A szerelem éjszakája
Igen, ez volt a címe a szombat esti koncertnek, melyet Kasza Tibi és a Crystal tagjai adtak a Margit-szigeti Szabadtéri Színpadon óriási sikerrel.
Este fél hétkor találkoztam Bertával a 3-as metró Árpád-hídi megállójánál, ahonnan a 26-os busszal mentünk a Szabadtéri Színpadhoz miután nem kellett várnunk a buszra a végállomáson, így már háromnegyed hétkor a Színpadnál voltunk. Ekkor már javában hangolt a zenekar, folyt a beállás, épp a legendás Queen zenekar Who Wants to Live Forever című, ezúttal Tibi által előadott dalának hangjai szűrődtek át a fákon a Színpad bejáratánál. Majd a Pár lépés a végtelen néhány taktusa. Közben néhány ismerős arcot is láttunk, főképp a sasszem Berta, aki ezúttal is hozta remek formáját, egy saját maga által készített zászlót, KASZA TIBOR felirattal, melyet még kézzel is jól ki lehetett tapintani, az O betű maga egy mosolygó fejecske volt, szemekkel, orral, szájjal, rózsaszínben. A többi betű más-más színű volt ez akkora siker volt, hogy a koncert alatt az egyik jobbszélen álló operatőr egy furcsa, amolyan körhintaszerű karon lévő kamerájával többször is ráközelített, mivel a koncertről DVD-felvétel is készült.
Mivel megvárták a sötétedést, így az eredetileg fél nyolcra meghírdetett buli pontban este nyolckor vette kezdetét, s mivel az első sorokban a drágább jegyek nem keltek el, így a DVD-felvétel miatt az egyik nézőtéri ügyelő megkért minket, hogy töltsük fel a helyeket így a nézőtér hátsó, fentebb lévő teraszáról volt lehetőségünk a színpad előtti sorokban helyet foglalni. Ugyan a második sorban volt két hely egymás mellett, Berta mégis az első sor közepére furakodott egy ottani, egyedüli üres helyre, én pedig sréhen a háta mögött a második sorban ültem, kicsit jobbra tőle, talán 3 hellyel így élveztük a mennyei érzést, a remekbeszabott lírai dalokat. A saját dalok mellett Tibi számos külföldi nagy kedvencétől is adott elő dalokat, így például a már említett Queen-dalt. A koncert két részből állt, az első félidőben Tibi jó szokásához híven lökte a poénokat, melyek következtében a koncert néhány perc alatt valóságos klubkoncertté, amolyan igazi Crystal- vagy Tibi-feelinggé vált, majd ezt követően kicsit komolyabb hangvételű második rész következett, ekkor az amúgyis forró hangulatot egy örömtelli pillanat tetézte be, melyet nem Tibi, hanem a Sors keze kottázott: a Ha egy férfi igazán szeret című szólólemezéért Tibi aranylemezt vehetett át Szekeres Judittól, az EMI Hungary KFT Zenei Igazgatójától. A koncerten számos duett is elhangzott, pl. Tibi Dósa Matyival adta elő az Úgy szeretném meghálálni című dalt, de énekelt egy angol számot Gáborral is, akinek hangja kissé reneszanszos, amolyan King Singers-es volt, vagyis kicsit fejhang, de nagyon jó volt, és igazán nagy siker volt. A koncerten előkerült néhány régebbi Crystal-dal is, mivel az est sztárvendégei Lajtai Kati és Kasza Gábor, valamint a Crystal kísérőzenekar tagjai voltak, akik mellett egyébként a szinfónikus kíséretet a Hollywood Movie Szinfónikus Zenekar adta. Ilyen dal volt például a Volt egy lány, az Amíg csak élek vagy az Elmegyek, mely egyfajta ráadásként szolgált a koncerten, amikoris valamennyien felállhattunk már a székünkből Tibi kérésére, vagyis mondta, hogy nyugodtan fel lehet állni, és lehet úgy csinálni, mint egy igazi Crystal-koncerten -, és előre mehettünk, egész a színpadhoz, az első sor és a színpad közötti üres helyre, és állva tapsoltunk, énekeltünk.
E remek koncertnek nem sokkal este tíz után lett vége, majd ezután Bertával felderítő útra indultunk, a Szabadtéri Színpadot megkerülve a sűrű sötét éjszakában, a fák között, egyszer csak rátaláltunk a Művészbejáróra, ahol volt alkalmunk néhány szót váltani, gratulálni, igaz, csak Gábornak, mert a többiek, a zenészek még pakoltak, Tibi pedig épp egy fogadáson vett részt, ezért nem tudott kijönni, Gábor viszont volt olyan rendes, és ezt mondta nekünk, illetve kérte, hogy ne várjunk Tibire, mert soká jön ki, majd beszéljünk vele a jövő szombati koncerten. Így aztán elindultunk hazafelé, a 26-os buszra felszállva ezúttal a Margit-híd felé vettük az irányt, ahol is a budai hídfőnél átszálltunk a 6-os villamosra, Berta a Moszkva tér felé, nagymamájához ment, én pedig a Blaha Lujza tér felé. Talán negyed egy körül értem haza, utána gyorsan felnéztem a Crystal weboldalára, amelynek Üzenőfalára e sorokat írtam:
*** *** ***
Sziasztok!
Hát mit is mondjak az esti koncertről? Hol is kezdjem. Nem is tudom... Legfeljebb majd kivágjátok... Szóval, azt hiszem, nem nagyon lehet szavakba foglalni ezt az érzést, remek lírai dalok, remek hangzás, óriási siker, mindemellett nagy örömtelli pillanatnak lehettünk részesei: a "Ha egy férfi igazán szeret" bearanyozódott, és - akik nem voltak, azoknak - Tibi átvehette a méltán megérdemelt aranylemezt. Kedves Tibi, ezúton gratulálok! Egyrészt ezért mentünk a művészbejáróhoz, csak Gábor mondta, hogy miért nem tudsz kijönni, ezért nem vártunk meg. Másrészt pedig szerettem volna még mondani neked, hogy eszedbe ne jusson kivágni a poénokat a DVD-felvételből, és egyáltalán nem voltál sok az első félidőben. Én mindíg azt szerettem és tiszteltem benned, kedves Tibi, hogy Te nem egy "piros lámpás" show-man vagy, akinek egy "piros lámpás" rendező mondja meg, hogy mikor mit kell csinálni, meg a közönségnek sem, mikor kell tapsolni és röhögni, hanem Te magad. Saját magad adod, és eddig akárhány koncerten voltam, úgy láttam, most is így volt ez, a közönség igenis vette a lapot.
Berta zászlója pedig akkora tuti siker volt, hogy a színpad jobb oldalán lévő operatőr azzal a lengő kamerával a koncert folyamán többször is ráközelített, úgyhogy szerintem jó kis vágókép lesz belőle a DVD-n. Akik nem voltak, azoknak, ehhez tudni kell, hogy miután sajnos nem volt minden hely feltöltve, vagyis az első sorokban a drágább jegyek nem keltek el, a koncert előtt egy nagyon kedves hölgy szólt, hogy miután DVD-felvétel készül, töltsük fel a helyeket, így volt lehetőségünk előre menni a színpadhoz. Úgyhogy igazán mennyei élményben lehetett részünk. A "Nézz rám Istenem" című duett alatt, amelynek hölgy tagját ezúttal Kati képviselte, magam is megkönnyeztem. Gabesz hangja pedig kicsit reneszansz-os volt, amolyan King Singer's-es, de nagyon jó.
Röviden ennyi - köszönjük Nektek!
