Az élet úgy hozta, hogy a két ünnep között is dolgoznom kellett telefonos munkahelyemen. Tegnap délután munka után viszont volt egy kis időm átmenni Édesanyámékhoz, ma pedig apa Nagymamámnál voltam – végre, ki tudja, hány hete vagy hónapja is már, hogy személyesen nem, legfeljebb csak telefonon és email-ben beszélgettünk egymással. Ebédre zöldséglevest, majd rántott csirkehúst ettünk barnarizzsel, utána egy jó pohár félédes vörösbor és feketekávé sem hiányozhatott az ünnepi asztalról. Ajándékképpen pedig Nagymamám egy, a korábban már említett Emlékalbum egyik példányát kapta tőlem egy szál rózsaszín rózsával, én pedig egy zakót kaptam tőle, melyet férje hagyott örökül. Este fél nyolckor indultam el tőle, így nem sokkal háromnegyed kilenc előtt értem haza – s természetesen, ahogy ez lenni szokott nálunk, mint mindig, most is felhívtam, hogy ne aggódjon, minden rendben van, épségben hazaértem. Közben odakint esni kezdett a hó, Angyalföldön, a Dózsa György úton, még a metróaluljáró előtti részen fehérebbek voltak a járdák, mint az Astoriánál, itt a Belvárosban inkább csak latyak maradt a frissen hullott hó helyén.