A  hétköznapi teendők közepette végülis kedden dél körül sikerült beszereznem Tibi szólóalbumát.

Keddről szerdára virradó éjjel hallgattam meg először, és most, e sorok írása előtt másodszor – de már első alkalommal úgy a hatása alá kerültem, hogy egyszerűen csak annyi jutott eszembe: „Úristen! Hol a csúcs, Tibi?”  Ha Erkel, Bartók és Kodály élne, erre bizony ők is felfigyelnének, mert ezek a lírai dalok bizony műalkotások.Úgy érzem, hogy ezeket a dalokat talán nem csak, hogy 1-2 száz év múlva, meg még utána is játszani fogják sokáig, hanem ezek a dalok, illetve a Szerző, Kasza Tibi örökre beleírták magukat a XXI. Századi kortárs zenetörténetbe, s talán az iskolákban is tanítani fogják, mert érdemes. Mert bizony, valamennyi mai magyar zeneszerző, zenész tanulhatna tőle, tanulhatná azt, hogyan lehet maradandót alkotni, hogy nem csak egy-két évtizedes, hanem örökkévaló slágert, műalkotást komponálni – na és természetesen a kiváló előadásmód, a csupa szív, érző lélek harmóniája.  Az albumon Tibi saját dalai mellett található még három feldolgozás is, a „Love Story”, az „I Want Heaven Only Knows”, és a világhírű Queen által sikerre vitt Bryan May-szerzemény, a „Who Want to Live Forever” című dal feldolgozása. Lassú, szinte végig kötött dobkíséret nélkül játszott, ám mégis kötött tempójú dalok, szinfónikus zenekari kísérettel, egyszerű, fülbemászó, már-már  operaáriára emlékeztető dallamvilággal és énekhanggal, olthatatlan vágyról, szenvedélyről, és mennyei áldásról szóló szövegek, melyek talán még ének nélkül is, versekként is megállnák helyüket – na persze senki sincs, aki elszavalná őket, inkább Tibi az, aki dalban mondja el ezeket, mert így könnyebb, és a zene nem ismer határokat, és a lélek a zenében él.  Egyszerűen csak annyit lehet hozzáfűzni még ehhez – túl a gratuláción a Szerzőnek, az Előadóknak és a Közreműködőknek -, hogy ezt egyszerűen meg kell venni, mert érdemes!

Köszönjük Neked és Művészbarátaidnak, kedves Tibi!