E Kasza Tibitől származó mondattal indítottam mai "Fillagória" adásunkat a Civil Rádióban. A kéthete elmaradt stúdióbeszélgetést pótoltuk, melyben beszélgetőtársam Incze Zsuzsa TV-riporter, szerkesztő, a "Csellengők" című műsor készítője, illetve az azonos című, immár kétkötetes könyv szerzője.

Zsuzsát anno a Magyar Televízió egykori közéleti szolgáltatóműsorában, az "Ablakban" láthattuk először, még az 1980-as évek végén. Majd utána három gyermeknek adott életet, s miután 1994-ben  - ahogy ő fogalmazott - belső kollegáris viszonyok miatt nem fogadták vissza a műsorba, ami aztán meg is szűnt, sehol nem találta helyét az akkori, átalakulófélben lévő Televízióban. Ekkor meglátott egy híres videoklipet ("Run a Way"), melyben vonatról ugráló gyerekeket és eltűnt gyerekekről készült fotókat mutattak, beleszeretett a klipbe és a dalba, s úgy gondolta, hogy ebből érdemes lenne műsort csinálni - s ez talán még szolgálat is lehet. Akkor persze még nem gondolt arra, hogy hosszú éveken át tartó műsorfolyam lesz belőle, arra gondolt, talán jó, ha néhány adást megér e műsor, mely a "Csellengők" címet kapta. Aztán e műsor később - ahogy mondta - "önfenntartóvá" vált, s mostmár, ide s tova 13 éve, sajnos minden adás "megtellik", nagyon sokan keresik fel őt eltűnt hozzátartozóik felkutatása céljából. Néhány éve már nem csak családjukat elhagyó gyerekek, hanem felnőttek, pl. szülők megkeresésével is foglalkozik.  Annak pedig, hogy valaki eltűnik, sok oka lehet, pl. ha egy gyerek az iskolában rossz jegyet kap, s fél a rá váró bűntetésektől (nemrégiben egy így eltűnt kislánynak sikerült visszatalálni a családjához), vagy csak egyszerűen azért tűnnek el, mert egyszerűbbnek gondolják maguk mögött becsapni az ajtót, mint hogy a másik szemébe, vagy egy tükörbe nézzenek, s azt mondják: "Bocsánat, hülye voltam..." Vagy azt, hogy "Te voltál hülye, nem törődtél velem, nem hallgattál meg, nem érdekelt, mit csinálok, kivel, s hova járok, nem érdekelnek az álmaim, hogy miről álmodom, hogy mit szeretnék..."  Zsuzsa annak is örül, ha egy eltűnt gyerek vagy felnőtt megvan, s nem az a fontos, hogy nyilatkozzon a nyílvánosság előtt. Ahogy elmondta, volt olyan gyerek, aki nagyon szépen megköszönte, hogy megkereste, s hogy beszélgetett vele, de nem szeretné,  hogy riportot készítsen vele. Ilyenkor Zsuzsa mindíg felteszi a két kezét, s csak annyit mond: "A lényeg, hogy megvagy..." Ekkor rákérdeztem arra, hogy meddig marad a családnál, amikor újból találkoznak eltűnt szerettükkel, s hogy általában milyenek az első pillanatok, amikor még tele vannak feszültséggel, illetve, miután ez a feszültség oldódni kezd - mire Zsuzsa azt mondta, hogy "Annyit, amennyit igényelnek, de általában nem igénylik ezt..." Hozzátette: az emberek szeretik lezárni ezt a dolgot, s túllépni ezen, hiszen egyikük számára sem egy kellemes történet egy ilyen kaland.  Végezetül szóba került két könyve: az első kötet címe: "Csellengők", a másodiké "Szakítópróba", e két könyvbe a számára "legkedvesebb", legtanulságosabb történeteket írta meg, sokszor "hihetetlen jó  érzés" volt számára leülni a számítógépe elé, és reggeltől-estig írni, miután jónéhány műsorát előre elkészítette, s volt némi ideje az írásra.  E két kötetnek természetesen itt nem csináltunk reklámot, de Zsuzsa elmondta, hogy lehet még kapni e könyveket, bárki megtalálja a könyvesboltokban, ha keresi.

Végezetül pedig gratuláltam Zsuzsának "Pannon Példakép" díjához, melyre egy általa soha nem látott tiszavasvári hölgy jelölése, javaslata alapján érdemesítette a "Pannon Példakép" Alapítvány - egy hölgy javaslatára, akivel sohasem találkozott. A nevét sem mondták meg neki,  hanem egyszer csak felkereste az Alapítvány egyik Kurátora, elhívta őt egy beszélgetésre, hogy felmérje, Zsuzsa valóban érdemes-e erre a címre. Vagyis, hogy példaképnek jelöljék - és bizony, érdemes lett rá! E díjat 2005-ben kapta, melyhez ezúton szívből gratulálunk, és sok boldogságot kívánunk neki szeretettel, s főleg a legszebb hivatásához, ahhoz, hogy háromgyermekes családanya, egy 26- éves, egy 24 éves most diplomázó lány, és egy 16 éves  gimnazista fiú boldog édesanyja - aki hivatástudatból, s nem pusztán kenyérkeresetből teszi ezt, amit tesz...!