Ködös, csípős reggelre ébredtünk.
Ma délelőtt Édesapámékhoz mentem, Édesapám második feleségével, Ágival és féltestvéreimmel már ide s tova hétéve itt hagyták a nagyvárosi élet forgatagát, Tápiószecsőre költöztek, még 2000 márciusában. Ritkán adódik alkalmam meglátogatni őket, mert hol Édesapám dolgozik hétvégenként, hol pedig nekem van sok munkám de ma végre találkozhattunk személyesen is, félretéve a telefon- és az internetadta találkozási lehetőséget. A 9:20 kor a Keleti pályaudvarról induló szolnoki vonattal mentem, így már tíz körül lent voltam. Még itt Pesten csak elvétve akadnak havas területek, náluk szinte mindent hó borított, és alig lehetett látni a ködben. Édesapáméknak desszertet vittem, Lőrinc öcsémnek őpdig egy férfidezodort, Hugom pedig nem volt otthon, igaz, vele már a múlt szombaton találkoztam. Tőlük pedig desszertet és CD-t kaptam. Jó volt végre mesélni egymásnak az elmúlt hetek, hónapok történéseit, a világ dolgait. Ebédre és vacsorára zöldséglevest és rizses hús volt, meg egy jó kiadós fekete kávé. Egy este hét óra után induló vonattal jöttem haza, pontosabban egy Szolnok felől érkezővel, amely 19:03-kor ért a szecsői vasútállomásra, így már háromnegyed kilenckor itthon voltam. Közben többször megcsörrent mobiltelefonom, de valahányszor mire fogadtam volna a hívást, a hívás megszakadt. A nem fogadott hívásokról pedig ugyan kapok értesítést, de elvből nem szoktam visszahívni a hívókat, mondván, ha valaki el akar érni, az el tud érni engem, és el tudja mondani, mit szeretne, meg aztán hangpostám is van, ha véletlen nem vagyok elérhető, akkor is nyugodtan hagyhat üzenetet. Végülis idehaza kiderült, ki kereshetett többször is - valószínűleg Noémi volt, akitől közben kaptam egy SMS-t, hogy holnap 11:30 ra érkeznek meg busszal a Népligethez, ők is jönnének fel Mónival szilveszterezni. Mér jó néhány hete tervezgetjük ugyanis, hogy ha összejönne a jó kis baráti társaságunk, akkor a Nyugati térre megyünk, ahol egész este élő koncertek lesznek: este fél nyolctól a Crystal, majd Póka Angéla, a Roy & Adam Trió, majd éjfél után a közismert rádiós műsorvezetőkből álló Best of Danubius.
Idehaza este forralt bort készítettem magamnak, természetesen fahéjjal fűszerezve. Közben pedig számba vettem a mögöttünk hagyott évet hát bizony volt bőven mit számba venni, főképp azt, amit már a minap talán múlt hét szombaton, december 23-án említettem: kicsit több időt szentelni Családtagjaimra, Barátaimra, Szeretteimre, akikkel az utóbbi hetekben, hónapokban vajmi kevés időt töltöttem a sok-sok munka miatt de azért a jövőben igyekszem másképp beosztani az időm. Ezt persze mintha tavaly ilyenkor is megfogadtam volna, viszont remélem, mostantól sikerül be is tartani ezt.
