Mai "Fillagória" adásunkban élő telefonos interjúban beszélgetőtársam Ürge-Worsatz Diana környezetvédő, klímakutató, jelenleg a Közép-Európai Egyetem tanára volt, aki 2009. márciusában munkásságáért "Pannon Példakép" Díjat vehetett át.
Ürge-Worsatz Diana a környezettudatos, természettudományos szemléletet családjától tanulta. Édesapja német, édesanyja magyar, a kiránduló-természetjáró érdeklődés idehaza ragadt rá. Azonban sosem volt mozgalmár típus, a tudományos érdeklődés vezette. A rendszerváltás után kezdett környezetvédelemmel foglalkozni, Tempus-ösztöndíjjal Angliába ment tanulni, hazajőve környezetfizikából államvizsgázott. Kaliforniában doktorált, majd a Közép-Európai Egyetem (CEU) oktatója és az Éghajlatváltozás és Fenntartható Energiapolitika Központ igazgatója lett. „A klímaváltozás csak egy probléma a sok közül, nálunk nem is tűnik ez annyira problémának, de pár évtizeden belül minden más eltörpül majd mellette. Komoly gazdasági, szociális, politikai, s a békét érintő hatásai lesznek.” Az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete (IPCC) húsz éve ad ki jelentéseket. Ürge-Vorsatz Diana a legutóbbi, 2007-ben kiadott Negyedik Értékelő jelentés összeállításában vett részt, amelyért a szervezet vezető szakértőjeként a 2008-as Nobel-békedíj részese volt. Az IPCC a politikai, üzleti és egyéb döntéshozókkal ismertette meg a klímaváltozással kapcsolatos veszélyeket, várakozásokat. A szervezeten belül a jelölt azt képviselte, hogy a kormányoknak a klímaváltozás mellett a gondban lévő társadalmaknak-gazdaságoknak más, szintén fontos problémáit – éhezés, túlnépesedés – is meg kell oldaniuk. Mivel a klímaváltozás veszélyét a legtöbb ország még lebecsüli, olyan megoldásokat kell találniuk, amelyek járulékosan a klímahelyzetet is segítik. Öt év munkájával állították össze a háromezer oldalas kötetet, amelynek következtetéseit a döntéshozók elé tárták. A vezető szakértői szint, amelyet betöltött, a legmagasabb tudományos szint az IPCC munkájában. A jelentések megírásához több ezer tudós munkája járul hozzá. A munkacsoportoknak a tudóscsoportok munkáját kellett összefésülniük. Ezt a feladatot társadalmi munkában végezte a díjazott. 1997-ben az összes mobilizáló és lobbi tevékenységét bevetve dolgozott azon, hogy megszülessen a 156 ország által aláírt Ottawai Egyezmény, ami a taposóaknák teljes körű betiltásáról szól. Az ICBL 1997-ben a munkájáért megosztott Nobel Béke díjat kapott.
