Ma elkészítettem a már korábban említett, Rádiónk Szociális- és Portréműsorok készítői műhelyének közös műsorába szánt anyagom, melynek témája a fogyatékossággal élő emberek és a művészet kapcsolata. Szerencsére nem kellett messzire mennem, mivel találtam egy kiváló interjúalanyt Jánosi Veronika személyében, aki a nemrég véget ért Nézőpont Váltás kurzus keretében filmezést is tanult, természetesen éplátó társak segítségével. Filmjének címe: Vakarcsok, mely film a vak gyermekek játszási szokásairól szól, különböző készségfejlesztő, szabad játékokat mutat be, természetesen a budapesti Vakok Általános Iskolájának növendékei és tanáraik segítségével. Arra a kérdésemre pedig, hogy milyen kapcsolatban van a filmkészítéssel, mint művészettel, Vera azt mondta, hogy nem szeretne ezzel foglalkozni, őt inkább a rádiózás, a hangtechnika érdekli, csak egyszerűen kíváncsi volt, és ezt is kipróbálta a tanfolyam keretében. Arról is beszélgettünk, hogy mennyire lát esélyt a fogyatékosok médiában való elhelyezkedésére, de e kérdésre elég pesszimista választ adott, nem sok esélyt lát erre, legalábbis a dolgok jelenlegi állása szerint. Viszont a jövőt illető tervei között szerepel a rádiózás, reménykedik azért, hátha sikerül akár önkéntesként elhelyezkednie a médiában.
Megbeszéltük, hogy soron következő szerkesztőségi találkozónkon, mely május 4-én pénteken délután 14 órakor lesz, bemutatom őt Kollégáimnak, akikkel már előzőleg egyeztettem, hogy szeretném őt meghívni kíváncsian várják szeretettel. Megígértem neki, hogy miután a közös műsorunk lezajlott, szívesen segítek neki, és adok neki lehetőséget arra, hogy egy későbbi adásunkban saját anyagot készíthessen, mire Vera mondta, hogy inkább a háttérmunkában, a vágásban szeretne részt venni.
