Az Élet dolgai, a sok elfoglaltság, munka. Néha úgy érzem, eladom a lelkem a semmiért, csekély pénzért, vagy talán még azért sem. Néha mar a Lelkiismeret, hogy beletemetkezem a sok munkába, amely miatt kevés időt fordítok azokra, kiket igazán szeretek, kik igazán közel állnak hozzám, és talán nem ezt érdemelnék meg tőlem. Ki tudja ? Talán épp ez okozta azt, hogy ez a hét szomorúsággal tellik, két jeles nap, Melinda 25. születésnapja (február 1.) és az én 32. születésnapom (január 30.) hangulatára is rányomja a bélyegét. Melinda sokszor neheztelt rám, hogy sokat dolgozom, vagy inkább féltett, aggódott értem. Sokszor mondta, nehogy egyszer bajom legyen a sok munka miatt, hogy nehogy túlhajszoljam magam, mert mindig mindent 100 százalékosan szeretnék teljesíteni. Noha erről eddig sem itt, sem máshol nem beszéltem, Melinda sokszor tett szemrehányást nekem ezért, sokszor még igaztalanul is mondott olyat, amikor például munkahelyeimen voltam, ahol nem tudott elérni mobiltelefonomon, mert a készülék nem lehet bekapcsolva, hogy tuti, hogy azért csinálom (vagyis azért vagyok kikapcsolva), hogy ne tudjon elérni, mert biztos csak egy púp a hátamon, hogy meg akarok szabadulni tőle. De valahányszor ezt mondta, mindig megbeszéltük a dolgot, s amikor csak tudtunk, találkoztunk is, és természetesen szinte minden este beszéltünk egymással telefonon csak nagyritkán adódott olyan este, amikor nem. Tegnap, január 30-án reggel, nem sokkal nyolc óra előtt hívott, először is, hogy boldog születésnapot kívánjon nekem. Már akkor éreztem, hallottam hangján, hogy valami nincs rendben. Amit persze csak azért nem értettem igazán, mert ezt megelőzően úgy tűnt - minden rendben volt köztünk. Ám ekkor kiderült, hogy neheztel rám azért, mert már majd egy hónapja nem találkoztunk személyesen, mondta, hogy este szeretne velem beszélni, mire én, hogy természetes, este hívom. Majd bontanunk kellett a vonalat, mivel ő délelőttös, így dolgoznia kellett. Ezután nem sokkal Édesanyja hívott, hogy hasonló jót kívánjon nekem, majd elmesélte, hogy Melindának volt két nagy csalódása az életben, ezért nagyon fél attól, nehogy elveszítsen, s ezért fordulhat elő, hogy néha meggondolatlanul mond butaságokat, de ő (mármint Édesanyja) pontosan tudja, hogy én őszintén megmondanám, ha probléma lenne, és hogy én tényleg nagyon elfoglalt vagyok, hiszen akinek két munkahelye van, annak sokszor kell megalkuvónak lenni, és beleilleszteni a programjába a Családot, Barátokat, a munkahelyi feladatokat, problémákat. Azt is elmondta, hogy szeretné, ha emiatt nem menne szét a kapcsolatunk, s adnék Melindának még egy esélyt. Mint kiderült, attól tartott, hogy emiatt, hogy Melinda sokszor igaztalanul vágja a fejemhez, hogy biztosan miatta nem vagyok elérhető, meg hogy ő csak egy púp a hátamon, teher a számomra, emiatt elromolhat kapcsolatunk. Erre én annyit mondtam, hogy még gondolkodom a dolgon, bár én már sokszor adtam esélyt Melindának, mert habár, ahogy előbb mondtam, eddig nem beszéltem erről senkinek már sokszor megbeszéltük a dolgot, tisztáztuk, hogy mi a helyzet, hogy milyen az én életem, s mindannyiszor tisztáztuk, hogy Melinda el tud engem fogadni így, s tudomásul veszi, legfeljebb félt, hogy bajom ne legyen. De mindannyiszor, ahányszor ezt megbeszéltük, azzal a tudattal éltem, hogy túltárgyaltuk a dolgot, s természetesen igyekszem minél többet lenni vele -, és többet nem tesz szemrehányást nekem, és egyáltalán, semmilyen dolog miatt nem teszünk szemrehányást egymásnak így igazából már nem biztos, hogy van értelme folytatni ezt a partnerkapcsolatot. Talán mindkettőnknek - de főképp neki - jobb lenne, ha csak barátok lennénk, vagy csak egyszerűen levelezőtársak az IWIW-en, ahogy anno kezdődött a kapcsolatunk, legalábbis tavaly nyáron, miután ugye még anno az 1990-es évek második felében a Vakok Állami Intézetében működő Zenekarban már ismertük egymást. Melinda Édesanyja mondta, hogy természetesen rám bízza a döntést, hogy gondoljam át még egyszer alaposan ezt a dolgot. Nem győzött elnézést kérni, hogy ezzel felhívott mire én ezt azzal hárítottam el, hogy egyáltalán nem haragszom, sőt, nagyon szépen köszönöm, hogy felhívott, köszönöm a jókívánságot, és hogy törődik velünk, kettőnkkel. Ezután tegnap este, munka után hazaérve felhívtam hát Melindát meghozva a fájó döntést, hogy megkérdezzem tőle, mikor tudnánk személyesen találkozni, hogy beszéljünk. Végülisaztán addig beszéltünk, amíg minek húzni-halasztani a dolgot megmondtam neki telefonban, hogy jobb lesz úgy, ha nem eröltetjük továb ezt a kapcsolatot. Megköszöntem, hogy a Barátom, hogy megismerhettem, mert egy nagyon értékes embert ismertem meg benne, aki talán hozzá valót érdemelne, aki hasonló munkakörben, munkarendben, időbeosztásban dolgozik, akivel talán több időt tud együtt tölteni s talán nekem is magamhoz hasonlót érdemes keresnem. Mondtam, részemről a barátságnak (haverságnak) semmi akadálya, hisz úgy érzem nem haragszunk egymásra, nincs miért, csak egyszerűen ami nem működik tökéletesen, azt kár eröltetni, mert az egyik félnek sem jó. Ma Délelőtt találkoztunk személyesen, igaz, csak néhány perc erejéig, a munkahelyén, mivel Édesanyám szeretné Nagymamámékatmeglepni kettő darab faliszőnyeggel így még vagy egy hónapja adtunk le két megrendeléstMelindáéknak, amelyek mostanra készültek el. Ezeket ma elhoztam, és amíg csomagolták a szőnyegeket, félrehívtam Melindát, hogy átadjam neki a születésnapjára szánt ajándékot, Kasza Tibi szólólemezének egy példányát. Én pedig a Zanzibar első két lemezét kaptam meg tőle. Mindketten tudtuk, hogy mit veszünk egymásnak ezt még anno Újévkor megbeszéltük, így meglepetés nem, öröm viszont annál inkább volt. S ami ilyenformán fontos, nem volt harag és szemrehányás, hisz úgy zártuk le e közel féléves kapcsolatot, hogy legalábbis én így érzem - mindent megbeszéltünk. Nem tartozunk egymásnak semmit felhánytorgatni, úgy érzem, az ember egy ilyen kapcsolat után a szépet, jót, megőrzi a másikkal kapcsolatban s mivel köztünk csak szép és jó történt - mert ez, hogy a munkabeosztás-különbség miatt a partnerkapcsolat nem működött úgy érzem, nem lesz nehéz dolgunk. Miután úgy negyed tizenkettő tájt eljöttem Melindáék munkahelyéről - ami nem messze a kőbányai Szent László tértől van -, a 62-es villamossal az Árkád Üzletközpontig mentem, ahol a villamosmegállóban már várt Édesanyám, majd találkoztunk anyai Nagymamámmal, akinek oda is adtam a szőnyegeket. Majd ezután még egy kis ideig beszélgettünk, majd úgy fél egy felé indultam dolgozni telefonos munkahelyemre. S végezetül, de nem utolsó sorban mi mást is mondhatnék, Drága Melinda, ha bármikor olvasod e sorokat, hogy előszöris: nagyon boldog születésnapot kívánok Neked nagy-nagy szeretettel, és mégegyszer mindent nagyon köszönök. S remélem, mindketten mihamarabb megtaláljuk a boldogságot, s ha néha-néha összehoz minket a Sors, akkor is ugyanúgy fogunk nosztalgiázni, és emlékezni, ahogy anno, még szeptember utolsó vasárnapján a Margit-szigeten, amikor az iskolás éveinkről meséltünk egymásnak, na meg főképp a közös, együtt töltött évekről, melyeket az intézeti Zenekarban éltünk át. Szép volt, olyan régen volt, mégis igaz volt, és nem álom volt, hanem valóság, amelyből sohase ébredjünk fel! A Kedves Olvasóknak pedig kívánom, hogy okuljanak e történetből, magam is okultam belőle. Egy szakításhoz ugyanis két ember kell, nekem is van mit változtatnom egy soron következő kapcsolatban. Leginkább, hogy nem adom el a lelkem holmi munkahelyért, pénzért, változtatok az értékrendemen: előbb a Család, a Barátok, és aztán a munka, meg a piszkos anyagiak. Többet nem szeretnék erről írni itt, mert ami publikus, azt itt és most leírtam, elmeséltem. Ahogy fizikai valóságában így itt is most, e sorok írása közben már kiszáradt, de az elmúlt éjszakán Kasza Tibi szólólemezét hallgatva még kisírt szemmel - lezárom ezt a témát
SZOMORÚ SZÜLETÉSNAPOK - EGY TANULSÁGOS TÖRTÉNET VÉGE
2008.01.31. 22:30 RUZSA_VIKTOR
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://hajnalifeny2.blog.hu/api/trackback/id/tr246083397
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
