Ez a hét ediig gazdagon bővelkedett emlékezetes eseményekben.
Május 31-én zerdán este lezajlott a már előre beharangozott adásunk a Civil Rádióban, este 19:30 -as kezdettel. A riportban Oláh Dezsővel, Botos Józseffel és Horváth Bélával beszélgettem, továbbá a riport végén megszólalt még Caramel, a múlt szombati esemény sztárvendége.
Június 1-én sütörtök este került sor a Viva Comet Díjátadó Gálára a Syma Csarnokban. Délután fél négy körül találkoztam a déli pályaudvaron Noémiékkel (Móni barátnőjével érkeztek Pécsről), majd onnan egyenest a Csarnokhoz siettünk, ahol már fél öt tájban javában gyülekezett egy kisebb tömeg, persze kapunyitás a meghírdetett fél nyolc helyett így is csak este háromnegyed nyolckor volt. A műsor az este nyolcas kezdés helyett háromnegyed kilenckor kezdődött, a színpadtechnika nem volt túl igényes, és a Műsorvezető, akinek nevére már sajnos nem emlékszem, rendesen elfogult volt az esemény külföldi sztárvendége, a Tokio Hotels zenekarral szemben. Ennek bizonyítéka, hogy a formáció egybegyűlt népes rajongótáborát külön spanolta még a hivatalos kezdés előtt, és külön "kegytárgyakkal", pl. pólókkal kecsegtette őket, miközben a többi, hazai előadóról szinte alig ár szót szólt, épp csak annyit, amennyit a szükség kívánt. A "legjobb együttes" kategóriájában a Grouwe House kapta az idei Comet-gömböt, még a "legjobb új előadó" Lola volt, a "legjobb szólóénekes" pedig Gáspár Laci volt. A "legjobb hip-hop csapat" a Belga lett, még a "legjobb DJ" -nek járó gömböt Sterbinszky vehette át. Többen gyűltünk össze, nem csak azért, mert kedvenc Zenekarunknak, a Crystal-nak szurkoltunk, hanem egyáltalán, ettől függetlenül maga a Gálaműsor is érdekelt minket, de bizony többen nehezményeztük, hogy az idén ötödik alkalommal jelölt Crystal megint nem nyert a kategóriában, bármennyire is sokan szavaztunk rájuk. Volt, aki még bizony el is sírta magát. Talán majd jövőre, mindenesetre azért mi megnyugtattuk Tibiéket, hogy nálunk, a mi szívünkben akkor is ők az elsők. S amiért még megérte elmenni, hogy végre újra találkozhattam régi kedves Barátokkal, ismerősökkel, Noémivel, Mónival, Gabyval, Bertával - és először egy másik kedves Rajongótársunkkal, egy keves lánnyal, Annával, aki a Crystal Hivatalos Weboldalán AnnaCrystal néven regisztrált.
Június 2-án pénteken pedig a Zanzibar felejthetetlen, nagyszabűsú koncertjén voltunk pár Fantársammal, Barátommal a Ceglédi Városi Sportcsarnokban. Mielőtt azonban erre sor került volna, én még délben Szörényi Tibi kollégámmal a Civil Rádió "Handycap" című rovatát vezettem, mint ahogyan ez lenni szokott péntekenként délben 12:15 perces kezdettel. Ezúttal folytattuk "Akadálytalanul" című rovatunkat, melyben ismét Schimmer Erzsébettel, a BKV ZRT sajtóirodájának illetékesével beszélgettünk, ezúttal egy hét elején tartott sajtótájékoztatón elhangzottakról, a 2-es metró június 9-én pénteken kezdődő felújítási munkálatairól, melyről már egy korábbi alkalommal is szóltunk, függetlenül az idő közben e hét elején megrendezett sajtótájékoztatótól. Majd egy interjú következett Balázs József Balázs mozgáskorlátozott szakmérnökkel, akivel az akadálymentesítés kapcsán beszélgettem külföldi, főképp nyugat-európai tapasztalatairól. Balázs József Balázs egy ugynevezett posztraduális (másoddiplomás) képzésben vett részt néhány évvel ezelőtt, melynek során szakmérnöki diplomát szerzett a középületek akadálymentesítésével kapcsolatban (rampák, ajtók, folyosók, liftek szerkezete, elhelyezkedése, stb.). Többek között elmondta, hogy nálunk közel 30 éves elmaradás van a nyugat-európai országokhoz képest, ahol pl. egy-egy kirándulás alkalmával már nem probléma kerekesszékkel bárhová eljutni, vagy egy-egy középületben már megoldott a közlekedés. Örömét fejezte ki viszont annak kapcsán, hogy a csoportban ketten voltak kerekesszékesek, a többi (közel 15 fő) "ép" ember volt, de maximálisan segítették őket mindenben, amiben csak módjukban állt.
Műsorunk után nemsokkal elindultam Ceglédre, Csilla és Niki már egy reggeli vonattal mentek, a szakadó eső ellenére sétáltak a városban, voltak a Zanzibar énekesnője, Trecskei Rita szülőházánál, találkoztak Rita egy volt középiskolai osztálytársával. Aztán délután háromnegyed ötre én is odaértem, mivel én egy, a Nyugati pályaudvarról háromnegyed négy körül induló vonattal mentem, majd miután odaértem, irány a Városi Sportcsarnok, ahol este fél hat után már szép sorjában gyülekeztünk az esti koncertre. Igaz, akkor még csak úgy lézengtünk a színpad előtti állóhelyen, de természetesen az idő múlásával egyre többen és többen álltunk izgatottan a színpad előtt.
Az előtérben találkoztunk még néhány kedves régi Rajongóval, többek között Izussal (a kép bal oldalán látható lánnyal), de jópár - főleg Nikiék számára régebbi - ismerős akadt, szép számmal érkeztek az ország különböző pontjairól e nagyszabású koncertre, amely a Zanzibar életében az első ilyen nagyszabású, sportcsarnokos rendezvény volt.
A koncert este hétkor vette kezdetét, előzenekarként a Hany Bee lépett fel, melynek egyik tagja Rita egyik hajdani kollégiumi lakótársa volt. Egy magyar formáció angol nyelven énekelt rockdalokkal, vegyes fogadtatás a nézőtéren, voltunk jópáran az első sorokban, akik nagy-nagy érdeklődéssel hallgattuk őket, de hátrébb a lelátókon nagy volt a pangás és kevésbé figyeltek az előadásra. Nemsokkal fél kilenc előtt azonban kezdetétt vette a fő atrakció, jónéhány ismert Zanzibar-sláger: "Szólj már", "Nem vagyok tökéletes", "Az igazi nevem", "Szerelemről szó sem volt", "Emlékezz rám", "Ilyen az élet", "Délibáb", "Érintés", vagy az együttes legújabb videoklipes dala, az "Új napra ébredsz" című. Az est sztárvendégei Varga Zsuzsa, az egykori Venus zenekar énekese és Jemie Winchester énekes-gitáros, zeneszerző voltak, akik nem kis sikert arattak, természetesen a Zanzibarral közösen! A "Délibáb" című dal egy Jemie Winchester által játszott, teljesen áthangszerelt, gitárkísérettel hanzott el.
A koncert után még közös fényképezkedésre is lehetőség nyílt, mivel a koncert nem sokkal fél tizenegy után ért véget, de Ritáék úgy éjjel fél egy körül indultak el a Csarnokból. Természetesen közvetlenül a koncert után Ritát körülrajongtuk valamennyien, puszik jobbról-balról, autogramkérők, közös fényképek, egyszóval minden, ami ilyenkor lenni szokott, annak rendje-módja szerint. Miután Ritáék elmentek, mi is elindultunk, s egy közeli kisvendéglőbe mentünk, ahol hamburgert ettünk, Niki és Csilla Colát, én meg egy üveg sört ittam, aztán egy hajnali három után néhány perccel induló vonattal jöttünk haza Budapestre - így az elmúlt éjjel részemről egy szemhunyásnyi alvás sem volt - de azt hiszem, megérte! És megérte a szakadó esőben bőrigázni, pocsolyákban dagonyázni, Nikié cipője teljesen ronggyá ázott, de kit érdekelt e remek hangulatban, amiért - mármint a kedvenc Előadójáért - az ember bármire képes, bármit bevállal! Ezer köszönet mindenért mindenkinek, akit illet! És köszönet azért, hgoy együtt lehettünk, Kedves Barátaim!
