Ma már viszonylag korán, úgy délelőtt háromnegyed tizenegy tájban beértem a Civil Rádió stúdiójába, úgyhogy bőven volt időm testileg-lelkileg felkészülni mai Handycap adásunkra. 11 és 12 óra között egy órán keresztül zenét sugároztunk, méghozzá Grúber Zoli Technikusunk jóvoltából keményebbre vettük a figurát a nálunk megszokottnál, régi- és új rock, metal és punk, magyar és külföldi egyaránt. A stúdióban ma egy kis rendszerújratelepítés volt, úgyhogy ma inkább a CD-lejátszóé volt a főszerep az egyébként megszokott adáslebonyolító számítógép helyett, de persze ez mit sem változtatott az adás kimenetelén, a Hallgatók ebből mit sem vehettek észre. Ha csak azt nem, hogy az egyes zeneszámok között volt négy-öt másodpercnyi szünet, az egyébként megszokott pörgős váltás, átúsztatások helyett. Majd úgy háromnegyed tizenkettő tájban Szörényi Tibi Barátom is megérkezett, majd a szokott időben kezdetét vette Handycap adásunk.
Ezúttal két élő telefonos interjút hallhattak a Kedves Rádióhallgatók, akik velünk voltak: elsőként jómagam Dr. Kassai-Farkas Ákossal, a Nyírő Gyula Kórház Pszychiátriai- és Pszhychiátriai Rehabilitációs Központja Osztályvezető Főorvosával beszélgettem annak apropóján, hogy az intézmény egy darab kerekesszéket kapott a Magyarországi Tolókocsi Alapítványtól. Az ünnepélyes átadásra a múlt pénteken délelőtt tíz órakor került sor, csak sajnos mi már későn értesültünk róla de a Főorvos Úr nem kevesebb szeretettel és örömmel tett eleget azon felkérésemnek, hogy élő adásban nyilatkozzon e nemes adományról, illetve ennek fontosságáról, miszerint bármelyik, Intézményükbe látogató páciensüknek szüksége lehet házon belül a kerekesszékre, ha esetleg idősebb és/vagy nehezebben mozgó. Erre irányuló kérdésemre említette, hogy pályázati úton sikerült megvalósítaniuk a teljes fizikai akadálymentesítést. Továbbá nagy-nagy öröm volt ő és Kollégái számára, hogy a Magyarországi Tolókocsi Alapítványhoz benyújtott kérelem, pályázat, majd a kerekesszék-átadás között szinte alig egy hónap tellt el. Köszönet ezért az Alapítvány munkatársainak!
Ezután Tibi jóvoltából egy újabb telefonos interjú: Nász Erzsébettel, az Egalitas Alapítvány Elnökével. Az Alapítvány célja: mozgáskorlátozottakat, főképp kerekesszékkel élőket segíteni közlekedésükben, akadálytalan célbajutásukban egy erre a célra létrejött támogató szolgálattal, melyet elsősorban a második kerületben hoztak létre, de igény szerint akár más kerületekben vagy városokban is vállalnak szolgálatot, illetve más kerületekbe és városokba szállítást, előzetes igénylésre. Továbbá elmondta, hogy terveik szerint hamarosan újabb támogató szolgálatokat hoznak létre, és jó kapcsolataik vannak más támogatókkal is. Valamint szóba került még egy készülő rövid kiadvány, melyben azon munkáltatóknak kívánnak hasznos segítséget, tájékoztatást nyújtani, akik szeretnének fogyatékossággal élő embereket foglalkoztatni. Elsősorban nem száraz jogi értelemben, hanem közérthető, hétköznapi nyelven. Erre irányuló kérdésemre mert hogy magam is aktívan részt vettem a beszélgetésben, vagyis valójában ketten kérdeztük őt elmondta, hogy eddig ugyan még nem kereste fel őt egyetlen munkáltató sem ilyen és ehhez hasonló igényekkel, mire Tibi közbeszólt, hogy De ami késik, nem múlik vagyis bízunk abban, hgoy hamarosan lesznek olyanok, akik eziránt érdeklődnek.
Másik munkahelyemen tegnap és ma szabadnapos voltam, két nap szabadságot vettem ki rádiós munkáim miatt, délután is sokat dolgoztam, készültem következő adásainkra. Egyébként pedig semmi különös dolog nem történt a délután folyamán átlagos péntek délután volt, kellemes nyári idővel. Még most is, mikor e sorokat írom, lakásom bejárati ajtaja fölött lévő ablaka tárva nyitva van, s szinte nyárias a levegő a késő éjszakában.
