Közeleg a Karácsony, a Szeretet ünnepe. Természetesen a Civil Rádióban az élet ettől szinte ugyanúgy folyik, ahogy általában, hétköznapokon - talán azért mégsem úgy, hiszen a jövő hét szerdai- és az azt követő négy napon hallható műsorok karácsonyi hangulatban szólalnak majd meg, jórészt jóelőre elkészített felvételről.
Így történt ez "Fillagória" című műsorunk soron következő adásával kapcsolatban is, melyet ma délelőtt rögzítettünk, pontosabban egy nem túl szívet melengető, ugyanakkor egy nagyon fontos társadalompolitikai problémára rávilágító beszélgetést rögzítettem. Az RTL Klub néhány éve, egészen pontosan 2003-ban létrehozott egy Alapítványt, melyet az egykori riporternőről, a 2001. júniusában autóbalesetben elhunyt Hégető Honorkáról neveztek el. Ez az alapítvány minden év végén - immár tehát hatodik alkalommal - kioszt egy Díjat azon újságíróknak, akik az adott évben kiemelkedő teljesítményt nyújtottak valamely munkájukkal, riportjukkal. Mivel Hégető Honorka hátrányos helyzetűekkel, elesettekkel, fogyatékosokkal foglalkozott, így elsősorban olyan riportok, filmek készítői pályázhatnak, akik e témával foglalkoznak.
Ebben az évben az egyik Díjazott Bíró Szilvia, a Magyar Televízió riportere lett, aki egy olyan négycsillagos szállodáról készített filmet, melyben nagyrészt fogyatékos emberek dolgoznak, a másik Díjazott pedig Hegyi Nóra, az RTL Klub egészségügyi riportere lett, aki az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet - közismert nevén "a Sárga ház" - bezárásáról készített riportfilmet. Ennek kapcsán meghívtam őt stúdiónkba, örömmel vállalta is az interjút, melyre ma délelőtt került sor, és amelyet jövő szerdai, december 24-i "Fillagória" című műsorunkban hallhatnak Hallgatóink.
Nóra a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanult Vitray Tamás, a legendás sportriporter és Horváth Ádám rendező tanítványaként, majd az iskola elvégzése után a Magyar Televízió "Az Este" című műsorához került. Később Híradósnak hívták az RTL-hez, ő pedig kapva kapott a lehetőségen, gondolván, miért ne próbálná ki ezt a műfajt? Mindez ide s tova már négy éve történt, és azóta is az RTL-nél dolgozik, jelenleg két tényfeltáró magazin stábját erősíti: a "XXI. század"-ét és a "Házon kívül" című műsorokét. Előbbi egy - ahogy ő fogalmazott - történelmi bulvár, utóbbi egy napi aktualitásokkal, politikával foglalkozó műsor. Jómagam ezekből kiindulva nemes egyszerűséggel oknyomozó riporterként konferáltam fel, és mutattam be őt Hallgatóinknak, mire ő kijavított, vagyis pontosította a titulust, mely szerint ő - ahogy viccesen fogalmazott - "gyárilag" egészségügyi riporter. Mint kiderült, a kettő között van némi különbség: az oknyomozáshoz több időre és pénzre van szükség, mivel egy oknyomozó riporter általában hetekig, hónapokig dolgozik egy-egy témán, kutatja az adott témával kapcsolatos összefüggéseket, neki viszont erre nincs lehetősége, ideje, hiszen e két műsor hetente jelentkezik, így egyik héten egyik-, másik héten másik műsorba készít anyagot, felváltva több munkatársával, mint például Boros Krisztinával vagy D. Tóth Andrással. Mint erre irányuló kérdésemre elmondta, személyes érintettsége szerencsére nincs, vagyis családjában nincsenek sérült vagy hajléktalan, krízis helyzetben lévő emberek, de miután annak idején az RTL Híradónál kimondottan egészségügyi riportert kerestek, mint újságíró, gondolta, ha az ember nyitott szemmel jár a világban, előbb-utóbb megismeri ezen embertársaink életét, ezáltal jobban elmélyed majd e témában. Így is történt. Ma már észre sem venni rajta, hogy "csak" újságíróként, riporterként van jelen, jól látható, hogy nem pusztán a médiahajhászat, a szenzációhajhászás kedvéért csinálja, amit csinál, hanem valóban szívvel-lélekkel, önzetlenül próbál segíteni másokon. A Hégető Honorka Díjat az "Élet a Pszichiátria bezárása után" című munkájáért vehette át, e film vezérfonalát egy 17 éve skizofrén pszichiátriai beteg lány és édesanyja kálváriája képzi, amely azonban valójában sok ezer pszichiátriai beteg és hozzátartozóinak kálváriája, miután 2007. december 1-étől az Intézmény betegeit a város különböző kórházaiba helyezték, természetesen az ő, illetve hozzátartozóik előzetes megkérdezése nélkül, orvosaik döntése ellenére elválasztva őket addig megszokott környezetüktől, orvosaiktól, kiszakítva az addigi, biztonságot jelentő környezetükből. A lány édesanyja felkereste az Intézet felszámolóbiztosát, a szembesítés természetesen Nóra és csapata segítségével jött létre, azért, hogy az Édesanya magyarázatot kapjon a lányát is és sok ezer betegtársát érintő helyzetre. A felszámolóbiztos azonban gazdasági érdekekre hivatkozva egyértelműen próbált kitérni a válaszadás elől, szerinte ha egy beteg három hónap múlva nem kerül vissza a normális életbe, akkor az fél év múlva vagy később sem fog visszakerülni. Vagyis úgy tűnik, a döntéshozók eleve "leírják" őket. Az Intézményt nem sikerült megmenteni, de a film készítői mégis bíznak abban, hogy egy-egy általuk felvázolt téma kapcsán a döntéshozók egyszer talán hajlandók lesznek jobb belátásra térni, Nóra erre irányuló kérdésemre, vagyis, hogy szerinte politikusaink, döntéshozóink vajon nézik-e ezeket a műsorokat, és egy-egy ilyen műsor kapcsán elgondolkodnak-e egy-egy ilyen társadalmi problémasúlyán, Nóra egyértelműen azt a választ adta, hogy úgy tűnik, igen, sőt, sokszor pont az ő tényfeltáró munkáik miatt kicsit tartanak is tőlük.
Mi mást is kívánhatnék magam és Munkatársaim nevében, mint további sok érdekes, eredményes munkát, és természetesen nagy szeretettel és tisztelettel gratulálunk Nóra elismeréséhez! Továbbá ezúton kívánunk mindenkinek békés, boldog Karácsonyt és sikerekben, eredményekben gazdag, boldog új évet!
