Ma esti "Fillagória" adásunkban egy igazán szívmelengető történetet hallhattak Hallgatóink, mindemellett pedig, illetve ezen belül egy igazi remek zenei csemegét kínáltunk Hallgatóink számára.
Még két héttel ezelőtt, azon a bizonyos november 15-i szombat este, a Civil Rádió 13. Születésnapi Party-ján, vacsora közben Szörényi Tibi Barátom hozott magával egy kedves fiatalembert, a Nem adom fel Zenekar egyik billentyűsét, énekes-zeneszerzőjét, Varga Árpádot (művésznevén Banjay-t), aki hamarosan új műsort indít majd a Civil Rádióban. Már régóta figyeli, hallgatja műsorainkat, most úgy döntött, szívesen kipróbálná magát a mikrofon előtt. Mindemellett november 14-én egy világraszóló koncertet adtak a budapesti Papp László Budapest Sportarénában, mely koncert teljes bevételét Böjte Csaba dévai Ferencesrendi szerzetes árvaháza javára ajánlották fel. E koncert azért volt világraszóló, mert a világon eddig egyedülálló kezdeményezésként ezúttal fogyatékossággal élő emberek szerveztek jótékonysági koncertet ép gyermekek megsegítésére. A látás- és értelmi sérült fiatalokból álló Nem adom fel Zenekar mellé állt több hazai kiválóság is, mint pl. Révész Sándor, a legendás Piramis és Generál együttesek énekese, Presser Gábor, az Omega és LGT énekese, billentyűse, zeneszerző, musicalszerző, a Víg Színház Művészeti Vezetője, valamint az Edda énekese, az "öreg motoros", Pataky Attila.
Árpád, akit egyik csapattársa a koncerteken csak "Benjáminként", "a Rettenthetetlenként" mutat be a színpadon, ezért kapta a Benjay művésznevet, gyermekkorában intézetben nevelkedett, autodidakta módon kezdett el szintetizátoron játszani. Barátai bíztatására folytatta amatőr tanulmányait, míg nem egyszer egy barátja révén 2006. május 2-án bekerült a csapatba, és először csak próbaképp, majd később állandóan velük zenélt, és e tevékenységet azóta is hivatásának tekinti, noha egyébként főállásban a Downe Alapítványnál dolgozik. Régóta, idén év eleje óta készültek erre a nagyszabású koncertre, gondolták, mi lenne, ha egyszer eljutnának egy igazán komoly, nagy volumenű színpadra, és egyszer ők is adhatnának valamit, segíthetnének másokon. S hogy miért pont Böjte Csaba árvaháza? Rpgi ismerettség útján esett épp rájuk a választás. Később telefonon felhívták Presser Gábort és Pataky Attilát, akik örömmel fogadták a felkérést, utóbbi nem is egyedül érkezett, hanem magával hozta az Edda többi tagját is, így a teljes zenekar fellépett az est vendégzenekaraként. Jónéhányan együtt is énekelhettek velük, így például a Nem adom fel másik billentyűse, Szepesi Richárd Ricsosz az Edda "Érzés" című dalát is elénekelhette, együtt énekelhette Pataky Attilával, de a koncerten - melyen én sajnos egyéb munkahelyi kötelezettségeim miatt nem lehettem ott, viszont később az MTV-n láttam róla egy rövid összefoglalót - felcsendült még az "Álmondtam egy világot magamnak" című Edda-sláger is.
Végezetül, műsorunk utolsó harmadában egy - a Civil Rádióban eddig egyedülálló - dalpremire következett: Árpi egy erre az alkalomra, e műsor tiszteletére írott vadonatúj dalát is bemutatta, így e dal ma este hangzott el először a nyílvánosság előtt, e dal címe: "Hulljon le a fal" - ez a dal az esélyegyenlőségről szól, arról, hogy lehet bárki bármilyen fogyatékossággal élő ember, s ha bár minden ember más, mindenkinek el kell fogadnia a másikat, annak másságával együtt, mert a fogyatékossággal élő, hátrányos helyzetű emberek is éppúgy jelen vannak a nehéz kűzdelemben, mint ép társaik, hogy mi is épp úgy együtt vagyunk a nehéz helyzetekben, a bajban, ha kell. Nehéz lenne erről szavakban beszélni, de Árpi természetesen örömmel járult hozzá ahhoz, hogy a Civil Rádió e dalt bármikor játszhatja. E műsorban a dalt un. félplayback-ről adta elő, vagyis a zenei alapot, melyet otthon ő maga készített egy Casio szintetizátor és számítógépes hangszerkesztő program segítségével, hozta magával, és élőben énekelt rá. E dal - akárcsak a többi saját dala, daluk - viszonylag hamar megszületett, mivel rendszerint kedden és pénteken délután 2-től 4-ig próbálnak, azon kívül ki-ki otthon, saját maga állítja össze a saját szólamát, így általában a dalok két-három próba alatt születnek meg, ez a dal is kb. 2-3 nap alatt született meg, noha ezt Árpi egymaga adja elő.
Mit is mondhatnék? Csak gratulálni tudok, és további sok hasonló kezdeményezést kívánunk még nagy szeretettel, és - kedves Árpi - köszönjük, hogy eljöttél, és megosztottad velünk e felejthetetlen élményt! További sok sikert, és kíváncsian várjuk az újonnan induló műsort, melynek címe nem is lehetett volna más, jobb, mint "Nem adom fel".
