2006. október 1-én, a Civil Rádió új műsorstruktúrájának indulásakor nekem is jutott egy újabb hálás feladat: részt venni Rádiónk hétköznap délutánonként jelentkező napi kulturális ajánlójának készítésében. Mivel Fillagória című műsorunk páros héten szerdán jelentkezik szerkesztésemben, vezetésemmel, ezért adódott az ötlet, hogy akkor előtte, ha már úgyis mindig korábban beérek a stúdióba, én készítsem a páros hét szerda délutáni programajánlót, mely Kultúrkortyok címmel hallható hétköznapokon 16:05-kor. Mai programajánlónkban néhány, a következő egy hétben megrendezésre kerülő komoly- és könnyűzenei koncertet ajánlottam Hallgatóink figyelmébe, többek között a június 30-i 11. Kapcsolat Koncertet, melynek ahogy 1997. óta minden évben, idén is az egykori Felvonulási tér, ma Ötvenhatosok tere ad otthont. Idén Bryan Adams látogat el Hazánkba e jeles eseményre, és ad egy nagyszabású koncertet, melyet a tavalyi Megasztár győztese, az idén a Helsinkiben megrendezett Eurovíziós Dalverseny 9. helyezettje, Rúzsa Magdi ad egy külön erre az alkalomra összeállított műsort. De ajánlottam még Hallgatóinknak többek között egy július 1-én este 19:30-kor kezdődő koncertet Keringő a Hősök terén címmel, mely a Budapesti Búcsú keretében lesz a Budapesti Fesztiválzenekar közreműködésével, Fischer Iván vezényletével.
Programajánlónkat követően néhány szót váltottam egy-két barátommal MSN-en, kipróbáltam laptopom beépített Wi-Fi routerét, melynek segítségével először sikerült nyílt közösségi internetponthoz csatlakoznom. Persze nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy alaposan felkészüljek este érkező vendégemből, Nádas Pálból, akit mai Fillagória adásunkba hívtam meg. Csak mivel a szerkesztőségi asztali PC-ket sok más Kolléga is használja saját, személyes felhasználói profillal, s az általam használt képernyőolvasó programnak a Windows indulásakor már működnie kell még ahhoz is, hogy egyáltalán beléphessek egy saját, személyes profilba, így jobbnak láttam, ha nem telepítjük fel a képernyőolvasót egyik szerkesztőségi gépre sem, hanem ha már úgyis van egy laptopom inkább saját, hordozható gépem használom munkám megkönnyítésére.
Nem sokkal este hét után meg is érkezett Nádas Pál, a Magyar Paralimpiai Bizottság Elnöke és a Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthon Igazgatója, aki e hónap elején elnyerte a Pannon Példakép Alapítvány egyik, 2007. második negyedévi díját. Az Alapítvány egyébként negyedévente három Példaképet választ ki, és díjazza munkásságukat. Nádas Pál külön kérése volt, hogy ne beszéljünk az adás előtt arról, amiről adásunkban beszélgetni fogunk, mert ő ha nagyritkán jót mond, akkor azt utána hamar elfelejti, és soha többé nem jut eszébe. Ezért nem készítettem ugynevezett előinterjút, ahogy ezt rendszerint tenni szoktam leendő interjúalanyaimmal, amiért minden stúdióvendéget adáskezdés előtt legalább fél órával korábbi időpontra hívok meg a szerkesztőségbe. Majd miután bementünk a süketszobába, és pontban 19:30-kor kezdetét vette műsorunk, szakítva azon hagyományokkal, hogy elkezdjem beszéltetni, meséltetni interjúalanyom életének kronológiájáról, gyorsan belecsaptunk a húrok közé, és máris egy provokatív kérdéssel kezdtem: Vajon miért van az, hogy a nagy médiumok, mint pl. a közszolgálati TV-, rádió- vagy az írott sajtó egyfajta tabuként kezeli a paralimpiát, és a sérült emberek alig kapnak műsoridőt, hogy megmutathassák magukat és kiemelkedő teljesítményüket a nyílvánosságnak? Mire Nádas Pál elmondta, hogy a két világháború vesztes országaként Hazánkban a sérült embereknek minden egyes diktatúrában csak túlélési esélyük volt, soha sem voltak igazán elfogadott személyek a társadalomban. Éppen ezért a II. Világháborúban megrokkant sérült emberekből, ugynevezett szabad kőművesekből önszerveződő mozgalom alakult, mely sokszor elbukott, így újra meg újra kellett szerveznie önmagát, míg végül az 1970-es években kezdett kiteljesedni. Ekkor kezdett kiteljesedni a sérült emberek sportja is, és kezdték el megszervezni a paralimpiai mozgalmat, mely valójában sohasem hasonlítható össze a hagyományos nemzetközi csapatokkal. Mikor erre feltettem a kérdést, hogy vajon miért, Nádas Úr annyit mondott, hogy igazából nem is kell, és nem is lehet őket összehasonlítani az épekkel, mindenkinek a saját csapattársaihoz és csoportjához mérten kell értékelni a teljesítményét. Nádas Pál a Mozgásjavító Általános Iskola Igazgatójaként sokat tesz azért, hogy a sérült gyermekeket a sport iránti elkötelezettségre neveljék, főleg, hogy a mozgássérült gyermekeknek egyébként is nagy szükségük van a mozgásterápiára, például az úszásra. Műsorunk hátralévő részében pedig két könyvről beszélgettünk: az egyik egy, az Általános Iskola 90. születésnapjára kiadott tanulmány 90 év a sérült emberek szolgálatában címmel, mely Nádas Pál szerkesztésében látott napvilágot, ebben az Iskolát mutatják be. Alakulására természetesen pontos dátumot nem lehetett meghatározni, épp az imént elmondottak alapján, a szabad kőművesek alapította civil szerveződés, mozgalom miatt, hiszen nem lehet pontosan megállapítani, mikor kezdték el külön oktatni a mozgássérült gyermekeket. Nádas Pál elmondta, hogy a rendszerváltást követően nyílt lehetőség arra, hogy elkezdjék a kutatást elődeikkel kapcsolatban, így próbálták meg végülis az 1890-es, illetve az 1900-as évek elejére datálni a különálló oktatás bevezetését. Ehhez kapcsolódik egy másik könyv, mely ahogyan az előző is a sérült emberek világát, oktatását mutatja be, sőt, utóbbi könyv ezen túlmenően, módszertani kiadvány lévén még a másság elfogadására, toleranciára is tanítja az épeket, elsősorban a pedagógusokat, hogy aztán adott esetben nyílt osztályfőnöki órák keretében maguk szervezhessenek találkozókat sérült- és ép gyermekek között, elősegítve ezzel az ép gyermekekben azt a szemléletformálást, miszerint a sérült ember is éppen ugyanolyan ember, mint ők. Ez utóbbi könyv megírásában egyébként Nádas Pál szerzőtársa Kőpataky Mária volt. Nevére rögtön fel is kaptam a fejem, s egy kitérő személyeskedéssel, melyet remélem, Hallgatóink megbocsátanak nekem, rá is kérdeztem, hogy csak nem az a Kőpataky Mária, aki a Budapesti Gyengénlátók Általános Iskolájában is tanít? Mire Nádas Pál meg is erősített, hogy de igen
Pontosabban: tanított
Jövőbeni terveik között pedig egyértelműen szerepel az, hogy e könyv hamarosan nyílvánosan is elérhető és digitális formában letölthető legyen.
A játékkérdés pedig annak az alapítványnak a nevére irányult, akinek múltkori vendégem is munkatársa. Természetesen a Diótörés-re gondoltunk, mely egy szimbólum: amilyen az élet maga, kemény, nehéz fizikai munka, olyan a diótörés is ezt az Alapítvány egy korábbi támogatottja adta, szimbolizálva ezzel a hátrányos helyzetű, roma fiatalok életét. Megfejtő nem volt, így ismét nálunk maradt egy hétvégi előadásra szóló két-két színházjegy. Talán majd más Kollégáknak sikerül kijátszani ezeket, és gazdára találhatnak.
Nádas Pál Úrnak ezúton köszönöm, hogy elfogadta meghívásom, és szeretettel gratulálok Példakép Díjához további erőt, egészséget, kitartást, eredményes munkát kívánok szeretettel!
