Csak mi ketten 98.0
Jócskán kettő után járhatott, amikor kollegáim körülöttem üveges szemekkel hasaltak az asztalon. Kivételesen nem a huszonnégy órás műszak beteges hajtása
csigázta el a szervezetünket, épp ellenkezőleg. A szombati szolgálat mindig lazább, ettől függetlenül a 18. munkaóra után újból átértékeled addigi életedet,
a gondolatok pedig akaratlanul is a kapitalista világrend vélt igazságtalanságai köré csoportosulnak.
Szóval ott kókadoztunk a semmittevéstől fáradtan az ürességtől kongó teremben, ahol a csendet csak a számítógépek hűtője keltette sistergés zavarta. A rádió
mellett babráltam, ami bekapcsolva, teljesen lehalkítva felejtődött. Megszakítom a csendet. De mivel? Az a pár állomás, amitől várnék valamit azon a bizonyos
készüléken, ott, Angyalföld szívében nem engedi befogni magát.
Többször is áttekerem a kínálatot, mire sistergő, ismerős ritmusok csapják meg a fülem. Sikerül stabilizálnom a vételt a 98.0 környékén. Kollegáim fele
már el is aludt, mit érdekli őket mi megy. Hatalmas zene szól: lágy szaxofon, doromboló basszus. Van ennek nem is kevés köze a soul gyökerekhez, urban
jazznek tűnik. Majd szétvet az ideg, hogy nem tudom beazonosítani az előadót. (Mint később kiderült Kyle Wolverton volt az.) Tovább idegeskedek, mert a
következő jónéhány percben is legalább három felvétel hangzik el, ami ugyancsak ismeretlen számomra, de hallva őket szinte extázisba kerülök.
Húha, valamiről nagyon lemaradtam már megint. Ennyi kiváló muzsika nem egy véletlen rotáció eredménye. Itt kőkemény szerkesztői hozzáértés van. Pár pillanat
és azt is megtudom, hogy miről maradtam le. Felcsendül a szignál: Csak Mi Ketten: zenei masszás testnek és léleknek. Quiet storm, smooth urban jazz és
soul a 98.0-án. Nem is akármilyen. Már két hét telt el azóta, nem tudom pontosan visszaidézni kiket is hallottam akkor, de volt ott minden a Floetrytől
kezdve Keith Sweaten át Boney Jamesig.
A műsort csak 1,5 órán át tudtam hallgatni, de mint kiderült egy 8 órás zenei összeállításról van szó, ami igencsak meglepett. Egy hazai rádió (ami - és
ezt fontos tudni ez esetben más elveken alapszik, mint a kereskedelmi rádiók többsége) nyolc órát szentel ennek a zeneiségnek mindenféle máz és extra
nélkül, tudomásom szerint ilyenre még nem volt példa az itthoni rádiózásban. Ami azonban rögtön eszembe jutott, hogy a kommentár nélküli műsor értékén
milyen hatalmasat lendítene egy műsorvezető, aki, ha már elérte az a szerencse, hogy nyolc órán át küldheti dalait az éterbe, információkkal is megtámogatná
azokat. De nehogy már szőrszál hasogassak! Polgárdi Tamásnak (ti. a szerkesztő) így is tartozok. Nagy köszönettel, hogy érvágás helyett viszonylagos jóérzésben
telt el a hátralévő munkaidő.
(Just The Two Of Us, Civil Rádió FM98.0, minden negyedik héten szombaton)
(Forrás: http://www.rnb-online.hu)
