A történet kezdete egészen 2002. tavaszáig nyúlik vissza, amikoris egy derült, szinte már-már nyáriasan meleg hétköznap délutánon a fürdőkádban ültem. Szobámban a televízión épp az RTL Klub adása szólt. Valamelyik műsor már nem emlékszem, melyik, de nem is lényeges szünetében egy reklámra lettem figyelmes, egész pontosan Hegyi Barbara színésznő hangjára, amint épp egy CD-t reklámozott. A szerencsére még ma is aktívan együtt zenélő, de már rocklegendának számító Karthago zenekar gitárosának, Szigethy Ferenc Az érzelem húrjain című albumát, amely akkor jelent meg, kortárs lírai dalokat hallhatunk rajta spanyol gitáron, természetesen a legendás gitáros előadásában. A lemez egyből felkeltette érdeklődésem, így másnap meg is vettem azt nem győztem betellni vele. A hetedik dal azonban már első hallásra ismerősnek tűnt. Mintha egy Két utazó című dalról lenne szó, amelyet egy angol, érdekes nevű banda játszik eredetileg, talán Crystal-nak hívják a bandát gondoltam magamban. Másnap visszamentem ugyanabba a lemezboltba, ahol előzőleg megvettem ezt a CD-t, és mondtam az eladónak, hogy annak a zenekarnak a CD-jét szeretném megvenni, aki ezt a bizonyos dalt játsza, pontosabban azt a CD-jét, amelyen ez a dal megtalálható. Talán Crystal-nak hívják a bandát. Mire az eladó megerősített, igen, a Crystal-ról van szó, és máris kezembe adta a CD-t, igen, ez a címe, Két utazó. Elkezdtem hát hallgatni a CD-t, és aznap idehaza vagy ötször meghallgattam. Csodálatos érzés kerített hatalmába, szavakkal nem kifejezhető, de csodálatos.
Akkor még nem, de később, 2003. márciusában lett idehaza Internet-hozzáférésem, amikoris első komolyabb keresőakcióm az együttes énekesnőjére, Lajtai Katira irányult, vagyis elkezdtem keresgélni vele kapcsolatos cikkeket így találtam rá 2003. április 7-én az akkor még nem hivatalos, Tamás Előd által készített, szerkesztett Crystal Rajongói Honlapra, melynek vendégkönyvébe még aznap éjjel írtam is pár kedves sort, főleg, hogy Kati másnap ünnepelte 25. születésnapját mert ezt addigra más sikerült megtudnom róla. Elkdzetem aktívan írogatni a Vendégkönyvbe, így értesültem a Zenekar hivatalos honlapjának 2003. június 6-i indulásáról, mely honlapra először 2003. augusztus 11-én írtam, mivel ott is elindult egy aktív Fórum, egy ugynevezett Üzenőfal. Abban az időben a Crystal neve a saját, önálló szerzemények mellett az egyik legnépszerűbb TV-sorozathoz, a Való Világ című valóságshow-hoz fűződött leginkább, legalábbis sokan ezzel a showműsorral párosították össze a Zenekart noha szerencsére nem emiatt váltak ismertté, de két főcímdalt is ők komponáltak, az egyik A lét a tét című, majd később a Van úgy, hogy néha menni kell című dal volt. Így kapcsolódtam be a Zenekar életébe, illetve kezdtem el levelezni Rajongótársakkal, többek között Bertával, aki akkor Picúr néven írt fel oda, s akivel később, 2003. december 17-én találkoztam először. Természetesen egyre jobban furdallt a kíváncsiság, hogy vajon hogyan is szólhatnak élőben így aztán 2003. augusztus 20-án felhívtam a Zenekar akkori managerét, Hanzel Henriket, akinek telefonszámát a Zenekar második CD-jének borítójában találtam meg mivel idő közben, még 2002. decemberében megjelent második, Fújja el a szél című lemezük, melyet még akkor rögtön meg is vettem, s megerősödött bennem az első benyomás, vagyis, hogy ezt a Zenekart érdemes lenne élőben is meghallgatni, jó lenne velük személyesen megismerkedni. Az újonnan indult weboldalon olvastam arról, hogy kéthetente szerdán rendszeresen fellépnek egy számomra közeli, VII. kerületi szórakozóhelyen, az Old Mans Music Pubban, de időnként játszanak Budapest egyik legpatinásabb szabadtéri szórakozóhelyén, a Zöld Pardonban is így volt ez 2003. augusztus 21-én csütörtök este is. Henriktől aziránt érdeklődtem, hogy pontosan hánykor kezdődik a koncert, illetve, hogy biztosan lesz-e érdeklődésemre Henrik természetesen egyből pozitív választ adott, és mondta, hogy este 21 órakor kezdenek. A jó benyomást csak tetézte, hogy miután elindultam a Zöld Pardonhoz akkor még egyedül -, a 6-os villamosról a Petőfi híd budai hídfőjénél leszállva a Duna felett fura dobolásra lettem figyelmes, először azt hittem, elmarad a Crystal koncertje, és helyettük egy hardrockbanda játszik, ám kis idő múlva ismerős dallam ütötte meg a fülem, a Jég a tűzben című dal refrénje, akkor még ének nélkül mivel utóbb kiderült, ez még csak a beállás volt.
Elindultam hát a hang irányába, árkon-bokron, sűrű erdőn keresztül vezetett a meglehetősen kacskaringós utam a helyszínre, mire végülis a nyitó szám, A lét a tét című dal első néhány taktusára épp csak odaértem a színpadhoz. Egész pontosan akkor már csak úgy a hatodik sor tájékán volt helyem, mivel a közvetlen a színpad előtt óriási volt a tömeg a hangulatról meg már nem is beszélve! A koncerten többször bekiabáltam a Zenekarnak, főleg Katinak, hogy Királyok vagytok!, meg, hogy Istennő vagy, Kati! majd a buli végén alig vártam, hogy odajuthassak egy-egy autogramért, meg egy rövid beszélgetés erejéig ám a koncert után olyan hosszú sor állt a színpad nézőtérnek baloldalán lévő lejárójánál, hogy mire odajutottam, Tibi és a háttérzenészek már elmentek, így akkor még csak Katival és Gáborral találkoztam de az aláírások természetesen így sem maradtak el.
Így kezdődött pont öt éve És azóta is tart De ha velem tartotok, Kedves Olvasók, akkor előbb-utóbb mindent pontosan megtudtok majd, kronológiai sorrendben, elejétől napjainkig
