sor az egyik I. emeleti gyorsétterem előterében.
Mi Krisztával már déli 12-kor találkoztunk a Blaha Lujza téren, a 4-es és a 6-os villamos Moszkva tér felé közlekedő járatának megállójában, ahonnan a Jászai Mari térig mentünk, ott a Víg Színházzal szemben, egy híres török étteremben, a Szerájban egy jót ebédeltünk, majd úgy fél kettő tájban indultunk a Móricz Zsigmond körtérre, ahol a villamosról a 3-as buszra átszállva úgy három körül értünk a Camponába. A show 16 órakor kezdődött, így volt még egy jó óránk arra, hogy az egyik emeleti étteremben Kriszta egy jó adag fagylalttal hűtse le magát, én pedig egy nagy korsó sörrel oltsam szomjam. Én közben egy álnok gondolattól vezérelve, hogy mi lenne, ha jól megtréfálnánk az épp munkahelyéről odaérkező Bertát, felhívtam őt, s zihálva közöltem vele a telefonba, hogy siessen, mert már elkezdődött a Crystal koncertje, majd miután bontottam a vonalat, majd megszakadtunk a röhögéstől, majd közben Kriszta kitalálta, hogy hívjam fel ismét Bertát, s mondjam neki, hogy az I. emeleti McDonald?s előtti színpadon megy a műsor, majd mikor hívtam, hallottam, amint zihálva rohant a földszinten, keresve a színpadot. Majd vonalbontás után szinte hanyatt vágódva a röhögéstől, vártuk, mikor ér fel hozzánk. Két perc sem tellt bele, zihálva rohant felénk, Kriszta persze jóval előbb meglátta őt, mint én, s mikor odaért, én vigyorogva csak annyit mondtam neki: ?Jövőre is lesz kész átverés!? Persze Berta ennyire nem vette poénra a dolgot, sőt, rendesen ki volt akadva, hogy most jól felidegesítettem, hogy azt higgye, hogy jól elkésett. S persze a show ? amint azt a fent mellékelt ábra is jól mutatja - még véletlenül sem az I. emeleti McDonald?s előtt, hanem a földszinti szökőkútnál, az üveglift melletti színpadon volt. Közben Krisztával alaposan végignéztük a fenti étterem kínálatát, s látta Kriszta, hogy cápastake is kapható, melyről először azt hittem, hogy ez egy jó erős ital, mire később láttam, hogy ez gyakorlatilag nem más, mint fokhagymás, talán enyhén csípős szaftban úsztatott cápahús hasábburgonyával ? ekkor egy különleges ötlet pattant ki agyamból: mivel Tibinek a jövő héten, február 23-án lesz a születésnapja, s Tibit egy különleges, fura élmény köti e Bevásárlóközponthoz, meglepem vele, így elkészíttettem egy jókora adagot, rózsaszín díszcsomagolásban. Vagy két évvel ezelőtt történhetett, hogy Tibi az egyik RTL ?es showműsor kedvéért könnyűbúvárszerelésben lemerült a Campona Tropicáriumába, ahol a látogatók egyébként kívülről fehércápákat láthatnak. A bátor vállalkozónak viszont volt szerencséje testközelből megcsodálni e ? egyébként itt nyílván jól tartott, és jóllakott - viziragadozókat, előtte persze még végrendeletet is hagyott hátra, hogy kinek mit hagy hátra, például A házát, HANGSZEREIT GÁBORNAK: Persze a pár perces kalandot gondos szakértők kísérték figyelemmel, így Tibor e kis vizi kirándulást sikeresen túlélte ? ám azóta gyakran emlegetett történet lett belőle a mi kis baráti társaságunkban.
Majd miután elkészült a finom csemege, elindultunk lefelé, közben Viktorral találkoztunk, odalent pedig Csilla várt bennünket a színpad baloldalán, az üveglifttel szemben, ahol végülis megállapodtunk a koncert végéig, utána mentünk át a színpad elejére, ahonnan viszonylag jól láthattuk a Crystal kb. félórás műsora után következő táncversenyt.
A Crystal most sem maradt hűtlen magához, a ?Te vagy a jel? című, új daluk után a régebbi slágerek következtek: ?Két utazó?, ?Sosem múlik el?, ?Összetört a szívem?, melyet Tibi remek improvizációban adott elő annak kapcsán, hogy előtte felhívta az egyik, táncra készülő gyermeket a színpadra, aki igen-igen megilletődött, mikor Tibi felkérte őt egy közös éneklésre, annyira, hogy kicsit meg is szeppent, és el is sírta magát. Így hát e dal refrénje ezúttal ekképp szólt Tibitől:
?? Úgy érzem, összetört a mécses,
Amióta nem találok rád,
Hogy elmondjam, többet érsz, mint egy franciakrémes,
Bárcsak hallhatnád?!?
Majd műsoruk után egy gyors dedikálás, tömött sor a színpad háta mögött, épp csak lehetőségünk volt átadni Tibiék ajándékait, mivel Berta is készült egy kis meglepetéssel, versekkel, képeslapokkal, ezek egyike Gábornak jutott február 3-i születésnapja alkalmából. Akkor meg sem mondtam Tibinek, hogy mi van a csomagban, bár Viktor utánasietett, én persze próbáltam megállítani, hogy ne lője le a poént, Tibi biztos rájön, mi van a csomagban, s hogy miért pont cápastake-et kapott tőlem. Hogy végülis Tibi megtudta-e Viktortól, vagyis, hogy sikerült-e neki megmondani Tibinek, nem tudom, mert utána már Viktorral nem találkoztam, Csillával nyomuk veszett a nagy tömegben. Idehaza viszont jó étvágyat kívántam hozzá neki a Crystal Üzenőfalán ? gondolván, biztosan nem vette zokon tőlem, hisz talán így utólag ő is szívesen emlékszik vissza arra a kb. két évvel ezelőtti kalandra.
Ezután nagyon színvonalas táncprodukciókat láthattunk, kezdve a salsától a cha-cha-cha-ig, a bécsi keringőtől a rock and roll-ig, a zsűri tagjai: a Keleti Andrea és Csonka András alkotta páros, akik a ?Szombat esti láz? táncshow második szériájának győzteseiként váltak ezen oldalukról is ismertté. Vagy legalábbis Csonka Andrást ezidáig ?csak? kiváló színészként, énekesként és műsorvezetőként ismerhette a Publikum, bár színészek közt nem ritka a jó mozgású ember, de Bandinak különlegesen jó mozgása, tánctudása teszi még inkább felejthetetlenné mind színházi-, mind szólóénekesi műsorait.
Hogy mely páros lett a győztes, arra már pontosan nem emlékszem, mivel mind a Közönség, mind a zsűri és a Műsorvezető Ördögh Nóra véleménye szerint valamennyi résztvevő páros első helyezést érdemelt volna ? de hát csak egyetlen páros állhatott a képzeletbeli dobogó legfelső fokára.
Utána egy gyors fotózkodás Bandival ? mármint annak, aki oda tudott férkőzni hozzá a nagy tömegben ? nekünk ezúttal nem sikerült, de az egész késő délutáni esemény kárpótolta ezt.
A műsor után, úgy este hét körül még felmentünk Bertával az I. emeletre egy kis uzsonnára, vagy inkább talán már vacsorára, ahol ? amint már említettem ? találkoztunk Lacival, aki bemutatott egy újabb Fantársunkat, Edit személyében. A jó hangulatú, közel egy órás, régi fényképnézegetős, nosztalgiázós, derűs beszélgetésnek Laci anyukája vetett véget azzal, hogy mostmár indulniuk kell haza ? így hát mi is elindultunk Bertával. Én nem sokkal fél tíz után értem haza, s első utam a Crystal Üzenőfalára vezetett, hogy megosszam élményeim a többiekkel, illetve, hogy jó étvágyat kívánjak Tibinknek az ínyencséghez, és megköszönjem nekik e remek délutánt, miközben sok-sok boldogságot, erőt, egészséget kívántam sok szeretettel közelgő születésnapja alkalmából. Persze a legnagyobb ajándék mi is lehetne más, mint egy jó kiadós nyereményeső a jövő szombati ?Fonogram? Díjátadón ? aztán irány az Ezer tó országába, hogy a Crystal hajója elinduljon világjáró körútján!
