Ma egy újabb próbához érkeztünk. Nem sokkal 11 után érkeztek meg hozzám Ricsiék  kocsival, így kb. negyed egy felé értünk Érdre Csabiékhoz. Nem sokkal egy előtt kezdtük el az újabb próbát egy gyors beszerelés után. A Ricsosz barátom által kiszemelt dobos, Tamás azonban az utolsó pillanatban jelezte, hogy sajnos nem tudja vállalni a zenekart, így ma ismét dobos nélkül maradtunk. Igaz, úgy tűnik, szerencsére nem sokáig lesz ez így, ugyanis a próba után Ricsinek sikerült telefonon elérni Márkot, aki lassan vizsgáinak végeztével ismét szabad lesz, vagyis ráér majd jönni, így valószínű a jövő héten vasárnaptól mégiscsak ő ül majd a bőrök mögé a Bandában.   

Most tehát így néz ki a Déva Zenekar felállása:

Király Márta - ének, vokál;

Király Mátyás - szólógitár (s remélhetőleg a későbbiekben ének és vokál is);

Horváth Balázs - basszusgitár, ének, vokál;

Szepesi Richárd - ének, vokál, akkusztikus gitár, furulya (de időnként  szintetizátorosként, második billentyűsként is beáll majd);

Jómagam - szintetizátor;

és remélhetőleg a jövő héttől Szerdahelyi Márk - dobok.

A gyors beállást követően ma öt, Ricsi által írott dalt gyakoroltunk be, egyelőre tehát dobos nélkül: "A város felé", "Árva madár", "Ha újra kezdhetnénk", "Magyar vitéz", "Harangok, harangok..."   Ebből az első kicsit keményebb fokrock stílusú, a többi kicsit melankólikusabb, érzelmesebb, líraibb, ahogy Ricsosz mondta, kicsit a Szörényi-féle stílusirányzatra emlékeztető dalok.  Néhány dal billentyűs szekcióját én már  előzőleg feljátszottam, miután a "nyers" dalokat Ricsi egy szál gitárral, saját magát kísérve korábban feljátszotta Csabi stúdiójában, és emailben átküldte - ezek közül néhányat ma kicsit áthangszereltünk. Az általam kiválasztott - főképp - zongora-orgona hangszínek helyett inkább zongora-vonós hangszínekre cseréltünk - természetesen a többiekkel együtt, közös megegyezéssel. Szerencsére úgy tűnik, jól együtt tudunk dolgozni, és mindent meg tudunk beszélni, nem csak a hangszerelést illetően.

Nem sokkal fél négy után Mártinak, Matyinak és Balázsnak egyéb elfoglaltságaik miatt menniük kellett, mi viszont Ricsivel és feleségével, Melindával még egy röpke másfél órát Csabiéknál töltöttünk, s egy-egy pohár mézédes  minőségi bor mellett átbeszéltük a jövőt illető terveinket - ekkor telefonált Ricsi Márknak, aki igent mondott a jövő vasárnapi próbára, és egyáltalán, a zenekarban való közreműködésre, mivel mára már nagyjából túl van a vizsgaidőszakon.  Megbeszéltük, hogy a legfontosabb, hogy nem kapkodjuk el, szépen sorjában kidolgozunk egy pár dalt, majd idén nyár végére elkészítünk egy kis demo-t, amellyel megkeresünk néhány ismerőst, akiken keresztül eljuthatunk majd néhány helyre, ahol bemutatkozási lehetőséghez juthatunk.  A jó, mézédes boros beszélgetés után, nem sokkal negyed hat után indultunk el hazafelé, Melindáék az utcánk sarkáig hoztak kocsival, így már fél hétkor itthon voltam. 

Nyugtával dícsérhetjük a napot - most úgy tűnik, minden sínen van Zenekarunk háza táján...