Kedves Zoli!
Elnézésed kérem, hogy csak most reagálok, illetve írok Neked.
Ennek az oka nem más, mint hogy szükségem volt egy kis időre (a sok munka mellett), hogy - miután nemrég beszéltünk a munkafeltételekről, lehetőségekről, illetve, hogy amennyiben nálatok dolgoznék, máshol - így a Civil Rádióban sem, még önkéntesként sem - nem dolgozhatnék Szerződés és a frekvenciakövetelmények értelmében.
Heteken keresztül örlődtem, gondolkodtam, csontig rágódtam a dolgon, miután mai nap a józan eszem és a realitás úgy diktálta, hogy meghozzam - számotokra nyílván - fájó döntést, mely szerint nem szeretnék a Hello Rádióban dolgozni. A tisztesség és az irántatok érzett tisztelet azonban - úgy gondolom - megkívánja ezt a minimumot, hogy röviden megindokoljam döntésem, noha amíg nincs aláírt Szerződés, mely kötelezne, nem lenne kötelességem megindokolni, ám miután én az az ember vagyok, aki felvállalja saját magát, a szavait, a tetteit és a döntéseit, miért ne vállalnám, és mondanám el.
1.) Annak idején azt, hogy valaki lehettem, lehetek és vagyok a médiában, a Nonprofit Média Központ Alapítvány jóvoltából a Civil Rádiónak köszönhetem. Előbbiben elméleti- és gyakorlati képzésen vehettem részt, utóbbiban szert tehettem egyfajta szakmai alapismeretre, gyakorlatra, némi rutinra. Valahányszor beléptem a stúdióba az elmúlt hetekben-hónapokban, minden alkalommal eszembe jutott, hogy ha a fenti követelmények érvényesek - melyek szerint a Hello Rádió arculata miatt máshol nem dolgozhatnék -, akkor olyan embereknek fordítanék hátat, és olyan embereket hagynék cserben, akik egyrészt kezembe adtak egy olyas valamit, amelyről néhány éve még álmodni sem mertem, amikor még fel sem merülhetett annak a gondolata, lehetősége, hogy egy fogyatékossággal élő ember ép egészséges emberek között mikrofon mögé ülhessen, és rádióba adhatja a hangját, a tudását, a tapasztalatait. Hovatovább ezen emberek ma már komolyan számítanak rám, valahányszor az én műsoraimba vágó téma van, telefonon, emailben, személyesen megkeresnek, mondhatnám úgy is, ENGEM keresnek meg, számítva arra, hogy általam eljut a Hallgatókhoz az üzenet, melyről szólnunk kell a Civilben.
2.) Látva az elmúlt napok bizonytalanságát, amikoris volt olyan, hogy hiába mentem be hozzátok délelőtt 10-re, jó esetben fél tizenkettőkor el tudtunk kezdeni valami érdemi munkát kreálni, illetve volt olyan, amikor be sem kellett mennem, mert nem volt működőképes technikai háttér, elbizonytalanított, hogy vajon érdemes-e egy biztos technikai apparátust, ismeretséget, emberi kapcsolatokat, hidakat felégetni magam mögött, még akkor is, ha a Civil "csak" önkéntes munka, ám aki fogyatékossággal élőket érintő témákkal foglalkozik - úgy gondolom -, az csak hivatástudatból végezheti ezt a munkát, elég furán venné ki magát, hogy én, akit mindenki önzetlenségéről ismert meg pénzért közvetítenék fogyatékosokról szóló anyagokat az éterben, mert ez a munkám. Nekem ez nem munka, számomra, nekem ez a hivatásom, ahogy egy embert átkísérnek a túloldalra, vagy felsegítik a buszra, és átadják a helyet, és nem kérnek érte ellenszolgáltatást, én sem kérek azért ellenszoltgáltatást, mert maga az a tény jól esik, jó érzéssel tölt el, hogy célba érnek az üzenetek, és ha valaki esetleg hallgat minket, netán legközelebb már másképpen közelít egy fogyatékos emberhez, illetve másképpen közelít meg egy fogyatékosügyi témát. Mert bizony sokszor kapok ilyen visszajelzést Civiles munkámon keresztül, és ez nekem bőven elég.
3.) A pénzt én csak egy gazdasági mutatónak tartom, egy eszköznek, amely arra elegendő, illetve arra, ahhoz kell, hogy kiegyenlítsem a számláim, hogy gazdaságilag versenyképes lehessek, ám soha nem motivált és boldogított engem. Pár kedves szó, illetve a 2. pontban említett visszajelzések számomra bőven elegendőek. Márpedig nálatok az utóbbi időben folyton csak azt kaptam, hogy miben kellene változtatnom, hogy "persze, a Civil Rádió egy konzervatív rádió, ahol előre legyártott, megírt sablonok szerint kell dolgozni", és hogy itt ez nem megy, hogy ne legyek feszült, hogy legyek laza, pörgős, változtassak ezen a "konzervatív, Civiles felfogáson". Rájöttem, végiggondoltam, nem tudok változtatni rajta, mert az egyéniségem beszél, amikor én beszélek. A mesterségességet pedig ki nem állhatom. A Civilben elfogadtak ilyennek, amilyen vagyok, bíztatnak, hogy sok ilyet csináljak (amilyen műsorokat készítek).
4.) Van egy főállású munkahelyem, ahol a gazdasági versenyképesség megtartásához szükséges jövedelmem megkeresem, kapok annyi támogatást, jövedelmet, hogy ebből meg tudok élni, és ez biztos. Ráadásul főállású munkahelyemen 6 órás munka után keresek annyit, mint amennyit a tervezett szerint nálatok 7.6 órában.
5.) Látva a technikai feltételeiteket és a létszámot, félek attól, hogy ha ne adj Isten, nem tudnánk beindulni, akkor három szék közül a pad alá kerülnék, kilépnék a Creditexpresstől, elhagynám a Civil Rádiót, s ha nem indulna be a Hello Rádió, akkor utána ugyan mehetnék, kopogtathatnék a Civil Rádió és a Creditexpress ajtaján, de akkor meg gyötörne a lelkiismeret, hogy "Ha ló nincs, jó a szamár is" alapon mennék vissza, mert könnyen felmerülhet, hogy csak azért vagyok ott, mert nincs más. Holott ez nem így van, mert ha nem érezném jól magam akár a főállású-, akár az önkéntes munkahelyemen, bármikor válthatnék, vagyok annyira magabiztos, hogy bárhol bármikor megállnám a helyem. Azért nem szeretnék váltani, mert - a fentiek alapján - jól érzem magam. Képességeimhez mérten mind anyagilag-, mind morálisan megbecsülnek, elfogadnak, és akik engem támogatnak, azokhoz igyekszem loyális maradni.
Szeretném hangsúlyozni, hogy fenti dolgokról senkivel, senkinek nem beszéltem. Sem főállású munkahelyemen, sem a Civil Rádióban nem tudják - legalábbis tőlem nem -, hogy lehetőség nyílt előttem a Hello Rádióban dolgozni, hogy egyáltalán, alakul egy ilyen rádió. Családomnak is csak anyit mondtam, hogy úgy néz ki, lesz egy ilyen lehetőség - vagyis a fenti döntést kizárólag magam hoztam meg, mint ahogy említettem, józan eszemre és a realitásra támaszkodva. Arra alapozva, hogy kaptam én már annyi pofont az élettől, hogy inkább a néha kicsit nehézkes, de biztos, mint az egyszerűnek tűnő, de bizonytalan. Végezetül ezúton szeretnék köszönetet mondani valamennyiőtöknek, hogy megkaptam ezt a lehetőséget, hogy kipróbálhattam, hogy legalább lett összehasonlítási alapom, és amennyiben mégis beindul a vállalkozásotok, úgy sok sikert kívánok Nektek, a magam részéről ugyanolyan békességben, szeretetben, tüske nélkül, ahogyan annak idején odamentem Hozzátok.
Tisztelettel,
Ruzsa Viktor
2008. július 21.
*** *** *** *** *** *** *** *** ***
Levelem, állásfoglalásom címzette Klinda Zoltán, a tervek szerint a Hello Rádiót üzemeltető KFT Tulajdonosa.
