Itt a nyári szabadságolások ideje. Bizonyára sokan vannak most köztetek, kedves Hallgatóink, akik valamely tóparton hűsölve tölti nyári szabadságát. De azért, ha van egy kis ideje, és este már amúgy is hűvösebbre fordul az idő az egyébként rekkenő hőség után, akkor – meg egyébként is – érdemes hallgatni a Civil Rádiót. Már csak azért is, mert mai „Fillagória” adásunkban egy rövid ismétlő válogatással kedveskedtem Hallgatóinknak, mely műsorunk nemrég indult honlapján is meghallgatható. Két neves televíziós személyiséget is bemutattam az elmúlt évadban, ezen stúdióbeszélgetésekből hallhattak Hallgatóink egy-egy rövid esszenciát.
Műsorunk első felében a 2008. december 16-án Hégető Honorka Díjban részesült Hegyi Nórával, az RTL Klub műsorvezetőjével készült beszélgetésből idéztünk.
Hegyi Nóra a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanult Vitray Tamás, a legendás sportriporter és Horváth Ádám rendező tanítványaként, majd az iskola elvégzése után a Magyar Televízió "Az Este" című műsorához került. Később Híradósnak hívták az RTL-hez, ő pedig kapva kapott a lehetőségen, gondolván, miért ne próbálná ki ezt a műfajt? Mindez ide s tova már négy éve történt, és azóta is az RTL-nél dolgozik, jelenleg két tényfeltáró magazin stábját erősíti: a "XXI. század"-ét és a "Házon kívül" című műsorokét. Előbbi egy - ahogy ő fogalmazott - történelmi bulvár, utóbbi egy napi aktualitásokkal, politikával foglalkozó műsor. Jómagam ezekből kiindulva nemes egyszerűséggel oknyomozó riporterként konferáltam fel, és mutattam be őt Hallgatóinknak, mire ő kijavított, vagyis pontosította a titulust, mely szerint ő - ahogy viccesen fogalmazott - "gyárilag" egészségügyi riporter. Mint kiderült, a kettő között van némi különbség: az oknyomozáshoz több időre és pénzre van szükség, mivel egy oknyomozó riporter általában hetekig, hónapokig dolgozik egy-egy témán, kutatja az adott témával kapcsolatos összefüggéseket, neki viszont erre nincs lehetősége, ideje, hiszen e két műsor hetente jelentkezik, így egyik héten egyik-, másik héten másik műsorba készít anyagot, felváltva több munkatársával, mint például Boros Krisztinával vagy D. Tóth Andrással. Mint erre irányuló kérdésemre elmondta, személyes érintettsége szerencsére nincs, vagyis családjában nincsenek sérült vagy hajléktalan, krízis helyzetben lévő emberek, de miután annak idején az RTL Híradónál kimondottan egészségügyi riportert kerestek, mint újságíró, gondolta, ha az ember nyitott szemmel jár a világban, előbb-utóbb megismeri ezen embertársaink életét, ezáltal jobban elmélyed majd e témában. Így is történt. Ma már észre sem venni rajta, hogy "csak" újságíróként, riporterként van jelen, jól látható, hogy nem pusztán a médiahajhászat, a szenzációhajhászás kedvéért csinálja, amit csinál, hanem valóban szívvel-lélekkel, önzetlenül próbál segíteni másokon. A Hégető Honorka Díjat az "Élet a Pszichiátria bezárása után" című munkájáért vehette át, e film vezérfonalát egy 17 éve skizofrén pszichiátriai beteg lány és édesanyja kálváriája képzi, amely azonban valójában sok ezer pszichiátriai beteg és hozzátartozóinak kálváriája, miután 2007. december 1-étől az Intézmény betegeit a város különböző kórházaiba helyezték, természetesen az ő, illetve hozzátartozóik előzetes megkérdezése nélkül, orvosaik döntése ellenére elválasztva őket addig megszokott környezetüktől, orvosaiktól, kiszakítva az addigi, biztonságot jelentő környezetükből. A lány édesanyja felkereste az Intézet felszámolóbiztosát, a szembesítés természetesen Nóra és csapata segítségével jött létre, azért, hogy az Édesanya magyarázatot kapjon a lányát is és sok ezer betegtársát érintő helyzetre. A felszámolóbiztos azonban gazdasági érdekekre hivatkozva egyértelműen próbált kitérni a válaszadás elől, szerinte ha egy beteg három hónap múlva nem kerül vissza a normális életbe, akkor az fél év múlva vagy később sem fog visszakerülni. Vagyis úgy tűnik, a döntéshozók eleve "leírják" őket. Az Intézményt nem sikerült megmenteni, de a film készítői mégis bíznak abban, hogy egy-egy általuk felvázolt téma kapcsán a döntéshozók egyszer talán hajlandók lesznek jobb belátásra térni, Nóra erre irányuló kérdésemre, vagyis, hogy szerinte politikusaink, döntéshozóink vajon nézik-e ezeket a műsorokat, és egy-egy ilyen műsor kapcsán elgondolkodnak-e egy-egy ilyen társadalmi problémasúlyán, Nóra egyértelműen azt a választ adta, hogy úgy tűnik, igen, sőt, sokszor pont az ő tényfeltáró munkáik miatt kicsit tartanak is tőlük.
*** *** *** *** *** *** *** *** ***
2009. január 21-i adásunk vendége Berkes Béla, a Magyar Televízió munkatársa volt.
"Egy putriban születtem, ami csoda, hogy össze nem szakadt, mert épp csak egy gerenda tartotta össze..." - ahogy vallott saját magáról, élete kezdetéről beszélgetésünk elején...
Berkes Béla a Heves megyei Pétervásárán született, olyan cigánytelepen, amelytől fél kilométerre volt az első kút, s kályhával főztek és fűtöttek. Hat évesen költöztek ki a telepről a település központjába. A rendszerváltást követően azonban a család anyagilag tönkrement. Szerencsére indult akkortájt egy közgazdasági előkészítő, ahova beiratkozott, s kapott szállást, ösztöndíjat. Majd felvették a Szegedi Egyetem kommunikáció szakára. Itt roma pályázóként ösztöndíjat is kapott, illetve egzisztenciális feltételeket is biztosítottak számára. Egy év múlva áthívták a Roma Sajtóközpontba (RSK) gyakornoknak, innentől kezdve dolgozik a médiában. A Független Média Központ ösztöndíj programjában is részt vett, és gyakornokoskodott a Magyar Hírlapnál, valamint az Inforádióban. A RSK után egy az EU Phare-programjából finanszírozott roma integrációs kampányon dolgozott szóvivőként, majd 2006-ban kezdett az MTV-nél gyakornokként a Roma Produkciós Iroda Alapítvány programjának keretében. Itt kipróbálta az Estét, a Regionális Híradót, a Híradót, s azt követően került a Kékfényhez, és a Szemponthoz, ahol jelenleg is a két szerkesztőség állandó tagja. Legismertebb riportja a két évvel ezelőtt született Uzsorások, amely éppen a magyarországi romák életéből dolgoz fel egy témát, s amiért Hégető Honorka-díjat kapott 2007-ben. Az alig pár perces riport eddig az egyetlen, amely a kényes témát úgy tudta képre vinni, hogy egy adósrabszolga saját arcával vállalta a nyilatkozatot. Béla egyébként mindig úgy próbálja feldolgozni a bűneseteket a Kékfényben, hogy a bűnhöz vezető út emberi vonatkozásait is felvázolja riportjával. Berkes Béla személyes példája a társadalmi integráció fontosságát illusztrálja. Berkes Béla 2008. decemberében méltán érdemelte ki, és vehette át a "Pannon Példakép" Alapítvány 2008. negyedik negyedévi Példakép Díját - ehhez az elismeréshez szívből gratulálunk, és további eredményes munkát és jó egészséget, kitartást kívánunk szeretettel és tisztelettel!
További érdekességek itt: http://fillagoria.atw.hu
Észrevételek, javaslatok, kritikák műsorainkkal kapcsolatban (melyeket szeretettel fogadunk, fogadok): fillagoria@atw.hu
Hallgassatok, írjatok! További jó rádiózást!
