A Civil Rádióban évről-évre, minden év elején, egész pontosan első hónapjának utolsó csütörtökén újévi partyt szerveznek, szervezünk, melyben végleg lezárjuk az elmúlt évet, számba vesszük, mit hogyan csináltunk, akár jól, akár rosszul, és ha van, amit rosszul csináltunk, mert nyílván van ilyen, akkor mi az, és azt hogyan kell a jövőben, vagyis már az idei évben jobban csinálni. Nyílván mindenki levonta a maga tanulságait a maga műsorával, munkájával kapcsolatban. A 2009. évi újévi party-t tegnap, január 29-én csütörtök este tartottuk, melynek a Fonó Budai Zeneház aulája adott othont, hiszen immár három éve a Fonóból szólunk bele az éterbe. Én már délután fél ötkor bent voltam, így még volt egy kis időm helyet foglalni a stúdió vezérlőhelységében, ahol hallgathattam Berek Péter szokásos csütörtök délutáni programajánlóját, melynek "sztárvendége" Orosz Zoltán harmónikaművész volt, akivel sikerült is néhány kedves, amolyan baráti szót váltanom, miután kijött az interjúról. Emlékezett rám, ugyanis még annak idején, vagy hét évvel ezelőtt a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége Budapesti Székházának II. emeleti Hermina Termében egy francia sanzonestet adtak Ursu Gábor gitárművésszel, Nádasy Veronika és Bardóczy Attila sanzonénekesekkel - így emlékezett rám.
Az est 18 órakor vette kezdetét, de igazából jó félórával később érte el teljes létszámát, cirka 40 főt, aki ráért, akinek ideje engedte, hogy - velem együtt - együtt ünnepeljen. Eleddig én csak egyszer, talán még 2005-ben tudtam menni, akkor még a régi stúdió szűke miatt egy I. kerületi klubban tartottuk a rendezvényt. A szokásos évértékelők mellett a Kuratórium minden évben kiválassza az elmúlt év Civil Rádiósát, mely Rádiónknál egy elismerés, mellyel a Rádiót működtető Alapítvány Kuratóriuma az előző év Civil Rádiósának előző évi tevékenységét méltatja, ismeri el. Eddig olyanok kapták meg, mint például Gosztonyi Géza, Rádiónk egyik alapítója, vagy 2 éve például honlapunk felelős szerkesztője, Rakusz Tamás, aki nem mellesleg természetesen műsorkészítő is, a péntek esténként 19 - 21 óra között jelentkező "Gombapresszó" című szórakoztató műsor egyik készítője. Tavaly pedig eme elismerést Kultúrális Műhelyünk vezetője, Fehér József vehette át. Idén sem volt ez másképp. Talán sokan latolgattuk az esélyeket, vajon kire esett most a Kuratórium választása, nekem is volt egy tippem, melyet először nem osztottam meg Kollégáimmal, Barátaimmal, csak már az est végén, amikoris egy különös meglepetésben volt részem. Na de ne szaladjunk a dolgok elébe! Miután szépen összegyűlt a kis csapat, egy gyors körbemutatkozást követően, mely során ki-ki fél percben mesélt magáról és műsoráról/műsorairól, Péterfy Ferenc, Rádiónk volt Elnöke (aki 2008. decemberében lépett vissza e posztról) vezette le az évértékelő ülést. Köszönetet mondott a Kuratórium valamennyi munkatársának, a Rádió valamennyi fizetett és önkéntes munkatársának, műsorvezetőjének. Ezután Cserháti Ákos Ügyvezető csatlakozott a köszönetnyílvánításhoz, majd tavaly február 1-ével megválasztott Főszerkesztőnk, Pogány György értékelte az elmúlt évet, első főszerkesztői évét, melyet alapvetően sikerként könyvel el. Mint mondta, sokat javult Rádiónk színvonala, hallgathatósága és hallhatósága, foghatósága az éterben, sőt, az Interneten is. Budapesten és vonzáskörzetében gyakorlatilag szinte teljes a lefedettség, és a honlapunk is folyamatos fejlesztés alatt áll. Emellett, mint mondta, nem célja, hogy akár egyetlen műsort is megszűntessen, inkább éppen az, hogy a kevésbé hallgatható, vállalható műsorokat is színvonalasabbá tegye, javítsa - ez szerencsére sikerült is, szerinte ma már minden műsor vállalható. Fontosnak tartja, hogy megnyerjük Hallgatóinkat, újakat nyerjünk, a régieket pedig, akik valamilyen okból kifolyólag, pl. egy-egy rossz műsor miatt más rádiót választottak, visszanyerjük. Ennek felelősségét ő előszeretettel vállalja magára - noha nem csak rajta múlik, hiszen neki "csak" 1 műsora van a Civil Rádióban, éppen ezért sokkal inkább rajtunk, önkéntes műsorkészítőkön múlik ez, mégis felelősnek érzi magát azért, hogy Rádiónknak egységes arculata legyen. Én magam éppen ezért rá is tippeltem, vagyis, hogy ő lesz a 2008. év Civil Rádiósa - akkor még ugyanis nem tudtam, hogy - a Kuratórium egy korábbi döntése értelmében - vezetőségi tag nem nyerheti el ezen elismerést. Azt gondoltam, ez amolyan titkos szavasással kerül kiosztásra - ám tévedtem, előzetes, nyílt javaslatok alapján ítélik oda ezen elismerést. Ez rendben is van, de ami ezután következett, arra magam sem számítottam. Gyuri mindnyájunk munkáját elismerte, mint mondta - és ebben Ákos is megerősítette - tulajdonképpen bárkiből lehet az előző év Civil Rádiósa. Mert az rendben van, hogy van, aki hallgatható, színvonalas műsorokat készít - sokan vannak ilyenek -, meg olyan is van, aki rendszeresen ír előzetest műsoraihoz a belső levelezőlistán, meg honlapunkon. De olyan, aki időnként kimegy a stúdióból, felszáll az autóbuszra, viszi magával diktafonját, mikrofonját, hogy semmiről se maradjon le, hogy mindenhol időben ott legyen, hogy minden fontosat rögzíthessen, hogy ezzel is emelje Rádiónk színvonalát - olyan sajnos kevés. Ezért az ő javaslata alapján a 2008. év Civil Rádiósa... ... És ekkor...
Úristen...! Ekkor az én nevem mondta ki! Abban a pillanatban, vagy 200-ra emelkedett pulzusom, gondoltam, ha most fel kell állnom, és még beszélnem is kell, lehet, hogy menten elájulok. Talán soha nem éreztem még ehhez foghatót, vagy talán utoljára valami hasonlót általános iskolás koromban érezhettem egy-egy iskolai versenyen elért jó helyezésem kapcsán, mikor megjutalmaztak - de hát mi egy általános iskola egy közösségi rádióhoz képest? A nevem elhangzására kitörő tapsorkán és örömfütty közepette épp csak annyi erőm volt, hogy felálljak a helyemen, majd zavarodottan csak ennyit tudtam mondani: "Köszönöm.." - aztán visszaültem, mivel Gyuri folytatta a méltatást, amely valahogy így hangzott Gyuri szájából: "...Viktor foltokat meg fényeket lát, fehér bottal közlekedik, de felszáll az autóbuszra, és elmegy akár ismeretlen helyre is, találkozik számára addig teljesen ismeretlen emberekkel, kérdez, és miután elkészítette az anyagot, ő maga vágja meg..." - közben a szívem dobogásától csak távolból véltem hallani hangját, de már az ájulás érzete helyett inkább egy gombócot éreztem a torkomban, és azt, hogy vajon lesz-e erőm kiálni, ha ki kell menni, és pár szót szólni? Mert hát bizony furán venné ki magát, ha úgy kapok egy elismerést, hogy egy "rozzant Köszönöm"-ön kívül semmi nem jönne ki a számon... ...Aztán újabb taps, és Gyuri jött felém, és hívott, hogy menjek. Bizony, most először életemben, mint Civil Rádiós, a süketszoba vagy a külső helyszín falai közül, ahol csak magam vagyok interjúalanyaimmal, most először a plénum elé kellett állnom, Kollégáim elé, akik egyúttal épp olyan Hallgatóságom talán, mint azok a számomra idegen emberek, akik csak az éteren keresztül, hangomról ismernek fel, hangomból ismernek meg engem. Bizony, Barátaim, ki kellett állnom, és - noha Gyuri megkérdezte, hogy akarok-e beszélni - beszélnem kellett, mert a Lelkiismeret így diktálta belülről. Talán a meghatottság könnyeivel és a torkomban lévő gombóccal is kűzködve, de úgy éreztem, itt az idő, hogy - szűkebb nyílvánosság előtt - köszönetet mondjak Liling Tamásnak, a Nonprofit Média Központ Alapítvány Vezetőjének, egyik volt Tanáromnak, Horváth Lacinak - aki sajnos nem lehetett jelen -, Péterfy Ferinek, akinek stábjába bekerülvén lettem "Fillagória" című műsorunk - elöször csak az - egyik szerkesztője, társszerkesztője, később önálló házigazdája, mely úgy jött létre, hogy korábban a stáb többi tagja elsodródott, vitte őket az élet árja, és én egyedül maradtam, és akkor - 2006. februárjában - éreztem úgy, hogy meg kell mentenem a haza becsületét, és ki kell használnom a lehetőséget, hogy végre teljesülni látszik gyermekkori álmom, hogy rádiózhassak, s végül már Pogány Gyurinak köszönhetően mára e műsor egyórás, teljesen önálló műsorommá vált. És végül egészen kimerülve a gombóccal való kűzdelemtől ki kellett mondani Kollégáim, a plénum előtt, hogy én semmit sem csináltam, csak tettem a dolgom. Tettem a dolgom úgy, hogy senki sem kényszerített, senki se kért meg rá, és nem játszom szerepet, csak az vagyok, aki vagyok... ...Majd egy újabb taps, és ekkor már Kollégáim, a plénum szájából a "Köszönjük..." szó, szinte egyidőben, sokak szájából. Majd egy kis ajándékcsomag, melynek tartalmát itt csak a reklámmentességre való tekintettel nem árulom el Nektek, Kedves Olvasók, de vannak dolgok, melyek ehhez kapcsolódóan majd előbb-utóbb talán kiderülnek számotokra. Nem is olyan könnyű hát kiállni az emberek elé, azt hittem, mindíg minden olyan egyszerű, mint a mikrofonba a süketszobában, vagy az interjúalanyokkal. Most mégis torokszorító érzés volt örülni úgy, hogy tudtam, nekem örülnek a Kollégák.
A szorítás azonban hamar enyhült, miután az ajándékcsomag és az elismerő Oklevél átvétele után, az ülést követően kötetlenné vált a hangulat, és kezdetét vette az est "bulizós", része, amikoris az egyik, péntekenként délután jelentkező "Szociopanoráma" című műsorunk egyik szerkesztő-műsorvezetője, Preszl Éva invitált asztalukhoz, hogy meghívjon egy stúdióbeszélgetésre, melyre valamikor majd tavasszel kerül sor - legalábbis valamikor áprilisban kerülne adásba - majd még egyeztetünk. Csak, hogy egyáltalán, lenne-e kedvem hozzá, én pedig örömmel vállaltam, szívesen megosztom majd Hallgatóinkkal, hogyan is kezdődött minden... De már most is sok érdekességről meséltem Évának, például a JAWS for Windows képernyőolvasóról, melynek segítségével a számítógépet szinte teljeskörűen képes vagyok használni, így a hangszerkesztő programokat is. Éva nagy érdeklődéssel hallgatta, és szeretné, ha erről majd a műsorban is beszélgetnénk. Később csatlakozott Szuhaj Nóra is, aki néhány hónapja betársult e műsorba. Nóra régóta olyan, mintha "pótmamám" lenne a Civilben, pedig csak 13 évvel idősebb nálam. Azt mondta, valahogy tudta, érezte, hogy talán én leszek az... De miből is? Maga sem tudja, miből, csak egyszerűen érezte... Aztán egy kedves Kollégánk, Abelovszky Gyuri, Rádiónk egyik komolyzenei szerkesztője konfettivel szórta tele a helységet, majd pezsgőt bontott, és poharat emelt valamennyiünk egészségére. Ekkor már mindnyájan egyaránt ünnepeltekké váltunk, hiszen ünnep volt ez mindnyájunk számára, akik lehetőséget kaptunk az Élettől, hogy rádiózhassunk.
A kötetlen, jó hangulatú party éjjel háromneged tizenegykor ért véget, miután fokozatosan szétszéledt a társaság - mindenki hazaindult, kivéve Juhász Rita Hírszerkesztő Kolléganőnket, aki - ágy gyanánt talán három-négy széket egymás mellé tolva - odabent alussza át ezt az éjszakát, mivel ő a péntek reggel 7 órakor kezdődő "Jó hír" Magazinunk egyik műsorvezetője. A másik Berek Péter, aki viszont még közvetlen az ünnepséget követően elment.
Kedves Barátaim, Kollégáim! Igazán köszönet mindenért, ráadásul a szerencsés véletlennek is, hogy e megtiszteltetés épp 33. születésnapom előestéjén ért - de félreértés ne essék, nem szállok tova, maradok itt két lábbal a földön, és folytatom a megkezdett utat...
