Szeretettel köszöntelek, Kedves Olvasó! Viktor vagyok. 1976. január 30-án pénteken születtem Budapesten. Születésemtől fogva súlyosan látássérült ember vagyok, így alig múltam egy éves, rögtön két szemműtéten estem át, szürkehályog következtében. Általános iskolai tanulmányaim 1982 - 1990. között a Budapesti Gyengénlátók Általános Iskolájában végeztem, majd miután nyolc év alatt kellőképpen átmelegedtem a meglehetősen jól fűtött iskolám padjaiban, sikeresen elballagtam - nyílván szeretett drága tanáraim nem kis örömére. Ezután a Kós Károly Dolgozók Gimnáziumában tanultam, majd úgy tettem, mintha megértem volna - valahogy, úgy, ahogy, de leérettségiztem. Ezután egy egyéves szakiskolai képzés következett, miután már a középiskolás éveim alatt, tizenhat éves korom óta foglalkoztam informatikával. A SZÁMALK Szakiskolában elvégeztem egy egyéves középfokú programozói tanfolyamot DOS -környezetben, aztán következtek a "Nagybetűs" kemény évek: először pályakezdő munkanélküliként tengettem mindennapjaim, majd - képzettségemnek megfelelő munka híján - egy hónap betanulási idő a FŐKEFE Ipari KFT-nél, aztán végre megtaláltam - akkoriban annak tűnt - álmaim munkahelyét, egy VII. kerületi Foglalkoztatóban adatrögzítőként dolgoztam, 1996 - 1999. között. Majd munkaköröm megszűntével újabb pár kemény hónap, aztán egy véletlen folytán kapcsolatba kerültem egy Alapítvánnyal, azon keresztül a Budapesti Munkaerőpiaci Intervenciós Központtal, ahol elvégeztem egy OKJ számítógépkezelői tanfolyamot, immár Windows-os környezetben, ezután következett egy teljeskörű ECDL-tanfolyam. Közben álláskeresgélés... Mindezzel 2003. július 1-ére végeztem, amikoris ezen a napon sikeres, teljeskörű ECDL-vizsgát tettem. Közben egy újabb véletlen folytán, a Vakok Állami Intézetében - ahová rendszeres bejáró tag vagyok pár jóbarátom, cimborám végett - értesültem arról, hogy egy Alapítvány médiaismereti tanfolyamot indít fogyatékossággal élőknek, a három testi fogyatékossággal élő csoportnak: mozgás-, látás- és hallássérültek részére. E tanfolyam, és maga az Alapítvány vezetője Liling Tamás, aki 2003-ban kitüntetést nyert el a fogyatékossággal élő emberek iránt érzett elkötelezettségéért, munkásságáért. E tanfolyamon kapcsolatba kerültem néhány közismert médiaszemélyiséggel, pl. Gáspár Judittal, a Duna TV egyik bemondónőjével, továbbá Horváth László Tiborral, aki akkoriban a MEOSZ (Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége) szakújságírójaként dolgozott, de társadalmi munkában az egyik budapesti közösségi rádió, a Civil Rádió munkatársaként is tevékenykedett. Így jómagam is bekerültem a Civil Rádióba, ahol 2004. márciusa óta elkötelezetten, szintén társadalmi munkában dolgozom, mint szerkesztő-riporter. Két műsor munkatársa vagyok jelenleg: Handycap című rovatunkban fogyaékossággal élő embereket érintő témákkal foglalkozunk, s bár ez nem a reklám helye, de - ezt a műsort minden pénteken 12:15 -től hallhatod, Kedves Olvasó, Budapesten és környékén az FM 98 MHz-n, UPC hálózaton a 106.3 MHz-n, vagy a http://www.civilradio.hu oldalon. A másik a Fillagória című műsorunk, amely az utóbbi időben teljeskörűen a saját műsorommá vált, mivel a többi Kolléga - eddig tisztázatlan okokból - ugymond "lemorzsolódott". E műsor minden páros héten szerdán (legközelebb épp Nőnapon) este 19:30 -kor lesz hallható e rádió, pontosabban az éter hullámain - már akinek ugye sikerül ráhangolódni ezen hullámokra. Kedvenceim: gyermekkorom óta érdekelt a zene. Már a rácsos ágyban riszáltam az akkori slágerekre, akkoriban, a hetvenes évek végén nagy kedvenceim közé tartozott Kovács Kati, Korda György, a drága emlékű Hofi Géza - és még sorolhatnám, de nem teszem, mert akkor aztán a fél blogom betellne vele! Aztán általános iskolás éveim alatt zongorázni tanultam, de lakótelepi lakás-körülményeink végett ezen kissé "hangos" elfoglaltságnak vége szakadt - pontosabban - ahogy mondani szoktam: drága jó szomszédaim véget vetettek a zenének... Így hát kénytelen-kelletlen átálltam elektronikus hangszerre, nevezetesen - hogy azért némiképpen hasonlítson a zongorára, legalábbis külsejét tekintve - szintetizátorra. Ehhez ugyebár - hála a modern technika vívmányainak - már csatlakoztatható füles, így akkor gyakorolok, és szórakoztatom leginkább saját magam, amikor csak akarom. Kit érdekel a sok drága kevésbé műértő szomszéd, nem? Aztán 1996. januárjától először a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége egyik budapesti zenekarában tevékenykedtem, mint háttérzenész, aztán 1998. augusztusától 1999. áprilisáig egy félig-meddig saját zenekarban, melyet egyik kedves sorstársam, cimborám, Szepesi Ricsi alapított - tevékenykedtem. De ennek hamar végeszakadt bizonyos belső félreértések miatt, amelyek természetesen itt nem publikusak. Aztán 2000. októberében teljesen kiszálltam e körből, s azóta minden erőmet informatikai tanulmányaim fejlesztésének, idő közben pedig mindemellett rádiós munkámnak szentelem. Közben pedig 2005. szeptemberétől főállásban, call centerben dolgozom egy zuglói pénz- és hitelügyintéző cégnél. S hogy honnan e blogcím? "Jöjj, HAJNALI FÉNY, add nekem őt, aki több, aki tisztább mindennél, hadd legyk én az, aki őrzöm az álmod, még ébred a HAJNALI FÉNY!" 2002. tavaszán hallottam egy CD-t, a méltán közkedvelt élő rocklegenda, Szigeti Ferenc játszott ezen az albumon, "Az érzelem húrjain" címmel. Ezen az albumon hallottam egy - már akkoriban is - igen ismerősnek tűnő nótát, a Két utazót. Majd egyszer csak visszamentem abba a lemezboltba, ahol az előbb említett CD-t vásároltam, s rögtön kiderült, honnan származik az eredeti: a Crystal zenekar "Két utazó" című albumáról. Így aztán megvettem, s szinte első hallásra beleszerettem az albumba, s rajta keresztül a Crystal zenekarba. Aztán 2003. márciusában szert tettem egy mobil nethozzáférésre, azóta már idehaza is rendesen netezek, s szépen, lassan, fokozatosan ráakadtam a Crystal Rajongói Honlapjára, majd a Crystal Hivatalos Weboldalára - így kerültem kapcsolatba a Zenekarral. 2003. augusztus 21-e óta pedig immár 41 koncertjükön voltam. Ezzel kapcsolatban tudnék ám mesélni - de majd szépen, sorjában, idővel. 2004. február 29-én pedig létrehoztam egy chatszobát Rajongótársaim részére: e szoba a http://www.lakatlansziget.hu szerveren működik, #Ezerhold néven - Téged is várunk nagy-nagy szeretettel, kedves Olvasó, mi úgy általában este nyolc és éjjel egy között vagyunk fent, hétvégén talán kicsivel előbb érünk fel. Mit is mondhatnék így előljáróban? Majd biztosan eszembe jutnak még dolgok, most mindenesetre ajánlom szeretettel e blogom, melyet a mai nap - 2006. március 3-a péntek hajnalán - mikor ébred a HAJNALI FÉNY- hivatalosan megnyitok!
