Remek időnk van! Végre itt a nyárias hőség, szinte mindenhol 30 fok körüli hőmérsékletet mértek e hét szombat délután, árnyékban is volt vagy 25 Fok.
A Civil Rádió Szerkesztőbizottsága általában 2 hetente, de havonta egyszer biztosan ülésezik. Rendszerint a Fonó aulájában, vagy jó idő esetén kertjében. Most szombatra azonban Főszerkesztőnk, Pogány György saját kertjükbe hívta meg a Társaságot egy jó kis kerti partyra, bográcsban készített marhapörkölttel és túrós csuszával egybekötve. Én már délelőtt 10 óra körül odaértem, nem kellett sokat utaznom, mivel Gyuriék a 7-es autóbusz végállomásától nem messze laknak, közel a Savoya Parkhoz, alig három percre a busz végállomásáról, egy út mentén álló - ahogy mondtam is neki - rejtett zugban, mivel a kertkapu szinte nem is látszik a ráfuttatott növényektől. Odabent pedig mesébeillő birodalom. Hatalmas kert, szökőkúttal, csobogóval, gyönyörű házzal, amelyre istenigazából nem is volt szüksége a Vendégseregnek, mivel teljesen tiszta, ragyogó időnk volt. Még korábban egyeztettünk Gyurival emailben, hogy akinek van kedve segíteni az előkészületben, azt szívesen látják korábban, vagyis tíz óra körül, mivel egyébként az érkezés 11 óra utánra lett hírdetve - jómagam örömmel vállaltam e feladatot, és érkeztem oda elsőként társaságunkból. Igaz, sok feladatom nem volt már, mivel Gyuri felesége, Ági asszony már szinte minden előkészületi munkát elvégzett, egyet kivéve, a sárgarépapucolást, így már csak eme nemes feladat maradt nekem, amellyel alig 20 perc alatt végeztem is, mivel csak egy közepes méretű tálra való répa kellett az ízesítéshez. Nem sokkal 11 óra után megérkezett néhány Kolléga, Barát, ismerős, de olyan is akadt, aki épp csak délután 3 óra körül érkezett meg, amikorra már a főétel szinte teljesen elkészült. Mivel elsőként érkeztem, Gyurinak volt alkalma körbevezetni a csaknem 500 négyszögöles kertben, valamennyi, általa készített kis tavacskát, apró szökőkutat, meg a tűzrakót is megmutatta, olyan büszkén, mint egy király, s tette mindezt úgy, mintha én lettem volna az első vendég, aki a lábát betette birodalmába, na és persze, aki - vagyis jelen esetben jómagam - kiérdemelte ezt a nagy lehetőséget.
Nem sokkal negyed tizenkettő után tüzet raktunk Gyuri által szerzett, egy korábbi lakásfelújításból megmaradt tölgyfaparketták segítségével, a száraz tölgyről ugyanis köztudott, hogy kiválóan ég, és viszonylag sokáig, így nem volt nehéz feladat a tüzet csaknem négy órán át életben tartani. Nem kellett hozzá más, csak egy ember, aki rendszerint Gyuri vagy fia, Ádám volt, aki egy kisbaltával a parkettákat aprította. Közben időnként egy-egy "ügyeletes kavaró", aki rendszerint Gyuri meg én voltunk, de időnként néhány Kolléga is kezébe vette a méretes, amolyan bográcshoz illő fakanalat. Közben egyik Kolléganőnk, Hajós Vera által készített májpástétomos kenyérre is futotta az ínyenceknek, a magamfajta torkosoknak, akik így csillapították, csillapítottuk éhségünket mindaddig, ameddig a főétel fogyasztható állapotba nem rotyogta magát a bográcsban. Közben kötetlen beszélgetés, mindenről, zenéről, műsorokról, időnként a háttérben nyitott ablakú stúdióról, mely az élő adásban igen kellemetlen utcazajt eredményez, mikrofonba hangosan szuszogó műsorkészítőkről, különböző zenei irányzatokról, rockzenéről, oda illő és oda nem illő számokról. Majd következett a jó ebéd, hozzá Ági asszony specialitása, saját készítésű bodzaszörpje, buborékos ásvány-, vagy csapvízzel dúsítva, bár sokan inkább az előbbi megoldást választottuk. De volt ott házi sör, általam közértből hozott vörösbor, házi bor is. Ezt követően a Szerkesztőbizottság megkezdte az érdemi munkát, mely műhelymunka egyelőre itt nem publikus - de természetesen aki rendszeres hallgatója Rádiónknak, az előbb-utóbb úgyis mindent meghall, érzékel, ha másképpen nem, akkor legnyílvánvalóbb módon Rádiónk műsorkínálatán, arculatán, meglévő műsoraink még színvonalasabb megszólalásában.
Az érdemi munkát követően, úgy este háromnegyed hét tájban lassan hazaindult a díszes Vendégsereg. Engem egyik legkedvesebb Kollégám, Németh Nyiba Sándor fuvarozott el a Blaha Lujza térig. Sanyiról érdemes tudni, hogy korábban olimpiai bajnok bírkózó volt, emellett máig remek gitáros, dobos, zeneszerző, szövegíró, számtalan kiváló, élő rocklegendának írt már dalt, többek között Vikidál Gyulának, Varga Miklósnak. A "Nyiba" nevet anno azért kapta, mert amikor még a múlt század második felében az általános iskolában kötelező idegen nyelv volt az orosz, akkor egyik oroszórán az "ég" szót, ami oroszul "knyíba", hibásan, "nyibának" ejtette, mely miatt tanára és társai kigúnyolták, mondogatták neki: "Sanyi, mindíg új szavakat alkotsz". Műsorának címe: "Élő legenda - Őskövület", minden páratlan vasárnap - így ma is - 17:00 órától hallható, neves világ- és olimpiai bajnok sportolókkal, zenészekkel készít interjúkat, vendégei által szerzett és hozott, vagy időnként saját maga által szerzett és hozott dalokkal megfűszerezve. Utóbbira főleg akkor kerül sor, ha a vendég sportoló, mivel Sanyi előszeretettel ír róluk, nekik egy-egy dalt. Sokan mondják is ezért, hogy időnként sztárolja a vendégeit - de ez egyáltalán nem csökkenti műsorainak színvonalát, sőt, sokunk számára e műsor a Civil Rádió egyik leginkább sokszínű műsora.
Jómagam nem vagyok tagja a Szerkesztőbizottságnak, viszont, mint javaslattevő - ha szavazati joggal nem is rendelkezem - részt vehetek, és amikor csak időm engedi, részt is veszek munkájában, hiszen a Civil Rádióban, mint önkéntes közösségi rádióban mindannyiunk javaslatára szükség van. Az út alig félóráig tartott, így már - egy rövid gyaloglást követően a Blaha Lujza tértől - nem sokkal este fél nyolc után itthon voltam.
Ezúton szeretnék köszönetet mondani Főszerkesztőnknek, Pogány Gyurinak és kedves feleségének a remek vendéglátásért!