Sokszor van úgy, hogy néha menni, váltani kell. Egy másik utat kell választani, egy, az ember számára kedvezőbbet, mint amin eddig járt. Rádiónk Hírszerkesztője, Juuhász Rita életében most, idén augusztusban érkezett el ez a pillanat – természetesen eme döntést több hónapos gondolkodás előzött meg. Rita úgy döntött, idén szeptembertől külföldön próbál szerencsét, ennek oka élete párja, szíve választottja, aki francia. Így Franciaországba, majd valamikor év vége felé Indiába utaznak, ahogy fogalmazott, egyszerűen csak neki a világnak, aztán ha sikerül munkát találnia, akkor lehet, hogy hosszabb ideig maradnak, de még az is lehet, hogy jövő év elején visszajönnek Magyarországra. Rita augusztus 19-ig dolgozik nálunk, ez alkalomból 13-a, csütörtök estére egy meglepetéspartyt, amolyan búcsúztatót rendeztünk, melyen egy kis ajándékkal, meglepetéssel kedveskedtünk számára. A Rádió vezetősége úgy döntött, hogy egy iphone-nal kedveskedik neki, amelyre előzetesen rögzített , általunk mondott rövid útravaló üzeneteket vettünk fel. A búcsúztatóra este 18 órakor került sor. Mindenek előtt Rádiónk Ügyvezetője, Cserháti Ákos köszönte meg Rita áldozatkész munkáját, segítőkészségét, fejezte ki köszönetét a Rita által teremtett jó kapcsolatainkért, majd következett a meglepetés átadása. Voltunk még néhányan, akik szintén egy-egy ajándékkal köszöntünk el tőle, jómagam egy szál rózsával kívántam neki sok szerencsét további karrierjéhez. Emellett a Hölgyek valamiféle házi készítésű süteménnyel, palacsintával, mi férfiak pedig egy-egy üveg itallal igyekeztünk hozzájárulni az étel-italkínálathoz. A jó hangulat másik elengedhetetlen kellékéről, a háttérzenéről, régi és újabb pop-rock számokról Nartmann Richárd technikus Kollégánk gondoskodott egy erősítőre kötött laptop segítségével. A jó hangulatú, ám mégis kicsit szomorkás búcsúest nagyjából este 22 óráig tartott, legalábbis sokan akkor kezdtek hazaindulni, jómagam is nem sokkal tíz után indultam, indultunk egyik Kolléganőmmel.
Augusztus 15-én, szombat este pedig ismét találkozhattunk Tibiékkel, ezúttal a Havanna úti sporttelepen rendezett „Havanna-napok” rendezvénysorozat keretében. Baráti társaságunkhoz ezúttal egy kedves Hölgy barátom, Gery Judit is csatlakozott, akivel a Vakbarát Klub rendezvényein ismerkedtem meg, majd több alkalommal Skype-on is beszéltünk, és a múlt hét vasárnap meghívtam őt e koncertre. Délután háromkor találkoztunk a 4-es és a 6-os villamos Wesselényi utcai megállójában, majd egy rövid sétát követően 5 órakor találkoztunk Bertával a 3-as metró Kőbánya-kispesti végállomásánál, ahonnan alig 20 perces út autóbusszal a Havanna lakótelep, a Baross utca, ahonnan alig pár perc séta a sporttelepig. Mikor odaértünk, úgy nagyjából háromnegyed hat tájban, épp egy gyermekműsor vette kezdetét, majd este 8-kor következett a Crystal, ők zárták az estét. A már megszokott, régi slágereik mellett most egy új dal ősbemutatójára is sor került. A Crystal új, „Gregorian” című – ha a 2008. karácsonyi albumot nem számítjuk, akkor az ötödik – nagylemeze várhatóan idén szeptemberben jelenik meg (de erről hivatalos információ még nincs), erről hallhattuk az első, a „Ne ébressz fel” című, nemsokára videoklipes dalt. A nagysikerű koncert végén, már útban abuszmegállóhoz, véletlen szembe találkoztunk egy úrral, aki spontán ránk köszönt, és megszólított minket, kérdezte, hogy hogy tetszett a koncert. Látott minket, ahogy az első sorban táncoltunk. Mint kiderült, ő vilmányi Gábor, XVIII. Kerületi önkormányzati képviselő, a rendezvény szervezője volt. Nem volt hát kérdés számomra, hogy a nevemmel történő bemutatkozáson kívül bővebben is bemutatkozzam, vagyis, hogy megemlítsem neki, hogy a Civil Rádió önkéntese vagyok, így megadtuk egymásnak elérhetőségeinket, megígérve, hogy feltétlen keressük majd egymást, hogy amikor csak lehet, a Civil rádió hírt adhasson a kerületükben zajló rendezvényekről, segítve ezzel jóhírnevük erősítését, már csak azért is, mert az emberekben nagy általánosságban rossz kép alakult ki a környékről, miszerint rossz a közbiztonság, sok a cigány, a bűnözés. Miközben mindannyian örömmel állapítottuk meg, hogy – ahogy a rendezvény is hűen tükrözte -, jó hangulatú rendezvény volt, hogy van összetartás, és hogy egyáltalán nem kell általánosítani, sem a cigányokkal, sem egyáltalán a közbiztonsággal kapcsolatban. Hogy náluk sem rosszabb a helyzet, mint máshol, és hogy egy ember viselkedése nem etnikai hovatartozásától, származásától függ. Ezen rossz általános kép szétoszlatását segítheti az, ha Rádiónk hírt ad majd egy-egy sport- vagy könnyűzenei eseményről. Miután vagy jó negyedórát beszélgettünk, a beszélgetést követően Berta egy másik busszal indult hazafelé, mi pedig Judittal, és – az este folyamán szintén hozzánk csatlakozott – Lillával Kőbánya-kispest metróvégállomás felé vettük az irányt, majd a 3-as metróval mi Judittal a Deák-térig utaztunk, Lilla a Gyöngyössy utcáig. Judit nem lakik messze tőlem, közel a Blaha Lujza térhez, így elkísértem hazáig, majd házuk kapujában azzal szeretett volna búcsúzni tőlem, hogy ha gondolom, akkor bármikor meglátogathatom őt. Mire én, hogy hát nem pont mostanra gondoltam, mire Judit, hogy most egyedül van otthon, Édesanyja és nővére, akivel egyébként együtt lakik – nyaralni vannak, ha gondolom, akkor – mivel úgysem tud aludni – nyugodtan menjek fel hozzá beszélgetni. Kissé zavarba jöttem, végülis felmentem hozzá, ekkor már úgy fél tizenegy tájt lehetett, és olyan jól elbeszélgettünk, hogy éjjel kettő óra után indultam haza. Egy-egy pohár, jégkockával hűtött ásványvíz mellett észre sem vettük, hogy így eltellt az idő, de szinte mindent elmeséltem magamról, a gyermekkoromról, a rádiózáshoz kötődő érzelmeimről, szeretetemről, a Crystal és a Zanzibar zenekarokhoz fűződő barátságomról, valamint a mi kis baráti társaságunkról, illetve ezen kapcsolatok kialakulásáról.
Jó hangulatú este volt, köszönhetően a Jóbarátoknak és a remek időnek.
