Ezen a héten szabadságon vagyok zuglói munkahelyemen, így most kicsit több lehetőségem van rádiós munkámmal, vagyis az igazi hivatásommal foglalkozni végre.
Ma este szerkesztőségi megbeszélésen voltam, amelyen a jövőbeni terveink mellett Rádiónk szociális-, életmód- és portréműsoraival foglalkoztunk, mivel az általam készített műsorok, illetve, amelyekben részt veszünk Szörényi Tibor Kollégámmal, e műsorokat készítő szerkesztőségi Műhelybe tartoznak. Egy-egy ilyen megbeszélésnek rendszerint három fő napirendi pontja van: a Műhely vezetője tájékoztatást ad az aktuális fejleményekről, majd második napirendi pont az ugynevezett monitorozás, vagyis egymás műsorainak folyamatos figyelése, értékelése, végezetül ehhez kapcsolódóan, harmadik napirendi pontként, levonjuk a tanulságokat, ki-ki a maga tanulságait, hogy mire kell figyelnie a jövőben. Ma este sem volt ez másképp nálunk sem e Műhely kb. másfél hónapja alakult, s mostantól havonta egyszer ülésezünk. E Műhely vezetője Gyenes Zsuzsa, Rádiónk Szerkesztőbizottságának egyik tagja. Az aktualitások inkább belső műhelytitkok, továbbá szóba került az, hogy a jövőben szervezettebben kell működnünk, jó lenne, ha minden műsor egy-egy felelős szerkesztőhöz tartozna, aki adott nap adott időszakában állandóan bent lenne a stúdióban, s felügyelné a műsorok menetét, az egyes műsorok közti átvezetőket amelyek jelenleg nem rendszeresek, legfeljebb egy-egy műsorvezető időnként felkonferálja a következő műsort. Viszont jó lenne, ha ez folyamatos, állandó lenne, illetve, ha egyéb technikai probléma akad, akkor az éppen aktuális felelős szerkesztő uralná a helyzetet. A monitorozás napirendi pontban ma többek között Fillagória című műsorunk került terítékre, vagyis engem, mint műsorkészítőt veséztek ki Kollégáim. Általánosságban pozitív visszajelzéseket kaptam, főképp legutóbbi adásommal kapcsolatban, melyben a látássérült zenészekből álló Landíni együttest láttam vendégül. Pozitívumként értékelték Kollégáim, hogy végre, hogy egy zenekarral nem csak beszélgetünk, hanem élőben a stúdióban zenélnek is, jónak tartották műsorvezetési- és beszédtechnikám. Ugyanakkor kaptam némi negatív kritikát is, melyet természetesen barátinak véltem, s köszönöm az észrevételt: eszerint jobban oda kellene figyelnem arra, hogy ne legyek nagyon szubjektív, s inkább hallgatói szemszögből készítsek egy-egy műsort, s térjek ki olyan kérdésekre is, melyekre a válasz lehet, nekem magától értetődő, de nem biztos, hogy Hallgatóink számára is az. Pl. Szörényi Tibi Barátom a múltkori adás kapcsán kiemelte, hogy számára például nem vált egészen egyértelművé, hogy egy látássérült hogyan nyúl a hangszeréhez, pl. hogyan, miből veszi észre, ha egy gitáron elpattan egy húr, vagy hogyan tanulnak be egy-egy dalt, hogyan, milyen instrukciókat adnak egymásnak a zenekarban hozzátette, lehet, hogy ez is érdekelt volna néhány Hallgatót. Műhelyünk másik műsora a Civil szerviz volt, melynek házigazdája, Steiner Miklós Kollégánk is szintén sok pozitív kritikát, visszajelzést kapott. A múlt pénteki adást tartalmilag mi magunk is pozitívan értékeltük Tibivel na persze csak módjával, mivel annak második felében, utolsó néhány percében ugyebár magunk is részt vettünk, mint riportalanyok.
Mindenesetre egy nagyon színvonalas, kellemes kis estét töltöttünk el ma 7 és háromnegyed 9 között a Fonó büféjében, miután mindannyian jó érzéssel álltunk fel asztalunktól, levonva a tanulságokat, többek között a fenti kritikákkal kapcsolatos tanulságokon túl azt, hogy a Fillagória adásait megpróbáljuk kibővíteni, többen jelezték ugyanis, hogy vajmi kevés a rendelkezésre álló fél óra.
