Olyan régen volt, talán igaz sem volt
Mintha csak tegnap történt volna még most is tisztán előttem van a kép. Pedig 2004. szeptember 12-én történt, egy csodálatos, verőfényes vasárnap délután, és este. Ezen a napon egy különleges, ritka esemény részese lehetett az, aki ellátogatott a fóti Károlyi Kastély kertjébe, ugyanis e napon jeles esemény történt Fót akkor még község életében, mégpedig, hogy várossá nyílvánították. Az ez alkalomból rendezett egésznapos ünnepség egyik résztvevője, közreműködője a Crystal volt. Előtte néhány nappal gondoltam egy nagyot el kéne menni erre a koncertre. Ám Baráti körömből egyedül maradtam e gondolattal, így hát aznap délután egyedül vágtam neki az útnak, a fóti távolsági buszok akkor még az Árpád-híd pesti hídfőjéig jártak, vagyis onnan indultam egy délután fél öt körül induló járattal, mellyel úgy negyed hat tájban érhettem oda. Nem messze állt meg a busz, és szálltunk le a Károlyi kastélytól, többedmagammal, sokan érkeztek a rendezvény fénypontjaként fellépő Crystal koncertjére. Miután a színpadhoz értünk, még alig lézengtek előtte, így egész közel tudtam állni. A Crystal koncertje előtt azonban a biztonságiak valamiért hátra tessékelték az akkorra már közel félszázra duzzadt közönséget, így a színpad előli, kissé lankás, amolyan dombszerű területről, melynek tetején állt maga a színpad, rendesen hátrébb kellett húzódnunk. Ezt sokan sérelmeztük, főleg, emrt a rendező azt bátorkodta mondani, hogy a zenészeket zavarja, ők kérték meg a Közönséget, hogy lépjenek hátrébb amit én csak azért hiszek nehezen, mert nem egy Crystal-koncerten álltunk, s állunk a mai napig egészen közel a zenészekhez, továbbá a többi fellépőt sem zavarta ott sem. Na mindegy, hátrébb léptünk. Majd nem sokkal este fél nyolc után kezdetét vette a remekbeszabott koncert. Csak emiatt nem emlékeznék most meg itt e napról ám amiatt, ami azután történt, már annál inkább. Akkor találkoztam először Gabyval, azzal a kedves, szőkésbarna hajú lánnyal, akit fogadott Hugimnak nevezek, ő meg fogadott Bátyusnak tart, most épp Londonban tanul a lelkem, egészen június végéig ott lesz. Mivel ő jászárokszállási, így csak a Budapest felé tartó távolsági busz megállójáig mentünk, majd onnan ők mivel Édesanyjával érkezett visszamentek kocsijukhoz, és elindultak a másik irányba, hazafelé. De legalább addig együtt mentünk, elkísértek, s volt alkalmunk kicsit beszélgetni. Végre, személyesen is, nem csak a chaten, meg telefonon. Miután Gabyék elindultak, egyedül maradtam a buszmegállóban. Épp csak annyi időm volt, hogy megkötöttem tánc közben kioldódott cipőfűzőim, majd miután felálltam, nem sokkal utána egy szürke, ezüstmetál sportkocsi farolt be a megállóba, közvetlen az orrom elé, alig hallható módon. Akkor hírtelen nem is tulajdonítottam jelentőséget ennek a jelenetnek, bár kétségtelen, nem tudtam mire vélni, hogy épp a buszmegállóban kell megállni a szerencsétlennek, pont előttem. A következő pillanatban azonban kinyílt az anyósülés melletti jobb első ajtó, s egy mennyei hang szólt: Viktorom! Pattanj be! Elviszlek egy darabon. Tibié volt ! Mint utóbb kiderült, ezüstmetál Audi kocsija volt, melyet nem régen cserélt le erre a mostani piros Schebrolet Corner-re, melyről még tavaly nyáron talán fényképet is készítettem, s mutattam is Nektek. Nem hittem el, azt hittem, csak álmodom. Ez nem lehet igaz! Kasza Tibi, a Crystal frontembere, az Istenkirály, felajánlja, hogy elvisz egy darabig ? Pedig akkor, épp abban a pillanatban még nem is tudta, merrefelé megyek. Csak miután beszálltam, s befészkeltem magam az anyósülésre, mondtam neki, hogy hová, merrefelé tartok. Ezután keresni kezdtem a többieket, mire Tibi mondta, hogy amikor dolgoznak, akkor mindenki külön-külön megy, így csak ketten voltunk a kocsiban. Persze, ez csak azután történt, mármint a többiek keresése, miután sikerült annyira észhez térnem, hogy egyáltalán fel tudtam fogni, hogy ez bizony nem álom, hanem a valóság, egy mesébe illő jelenet, melynek ketten vagyunk főszereplői. Hát még az, ami ezután történt Beszélgetni kezdtünk, szóba került az akkor megjelenésre váró új, Trilógia című albumuk, melynek másnap, szeptember 13-án hétfőn volt a rádiós ősbemutatója a Danubius Rádió Jáksó Hot20 című műsorában, melyben a Crystal Jáksó Laci vendégszeretetét élvezte na meg a Hallgatóság kíváncsi érdeklődését az új lemezükkel kapcsolatban. Mondta Tibi, hogy melyik lesz az első slágervárományos dal, amelyet először Jáksó Laci műsorában adnak majd le rádióban, majd titokzatosan csak ennyit mondott: de most csak itt és csak neked lejátszom majd betett egy CD-t a rádióba, és elindította a lejátszást. Megszólalt egy dal Valami olyan volt a hangzás, mint egy dzsungelben játszódó film betétdala Majd Kati mennybéli hangja: Hideg éjszakákon át fagyos jégbörtönben éltem, hol még a fénysugár se jár, szívem árnyék volt az éjben Közben az út széli fényvisszaverő táblák szikrázó vörös fényben suhantak el mellettünk, szétszórva Tibi kocsijának reflektorfényét a sűrű fekete éjszakában mert ekkor már nagyjából háromnegyed tíz felé járt az idő. A műszerfalon valami fényes zöld kör, melyben egy mutató szép nyugodtan, foszforeszkálva himbálózott, s én csak ültem lazán az anyósülésen, mereven néztem előre, átadva magam a Mennyországnak. Még mindig alig hittem, hogy mindez velem történik meg. Ez volt mármint maga a dal a Hajnali fény, melynek én voltam az első hallgatója. Előbb, mint a többiek, akik legkorábban csak másnap hallhatták a Danubiuson. Majd miután vége lett a dalnak, Tibi megkérdezte tőlem, hogy mit gondolok, lesz-e akkora sláger, mint a Fújja el a szél? mire én, hogy akkora biztos, ha nem nagyobb Ki tudja ? Nem tudom. Mindenesetre ezek a dzsungelhangok Érdekesek Mire Tibi, hogy ezek afroamerikai hangzások, és hallunk majd egy pár ilyet még a lemezen. Aztán még sokat beszélgettünk, olyan magánjellegű dolgokról is, melyek köztünk, rajongók között nyílvánosak, de bizonyos Fantársak, Barátok iránti tiszteletből természetesen itt nem publikálnék. A lényeg, hogy sajnos hamar eltellt az idő, alig fél óra múlva Újpest Központban voltunk, ahol Tibi a 3-as metró végállomásáig vitt, majd ott egy gyors búcsú, mert Tibi épp csak meg tudott állni a metrólejárónál, hogy gyorsan kiszálljak, bár ő még elkísért a lépcsőig. Nem győztem hálás lenni, és megköszönni neki ezt, majd mondtam zavarba jötten, hogy ezt senkinek sem fogom elmesélni, mert nem szeretném kellemetlen helyzetbe hozni, hogy esetleg egyesek irígykedjenek rá mire ő, hogy ez olyan dolog, hogy ha akarja, megteszi, ha nem, akkor nem Majd szinte könnyekig meghatódva, miközben madarat lehetett volna fogadtni velem, siettem le a metróvégállomásra, ahol épp állt bent egy szerelvény, gyorsan bevágódtam annak elejébe, majd indultunk is a Deák tér irányába. Hol volt a busz, mely az Árpád-híd felé vette az irányt? Ki tudja? Az biztos, hogy nem sokkal fél tizenegy után haza is értem, alig több, mint másfél órával e remek koncert után. Majd felnéztem a Crystal Üzenőfalára, ahol egyik Fantársunk, Gyuri ekképp méltatta az esti rendezvényt ha nem is szó szerint, de valahogy ez volt olvasható: Milyen jó lenne, ha minden héten egy községet várossá nyílvánítanának, mert akkor ő is mindig hazavinné a Keménymag-lányokat, mint most is, meg Tibi is hazavinni Viktort, ahogy most is Na ennyit a nagy titoktartásomról! :) Akkor még javában működött az Ezer Hold szoba a Lakatlansziget.hu chatszerveren, hát mondanom sem kell, hogy voltak Fantársak, akik akkor már előbb bent voltak, mint én, mikor felnéztem oda, mint Házigazda, s rögtön azzal is fogadtak, hogy Na, milyen volt a TT-ben? mármint az Audiban Hát persze, hogy ettől kezdve mindenki erről beszélt, ugyanis látták, amikor Tibi megálllt előttem a buszmegállóban. Nem voltak irígyek, hiszen a Rajongótársaim, ők is legalább ennyire jóban vannak Tibivel, egyszerűen csak a helyzetnek voltak irígyei, vagyis inkább szerencsésnek gondoltak engem, Tibi pedig valószínűleg nagyott nőhetett a szemükben, hogy nem hagyott engem egyedül várakozni a buszmegállóban.
Másnap délután aztán következett a JáksóHot20 benne a Hajnali fénnyel, és a többi meglepetéssel. Mindenki az új lemezről, az akkor még új, szinfónikus hangzásról beszélt csak én tudtam egyedül idehaza, hogy ismerős dalt hallok Hiszen én ezt a dalt, mármint a Hajnali fény címűt már hallottam valahol Hol is hallottam? :)
Mindezt most azért meséltem el, mert ezzel szeretnék mégegyszer köszönetet mondani Tibinek, aki most hétvégén, február 23-án ünnepelte a legszebb férfikor kezdetét a HARMINCADIKAT! Isten éltessen, kedves Tibi, sokáig, erőben, egészségben, boldogságban!
*** *** ***
Február 23-án este 19:00 órai kezdettel egy jótékonysági koncertnek lehettem részese a Budapesti Vakok Általános Iskolájának Nádor Termében, mely koncert teljes bevételét a most napra pontosan 5 éves Fabini Teofil János Alapítvány javára ajánlották fel a koncert közreműködői. Pontosabban 2003. február 23-án volt az első Együtt koncert, melyet akkor a Liszt Ferenc Zeneakadémia Nagytermében tartottak. E koncertsorozat alapigazsága az, hogy a zene egy olyan közös nyelv, mely nem ismer határokat, e koncertsorozat célkitűzése, hogy közelebb hozza egymáshoz fogyatékossággal élő- és ép embertársainkat. Mi sem bizonyíthatná ezt jobban, mint, hogy e rendezvényen együtt léptek fel látó- és látássérült muzsikusok. Pl. Geszti Eszter és tanára, Szabó Katalin fuvolaművészek, Németh Tamás látássérült zenetanár, zongoraművész és Rónaszéki Tamás hegedűművész, Vida Gábor orgonaművész és Bokor Jutta, az Operaház énekesnője, a Bartók Zeneház Igazgatója és még sokan mások, mint pl. a világon egyedülálló, nyolckezes zongoraátiratokat előadó kamaraegyüttese, az Ungária Zongoranégyes: Németh Tamás, Lakatos Tamás, Farkas Mátyás és Magyar Csaba valamennyien látássérült zongoratanárok, Szluka Lídia, akit korábban moldvai csángó népdalok kiváló előadása kapcsán ismerhetett meg a tisztelt Nagyérdemű, ám ezen az estén Gerswin-dlokat énekelt. De közreműködött még Flamich Mária énekesnő, a Vakok Általános Iskolájának német szakos tanára, valamint Deák László zongora-orgonaművész, tanár, többek között Vida Gábor tanára is. E rendezvényről természetesen riportot is készítettem, melyet március 5-i Fillagória című adásunkban hallhatnak a Civil Rádió Hallgatói. Ezúton köszönet illeti az Alapítvány munkatársait e nemes célkitűzésért, a tavaly decemberben elhunyt Fabini Tibort, az Evangélikus Múzeum és az Alapítvány egyik alapítóját, valamint Fabini Henrik Istvánt, akivel személyesen is van szerencsém jó barátságba lenni, hasonlóképp Göllesz Zoltánnak, aki szintén Jóbarátom, a Nádor Programiroda vezetője, aki folyamatosan biztosítja a termet, teret adva e rendezvénynek további eredményes munkát kívánunk!
