A zene egy közös nyelv. Isten legcsodálatosabb teremtménye, amely a Mennyországgal összeköt
Valahogy így jelhemezte a zenét Rónaszéki Tamás hegedűművész, a Zeneakadémia tanára, vele is, és még számos fellépővel készítettem interjút a február 23-i jubileumi Együtt koncerten, melyekből egy közel félórás riportot állítottam össze, s ezen összeállítást hallhatták Hallgatóink március 5-i szerda esti Fillagória adásunkban. Beszélgetést halllhattak többek között Geszti Eszter fuvolaművésszel és tanárával, Szabó Katalinnal, akiket a véletlen hozott össze. A fuvola egy nőies, kifejező hangszer ez motiválta Esztert, és késztette arra, hogy ezzel a hangszerrel foglalkozzon, e koncerten pedig együtt léptek fel, akár csak a többi fellépő látássérült művész és éplátó tanáraik. Remek kamaraművek csendültek fel, viszonylag rövidek, fülbemászóak, közismertek, mint pl. Beethoven F-dúr románca, melyet Rónaszéki Tamás és Magyar Csaba adott elő, utóbbi zongorán, az Ungária Zongoranégyes tagja, akik szintén adtak egy fergeteges műsort e koncert második részében. De felcsendült még Chachaturjan Waltzere Csányi Márton és tanára, Kiss Zsuzsanna előadásában, akik anno úgy kerültek kapcsolatba, hogy Kiss Zsuzsanna egyik volt osztálytársa foglalkozott Mártonnal, ő hívta fel a figyelmét tehetségére. Kiss Zsuzsanna elmondta, Márton nem az első látássérült tanítványa, viszont sokkal könnyebben tanítható, mint éplátó társai. Hallása sokkal kiműveltebb, viszonylag gyorsan tanul, ezt a művet például 3 óra (nem tanóra, hanem egész óra) alatt sajátította el. Márton már egészen kisgyermek kora óta zongorázik, édesanyja sokat gitározott és énekelt így került kapcsolatba a zenével, a zene szeretetével. Hallhattunk még remek Gerswin-dalokat Szluka Lídia Kinga előadásában, aki ahogy egyik egykori tanárnője elmeséléséből visszaemlékszik - 6 éves korában egy nyaralóban kipenderült az udvarra, és énekelni kezdett e gyönyörű pályafutás azóta tart, most kamaraművészi diplomaosztójára készül, mely idén április 4-én lesz szintén a Budapesti Vakok Általános Iskolájának Nádor-termében. Az Ungária Zongoranégyesnek csak két tagjával, Lakatos Tamás és Farkas Mátyás Tanár Urakkal sikerült beszélgetnem, mivel őket még a műsor előtt sikerült mikrofonvégre kapnom, miközben az együttes másik két tagja, Németh Tamás és Magyar Csaba Tanár Urak épp egy-egy másik darabot próbáltak. Az Ungária Zongoranégyes 15 évvel ezelőtt alakult, azóta számos nagysikerű koncertet adtak már a világ számos pontján, egyedülálló nyolckezest alkotva, két hangversenyzongorával, kamaraművektől elkezdve egészen nagyzenekari művek nyolckezes zongora-átirataiig sokféle mű szerepel a repertoárjukon, adott műsortól függően a legkülönbözőbb gyakorisággal próbálnak, minimum hetente egyszer, de van, hogy többször összejönnek, miután mindenki megkapja a maga szólamát, melyet otthon sajátít el, ezután következnek az összpróbák, melyek vidám hangulatban tellnek. A velük történt beszélgetés az Iskola egyik hátsó helységében zajlott, közben érkezett meg Rónaszéki Tamás hegedűművész, aki nagy örömmel vállalta el a felkérést, számára e koncert az első Együtt koncert volt, de a Művész Úr reményét fejezte ki aziránt, hogy nem az utolsó, bár még nem volt szó róla, hogy mikor, de bízik abban, hamarosan lesz folytatás. Hangsúlyozta, a zene nem ismer határokat, a zene egy közös nyelv, Isten legcsodálatosabb teremtménye, amely a Mennyországgal összeköt
További sok ilyet még, a koncert valamennyi szervezőjének, résztvevőjének köszönet a kellemes percekért és a vállalt interjúkért, melyeknek köszönhetően egy igazán remek beszámolót hallhattak Hallgatóink. A Fabini Teofil János Alapítványnak pedig további eredményes munkát kívánunk nagy tisztelettel és szeretettel!
