Kedves Olvasók!
Hát a tegnapi, március 11-i "Kelta varázs" koncertet, na és az utána következő "Inside" afterpartyt elég nehéz szavakba önteni - most azonban mégis valahogy megpróbálom a lehetetlennek tűnőt...
Tegnap szinte délig aludtam, kipihenve az elmúlt heti fáradalmakat, meg aztán alaposan kipihentem magam, vagy legalábbis igyekeztem alaposan kipihenni magam az esti bulira. Este hétkor találkoztunk Bertával a 4-es és a 6-os villamos Boráros téri megállójában, ahonnan a csepeli HÉV-vel már csak alig "egy ugrásnyit", vagyis egy megállónyit kellett utazni a Művészetek Palotájáig. Fél nyolcra értünk oda - végre jónéhány ismerőssel, baráttal találkoztam ott, többek között Gabyval, akit közelgő születésnapja alkalmából volt is szerencsém felköszönteni egy kedves kis ajándékkal. Nyolckor már mindnyájan alig ültünk a helyünkön - végre, kezdetét vette a felejthetetlen Nagykoncert, a "Trilógia" fejezet záró koncertje. A "Trilógia" bevezető dallamai után a "Repülj tovább" című dal, majd jónéhány ismert Crystal-nóta, majd felcsendült néhány tibiék által oly gyakran játszott átdolgozás: The Rasmustól az "In The Shadow", vagy az Evanescence-től a "Bring Me To Life", vagy a közismert Mike Olfield "Itt megtalálsz" című dalának magyar fordítása, Kati előadásában. A koncert külön érdekessége, mint az előzőekben is: az egyes részeket három szinfónikus betét, vagyis tulajdonképpen egy-egy önálló szinfónikus mű választotta el egymástól, jól elkülöníthető módon. Mindegyik szinfónikus műben jól ismert Crystal-slágerek vezérmotívumai hallhatók. Az elsőben a "Vigyázz rám" és a "Hajnali fény", a másodikban a "Fújja el a szél" és a "Jég a tűzben", a harmadikban pedig a "Két utazó" motívumai csendülnek fel - mivel ezek a művek a "Trilógia" albumon is hallhatók, a Hollywood Moovie szinfónikus zenekar előadásában. A koncerten e művekben ráadásul még a Crystal kísérőzenekar is közreműködött. Külön látványosság volt, hogy a koncert elején Kati, Tibi és Gábor a színpad előtti zenekari árokból emelkedtek fel a színpadra, továbbá az egyes szinfónikus művek alatt a színpad fölött egy körben kivetítőn videokliprészleteket láthattunk - így valóságos időutazáson vehettünk részt. Külön szenzáció volt még a méltán világhírű Ronan Morgan ír steptáncművész tánccsoportja, amely az utolsó szinfónikus műben káprázatos táncprodukcióval, amolyan ráadás-meglepetéssel kedveskedett a Tisztelt Nagyérdeműnek. A végén pedig már állva - nem csak tapsoltunk, hanem együtt táncoltunk, meg énekeltünk is a "Sosem múlik el" című dalra, melyet a Zenekar akkor már másodjára adott elő a koncerten. Még a koncert előtt találkoztam e nagysikerű esemény szervezőjével, DJ. Dominique-kal, aliasz Várkonyi Attilával, aki a nagykoncert utáni afterpartyra is invitált bennünket - ez nem messze a Művészetek Palotájától, az Inside nevű szórakozóhelyen volt. Jó volt látni, hogy vagy 200-an mehettünk át a nagykoncertről oda - Rajongók! Örömteli érzés volt, hogy egy igazán összetartó banda alakult ki ezáltal. S hogy Tibi a nagykoncerten a közönség kilencven százalékát barátjának nevezte... Le a kalappal, kedves Tibi, ez igazán szép gesztus volt részedről! Tehát térjünk át az Inside-ba! Alig 25 percnyi beszerelés után egy fergeteges umplugged Crystal-koncertet hallhattunk, négy vendégzenésszel kiegészítve: egy pozanos, egy trombitás, egy szaxofonos és egy kongás zenész - néhány kissé latinos beütésű átdolgozást is hallhattunk néhány jól ismert Crystal-sláger között. De a legnépszerűbb talán mégis - feldolgozások terén - egy nagysikerű LGT-blokk: "Szól a rádió", "Miénk ez a cirkusz", "Nem adom fel", "Szólj rám, ha hangosan énekelek". Ezután pedig fergetegparty hajnalig - természetesen DJ. Dominique-kal, azaz: Várkonyi Attilával - akinek ezúton ezer köszönet a remek szervezésért!
Továbbá szeretném mindenkinek megköszönni, akinek része volt e felejthetetlen estében, s kedves Tibi, ha Te a közönség kilencven százalékát barátodnak nevezted, akkor én is joggal mondhatom, hogy Ti is azok vagytok nekünk - és ezt szívből köszönjük! S ha mindenkinek csak fele ennyi barátja lenne, mint ezáltal Nektek, akkor már egy sokkal szebb világban élhetnénk!
Köszönöm továbbá mindazoknak, akik velem voltak, Bertám, neked külön köszi a segítséget mindenben, jó volt egy kellemeset sétálni a hűvöskés éjszakában a Dunaparton a két koncert között, meg utána az éjszakai busz megállójáig...
Sajnos nekem nem sikerült jóminőségű képeket készítenem a gyengécske megvilágítás miatt, de ha valakinek vannak jó képei, és szívesen megosztaná a Nyílvánossággal, akkor szeretettel várom - és ezúton kérlek titeket, hogy küldjetek a civil2006@t-email.hu címre!
Köszi előre is!
