Hamisítatlan bulinak lehettünk
részesei ezen az éjszakán a budapesti
Jam Pubban, a Moszkva tér szomszédságában lévő Mamut Bevásárlóközpont alagsorában, ahol is tegnapról
mára virradó éjjel Krisztályban úszott minden. Igen! Kristályban, mert hogy Kedvenceink,
a Crystal lépett fel, és adott egy
csaknem két és fél órás élő koncertet.
Este fél kilencre beszéltem meg
találkozót Bertával a Széna téri villamosmegállóba, mivel korábban foglaltattam
asztalt telefonon a nevemre, három fő részére, és este fél kilencre kértem a
foglalást, mivel a buli 21 órára volt meghírdetve. Nem sokkal fél kilenc után
oda is értünk, számítottunk Lillára is, bár ő nem ígérte biztosra, hogy jön,
mivel Újpesten lakik, és gond lett volna számára a késői kezdés. Végülis elég
későn kezdtek Tibiék, ugyanis mire a Zenekar minden tagja megérkezett, volt
este 22 óra. Egészen pontosan a dobosra, Végh Balázsra kellett kicsit várni,
node addig sem tétlenkedtünk, Zenekar és rajongói. Nem sokkal érkezésünk után
egy kedves fiatalember, pincér állt készséggel rendelkezésünkre. Kértem egy
itallapot, majd miután azt Bertával alaposan átolvastuk, én egy korsó sör,
Berta pedig – aki természetesen vendégem volt egy italra – egy pohár cola mellett
döntött. Az ital elfogyasztása után a bárpultnál lévő asztalunktól nem messze
lévő színpad elé álltunk, ahol már javában gyülekezett a Keménymag. Néhány
ismerős arc, Móni, Brigi, Laci, és nyílván még sok más ismerős lehetett ott.
Tízre viszont mindenki és minden
a helyén volt, kezdődhetett a fergeteges buli, a Srácok a húrok közé csaptak,
és egészen rendhagyó módon most nem egy saját nyitánnyal indítottak, hanem Kati
Diana King-egyvelegével, amelyet már jól ismerhetett a közönség korábbi élő
koncertekről. Ezután következtek a saját dalok, persze a sort még
megfűszerezték egy Neoton-blokkal is. Majd: „Sosem múlik el”, „Ne ébressz fel”,
„Két utazó”, „Fújja el a szél”, „Jég a tűzben”, majd egy rövid, kb. tíz perces szünetet követően egy Tibiék egyik nagy kedvencétől egy feldolgozás,
Robbie Williams egyik dala, majd egy
újabb Neoton-blokk, majd közkívánatra az „Elmegyek”, „Menj tovább”, a már szintén ismert LGT-blokk („Szól
a rádió”, „Miénk ez a cirkusz”, „Nem adom fel”, „Szólj rám, ha hangosan
énekelek”). Az est fényét természetesen
Tibiék mellett Berta is emelte a szokásos felkonferálásaival, sőt, már a buli
kezdete előtt közösen énekeltük a legismertebb slágereket.
A fergeteges élő show nem sokkal éjjel fél egy
előtt ért véget, amit aztán disco követett, de ezen mi már nem maradtunk ott,
még néhány szó a Barátokkal, Ismerősökkel, Berta – gondolván, Karácsony előtt
talán már nem találkozunk Tibiékkel – egy kis meglepetéssel, néhány, idén
szeptemberi horvátországi nyaralásukról készült képpel kedveskedett nekik, és
mégy, Tibiről múlt vasárnap, saját maga
által készített fényképet is dedikáltatott unokatestvérének
Ezt követően a kissé füstös. Félhomályból,
leizzadva nem esett rosszul kilépni a teliholdas, hűvös őszi éjszakába, noha
szívesen maradtunk volna akár reggelig is, szívesen töltöttük volna az éjszaka
hátralévő részét is Tibiék társaságában. A 4-es és a 6-os villamosok éjszaka is
közlekednek, így nem volt gond a hazajutás, felszálltunk a Blaha Lujza tér
irányába tartó villamosra, Berta a Mequart-ligetnél, én pedig a Wesselényi
utcánál szálltam le, így már egy óra előtt itthon voltam.
Köszönjük a Crystal-nak és a Jam
Pub-nak a remek hangulatot, az igényes kiszolgálást…!
