Az élet úgy hozta, hogy idén januárban, a Civil Rádió által a Fonó Budai Zeneház büféjében megtartott Újévi Party-n a Rádiónkat működtető Kuratórium döntése alapján a 2008. év Civil Rádiósának választottak. Ahogy akkor meséltem, az elismerés, a sok kedves, jó szó mellé egy kis meglepetéscsomaggal is kedveskedtek Kollégáim, amiről akkor bővebben nem beszéltem. Mert nem volt itt az ideje, most viszont itt van, így elmesélem, mi is volt az egyik meglepetéscsomagban. Nem más, mint egy pihentető wellness-hétvége két fő részére - s most anélkül, hogy különösebb reklámot csinálnék, noha bőven megérdemlik - a hévízi Danubius Hotel-be. Akkor többen kérdezték, lesz-e kivel mennem, én pedig mindannyiszor kapásból rávágtam: "Hogyne!" Akkor még persze nem tudtam, kivel fogok menni, és kivel fogom eltölteni eme remek hétvégét, amelynek időpontja akkor még nem volt tisztázott, később került egyeztetésre, és döntöttünk úgy, hogy május utolsó hétvégéjét, a pünkösdi-, vagyis a mostani hétvégét töltöm ott. Az élet úgy hozta, hogy a Civil rádióban idő közben elindult egy heti rendszerességgel jelentkező Civil Klub sorozat, mely sorozatban minden, a civil szférába tartozó, különböző témával foglalkozunk, kezdve a környezetvédelemtől a számítástechnika, az informatika világán keresztül a kultúráig. Még április utolsó csütörtök estéjén került megrendezésre egy klubtalálkozó "Számítógép - Hol a határ?" címmel, melyen - többek között - bemutatkozott az Újbuda Teleház is, melynek vezetője Nemeskéri Klára, akivel azóta egy interjút is készítettem, mely interjút május 27-i "Fillagória" adásunkban is hallhattak Hallgatóink. Ezt a beszélgetést még május elején vettem fel, s miután megtudtam Kláriról, hogy fotóriporterkedéssel is foglalkozik, és tagja a Network.hu közösségi portálnak, gondoltam, mi lenne, ha meghívnám őt e különleges hétvégi programra - ő pedig örömmel fogadta meghívásom, így volt szerencsénk együtt tölteni ezt a hétvégét.
A Civil Rádió Kuratóriuma korábban a Szálloda Vezetésével úgy állapodott meg, hogy az ajándék hétvégéért cserébe - ugynevezett bartel keretében - mivel reklámot mi nem sugározhatunk, készítek egy interjút a szálloda valamelyik alkalmazottjával vagy Igazgatójával a szállodában igénybe vehető szolgáltatásokról, de főleg "Handycap"-es, vagyis akadálymentesítési szempontból fontos témákat érintünk.
Így is történt. Május 29-én pénteken reggel 7 óra 13 perckor indultunk a Déli pályaudvarról egy Nagykanizsáig - közvetlen kocsikkal Keszthelyig - közlekedő gyorsvonattal, mellyel nem sokkal fél tizenegy után Keszthelyen voltunk, majd onnan egy alig negyedórás autóbuszút, és máris megérkeztünk a Danubius Hotel-hez, majd miután nagynehezen megtaláltuk azt, annak egyik hetedik emeleti, kellemes panorámájú, csendes, szélvédett szobáját kaptuk meg, a 715-öset.
Félpanziós ellátást kaptunk, így a reggeli mellé vagy ebédet, vagy vacsorát választhattunk. Mivel pénteken reggeli időben még javában utaztunk, ezért így aznapra csak ebédet tudtunk igénybe venni, amely többféle előételt, főételt tartalmazott. Valamennyi étkezés fontos "kelléke" a sokféle zöldség és gyümölcs volt, de természetesen nem hiányoztak a különféle húsételek, tésztaételek sem az étkezőasztalról.
A kiadós ebédet követően még volt egy kis időnk a legfontosabb eseményig, az interjú elkészítéséig. Előzetes emailegyeztetések után délután 15 órára kaptunk időpontot Fekete György Igazgató Úrhoz, aki épp egy vezetőségi értekezletet követően rendelkezésünkre is állt. A Szálloda földszinti vendéglőjében foglaltunk helyet, az Igazgató Úr egy-egy italra is meghívott minket - és kezdődhetett a kötetlen beszélgetés...
,
A beszélgetés sokkal inkább egy baráti hangvételű beszélgetés volt, így nem is rögtön a "Handycap"-es témával, hanem sokkal inkább a gyógyvízzel kezdtük. Azzal, hogy Izland mellett a világon a második legismertebb termálvíz a hévizi, amely sok idegen, külföldi túrista érdeklődését felkelti Világ- és Európaszerte. Az Igazgató Úr említette, hogy a Szálloda kihasználtsága általában 50 és 75 százalék között van, közkedvelt időpont a december végi-, a szilveszteri időpont, a januári, de a nyári is. A főszezon azonban - ha egyáltalán lehet ilyesmiről itt beszélni - főleg a tavaszi- és az őszi időszakban van. Főleg azért, mert mivel itt mindegyik szolgáltatás zárt térben van, a fürdő is szinte száz százalékban fedett, alig van egy kis nyitott rész, így az időjárástól függetlenül bármikor igénybe vehetők. Ezután következett a "kényesebb" téma, az akadálymentesítés. Klári megjegyezte, hogy a buszállomástól bizony sehol sem volt feltűntetve, merre kell mennünk, így nehezen is találtuk meg a Kossuth Lajos utca 9-11 szám alatti épületet. Először jómagam fel is hívtam őket telefonon egy korábban emailben megkapott telefonszámon, hogy a buszállomástól merre kell mennünk, mire aztán csak sikerült megtalálnunk őket. Ez fontos problémát vet fel az ugynevezett információs akadálymentesítés területén. Az Igazgató Úr erre reagálva rögtön elismerte, hogy bizony, van még mit javítaniuk ezen a téren, így ezen felvetésünk jogosnak vélte, és megígérte, igyekeznek mihamarabb változtatni, megoldani e problémát. Rögtön hozzátéve, hogy a gépjárművel érkezők részére vannak jelzések. A másik fontos probléma, hogy a buszállomástól lépcsősor vezet felfelé egy kis emelkedőn, amely kerekesszékkel, mozgásszervi betegségekkel élő emberek számára komoly akadály - viszont a gépjárművel érkezők részére ez is megoldott. Így az ilyen problémákkal kűzdőknek érdemes időben bejelentkezni, előre jelezni e problémát, ha segítségre van szükségük.
Miután e kötetlen beszélgetésünk végéhez értünk, megkérdeztem, mivel tartozunk az italokért (egy-egy üveg szénsavas ásványvíz, a hozzájuk kapott poharakban egy-egy citromkarikával), mire ő mosolyogva csak ennyit mondott: "Na ne vicceljen! Hiszen én hívtam meg Önöket..." - majd egy baráti kézfogás, majd felmentünk átöltözni, miután még odalent a lift előtt egy darabig még hallottuk az Igazgató Úr lépteit a földszinti folyosón, távolodva, majd irány a 715-ös szoba, ahol - külön kérés nélkül - frissen megvetett ágyak vártak minket. Minden gondosan elő volt készítve, a személyzet maximálisan kitett magáért. Na persze az ágyak még ráértek, hiszen ekkor még csak délután háromnegyed négy felé járt az idő, így nem volt más hátra: következhetett a várva várt fürdőzés!
Odakint rossz idő volt, szinte egész hétvégén szakadt az eső, de minket idebent ez egy csöppet sem érdekelt. A kellemes fürdőzés után - melynek során valamennyi medencét kipróbáltuk - szám szerint hatot -, este azért tettünk egy rövid sétát a közeli üdülőövezetben. Az egyik kis kerthelységben élő zenével kedveskedtek az oda látogatóknak, mi is leültünk hát egy sátortető alá, éppen időben, mert épp akkor - ez már úgy este fél kilenc felé lehetett - szakadni kezdett az eső, és vagy negyedórán keresztül esett. Szerencsére a szél nem fújt, így nem volt probléma a sátrakkal. Azért egy kiadós lecsót megettünk ketten Klárival, hozzá egy-egy korsó barna sör is dukált. Már volt vagy este 11 is, mikor aludni tértünk.
A május 30-a, szombat kötetlen volt. Klári délelőtt kipróbálta az iszappakolást, én inkább fürdőt vettem, de azért, hogy én se maradjak ki egyikből sem, hozott magával egy kis zacskónyi iszapot, így odafent, a "saját" fürdőszobánkban azért volt némi lehetőségem belekóstolni ebbe is.
És hogy azért némi meglepetéssel is kedveskedjen számomra, még az iszappakolást követően odalent előjegyzést kért nekem egy testmasszázsra, délután kettőre, ami kifejezetten kellemes és üdítő volt.
Ezt követően 20 perc pihenő az egyik medenceszéli napozóágyon, odakint a szabad levegőn, kellemes szélben, félig fátyolfelhős, kevésbé napos ég alatt, mivel a masszírozáshoz használt olajnak ennyi idő kellett, hogy rendesen felszívódjon, aztán jöhetett a kinti fürdőzés.
Mivel szombaton csak reggeliztünk, és ebédre csak egy hortobágyi palacsintát hozattam fel a szobába (mert hogy egy ugynevezett szobaszervíz szolgáltatásnak köszönhetően erre is volt lehetőség), estére az első turnusba foglaltattunk asztalt - így már fél hatra mentünk vacsorázni. Előételt nem kértem, ellenben két tányér nagyadag bolognai spagetti, hozzá némi zöldséggel, főleg nyers paradicsommal és karikára vágott uborkával, igazán jól esett, utána egy üveg sörrel segítve útját lefelé, majd egy újabb esti séta, ezúttal a Tófürdő körüli erdőben.
Ezt követően az est fénypontja, és egyúttal a mi welness-hétvégénk záróakkordja az este 9-kor a félig nyitott Élményfürdőben tartott, Magyarországon egyedülálló, víz alatti zenével egybekötött fényterápia volt. Noha a zenéből, amely állítólag a medence oldalán, a víz alatt lévő hangszórókból hallható relaxációs zene volt, a víz csobogása és a környező hangok következtében szinte alig hallhattunk valamit, a fényjáték azonban valóban pompázatos volt, igazán kellemes kikapcsolódást nyújtott a Napnyugta utáni hűvös ég alatt. Szerettem volna hangfelvételt is készíteni, de hiába igyekeztem víztől óvni, a parton, a medence szélétől kellő biztonságba helyezni hangfelvevőm, sajnos ez a felvétel fenti okok miatt nem sikerült - így erről csak mesélni lehet, illetve ajánlani annak, akinek lehetősége van rá, hogy feltétlen menjen el, és próbálja ki e lehetőséget.
Ma reggel már kicsit derűsebb időre ébredtünk, a Nap a fátyolfelhők mögül azért be-besütött az ablakon. Már hétkor felkeltünk, miután tegnap este hétre állítottuk be mobiltelefonjaink ébresztőóráját, mivel a szobát az újonnan érkezők részére elő kell készíteni, ezért délelőtt 11-ig kellett leadnunk a kulcsot, és egyébként is, Klári még korábban látott egy menetrend szerint 9 óra 25 perckor Budapestre induló közvetlen buszjáratot. Hogy ezt el is érjük, már negyed kilenckor lent kellett lennünk a reggelinél, amely egyébként 7 és 10 óra között volt lehetséges. Oda azonban ma már úgy mentünk le, hogy előtte összecsomagoltunk, és már a csomagokkal együtt mentünk az étkezőbe. Reggeli után pedig irány a buszállomás...
A busz pontosan a menetrend szerinti időpontban indult, nagyjából háromnegyed 11-kor álltunk meg valahol félúton, Siófok környékén egy 10 perces pihenőre, majd indultunk tovább, majd 12:10-kor értünk be Budapestre. Mivel a Sasadi útnál jöttünk be a fővárosba, majd a Kosztolányi térnél is volt egy megálló, mi itt leszálltunk. Klári a Móricz Zsigmond körtérre ment, mivel ő más, családi programot is szervezett magának, én pedig a 7-es busszal az Astoria felé, így már háromnegyed 1 után itthon voltam.
*** *** *** *** *** *** *** *** ***
Mit is mondhatnék? Szeretnék köszönetet nyílvánítani mindenkinek, akivel találkozhattunk, a Szálloda munkatársainak, a Civil Rádió Kuratóriuma azon tagjainak, akik rám szavaztak, köszönet ezért az elismerésért, megígértem, s remélem, sikerült is betartanom, hogy igyekszem elvinni a Civil Rádió jó hírét, cserébe pedig hazahozom, s remélem, hoztam is a Hévízi Danubius Szálloda jó hírét, hogy mások is megláthassák, és nemsokára meg is hallhassák Rádiónk egyik júniusi "Handycap" című műsorában. Köszönöm, kedves Klári, hogy eljöttél, hogy összekötve a számodra is kellemeset a mindannyiunk számára hasznossal, mindenben segítettél, s mindemellett remek fotókat is készítettél!
Most pedig álljon itt az az email, amelyet közvetlen hazaérkezésem után írtam Molnár Renáta HR managernek, akivel folyamatosan tartottam a kapcsolatot az interjúval és az egész hétvégi programmal kapcsolatos egyeztetés végett.
*** *** *** *** *** *** *** ******
Tisztelt Asszonyom!
Engedje meg, hogy ezúton köszönetünket fejezzem ki, magam és Kolléganőm, Nemeskéri Klára nevében, akik részt vehettünk az elmúlt hétvégén egy igazán hangulatos welness hétvégén az Önök szállodájában.
Maximális kiszolgálást, figyelmességet, udvariasságot, előzékenységet tapasztaltunk nem csak velünk, hanem valamennyi szállóvendéggel szemben, valamennyi Munkatársuktól. Május 29-én pénteken délután 15 órakor létrejött az interjúbeszélgetés Fekete György Igazgató Úrral, köszönjük ezúton is szíves vendéglátását, és hogy rendelkezésünkre állt. Örülünk annak, hogy az épület akadálymentesítésére igyekeznek minél nagyobb figyelmet, gondot fordítani, hogy valamennyi, akár mozgásszervi problémával élő ember is igénybe vehesse. Amely "negatív" észrevételünk volt, és ezt jeleztük is Fekete Igazgató Úrnak, melyre pozitív visszajelzést is kaptunk tőle, hogy a helyi buszállomástól nehezen találtuk meg az épületet, mert ott nem volt táblákkal jelezve, nem így viszont a keszthely felé tartó műút mellett, amelyet már egyik sétánk alkalmával láthattunk.
Valamennyi szolgáltatást volt szerencsénk igénybe venni, mint például valamennyi medencét, jakuzzit, az élményfürdőt. Tiszta, rendezett, igényes, kényelmes, valamennyi medencében pihentető, kellemes hőmérsékletű víz, hangulatos megvilágítás, jól megközelíthető és biztonságos átjárási lehetőség az egyes medencék között, kerekesszékesek részére emelő, biztonsággal használható lépcsők, illetve padlózat, így jómagam, mint látássérült, önállóan is elboldogultam.
Szombaton volt szerencsénk igénybe venni az iszapos kezelést és a masszázst is, kellemes, üdítő volt, maximális diszkréciót, alázatot, emberszeretetet
tapasztaltunk valamennyi, a szolgáltatásokat nyújtó Munkatársuk részéről.
Este megtekintettük az élményfürdőben rendezett fényjátékot és víz alatti zenét is, utóbbiból keveset érzékelhettünk sajnos, mert a vízcsobogás és a környező háttérhangok elnyomták, így abból csak hangfoszlányokat hallhattunk, ellenben a fényjáték valóban nagyon kellemes és pihentető is volt, amellett, hogy szemet gyönyörködtető is.
A VII. emeleti, 715-ös szobában laktunk, ahonnan kellemes volt a panoráma, csendes, szélvédett, még a viszonylag hűvös, kedvezőtlen időjárás ellenére is végig nyitott erkélyajtó mellett lehettünk. Köszönet a szobaszervízért, a makulátlan tisztaságért, az estére külön kérés nélkül frissen megvetett ágyakért, a szobaasszonyok és a takarító személyzet munkájáért!
A félpanziós ellátásban szombaton a reggelit és az este 17:30-as vacsorát vettük igénybe, utóbbi alatti élő cigányzene külön emelte az egyébként is kellemes légkört, és tette még ízletesebbé az egyébként is jól elkészített ételeket. Külön értékelendő, hogy minden egyes étel sok zöldséget, gyümölcsöt tartalmazott. Nem volt várakozási idő, valamennyi alkalommal alig, hogy helyet foglaltunk, azonnal ott volt legalább egy felszolgáló Munkatársuk, akiktől minden segítséget megkaptunk, és ami fontos, sohasem volt egyikük sem tolakodó, ugyanakkor bármikor számíthattunk rájuk, amikor szükségünk volt valamire, szólnunk sem kellett, maximális figyelmességüknek köszönhetően.
Az Igazgató Úrral készült interjúbeszélgetés júniusban kerül adásba. Az elkészült anyagot elküldjük Önnek és Kollégáinak emailben egy olyan fileküldő szerver segítségével, mely a címzett emailcímére egy linket küld majd, ahonnan az anyag letölthető lesz, illetve az elhangzás időpontjáról idejében értesítést küldünk.
Szeretettel és tisztelettel gratulálunk a Minőség Díjhoz, köszönet valamennyi szolgáltatásért, nem csak a Civil Rádión és a Kolléganőm által készített Network.hu -ra kerülő cikken keresztül, hanem személyes kapcsolataink révén is ajánljuk szállodájukat másoknak is.
Tisztelettel,
Ruzsa Viktor
Civil Rádió
