Rendületlenül folynak soron következő adásaim előkészületei idehaza. Amióta Magyar Ádámtól, Rádiónk Műszaki Igazgatójától FTP-jogosultságot kaptam rádiónk szerveréhez, azóta igyekszem már minden elkészült anyagot jóelőre feltenni, így mostmár vége a pendrive-os korszaknak, meg a CD-re írásoknak. Legalábbis, ami a szállítást illeti. Természetesen az archiválás azért nem marad el, legalább kéthetente mindig archiválom, mentem anyagaim egy újraírható DVD-re. Így azonban, hála az Internet adta lehetőségeknek, még hatékonyabban, gyorsabban, és nagyobb kedvvel dolgozom, készítem elő soron következő adásaim.
E hét pénteken pedig egy régi kedves iskolatársnőméknél, Berta Edináéknál voltam. Edinával és férjével, Németh Tamás zongoraművésszel még idén február 10-én, a Nádor-teremben Deák Lászlóék által adott Együtt koncerten volt szerencsém találkozni újra, hosszú idő után, s Edina már akkor felhívta figyelmem egy Hazánkban eddig egyedülálló, s általa életrehívott kezdeményezésre, a Braille-kottakészítésre, ami gyakorlatilag annyit tesz, hogy a legközismertebb komolyzenei műveket, kottákat látássérültek számára is elérhetővé teszi egy kimondottan e célra készített fordítóprogram segítségével. Akkor lehetőséget ajánlottam neki egy rádióinterjúra, melyben a Nyílvánossághoz fordulhat, hogy elmondhassa, szeretné Hazánkban elfogadott munkakörré nyílváníttatni ezen tevékenységet, mely tőlünk Nyugatra lévő Európai Uniós államokban már évek óta alapítványok által finanszírozott, elfogadott tevékenység. Nos, ezen a héten pénteken nyílt erre lehetőség, hogy eme interjú elkészítése végett találkozzunk, mely interjúból egy komplett riport kerekedett, mivel Németh Tamás Művész Úr is megszólalási lehetőséget kapott, hogy mint szakértő, beszélhessen e témáról. Ezen riportot a jövő héten szerdai Fillagória adásunkban mutatjuk be Hallgatóinknak. Szerencsére nem lakunk messze egymástól, én a VII. kerület Kazinczy utcában, ők pedig a Marek József utcában, a Keleti pályaudvar és a Városliget szomszédságában. Telefonos munkahelyemen még jó néhány nappal előtte délelőtti műszakba kértem magam, mivel péntek délután 15 órakor találkoztunk lakásukon, mivel a Tanár Úr egyébként sokat dolgozik, a Bartók Zeneművészeti Szakközépiskola tanáraként. Egy hangulatos kis otthoni környezetben, csendes, nyugodt, szinte stúdiókörülmények között beszélgethettünk. Edina néhány szóban mesélt magáról, elmesélte, hogy már kisgyermek korában érdeklődött a komolyzene iránt, hegedülni tanult, de mivel súlyosan látássérült, nehezen bírkózott meg a klasszikus zenei tanulmányokkal Braille-kotta híján -, csak erős nagyítókra, de leginkább kitűnő zenei hallására volt hagyatva, és van is mind a mai napig. Nemrég egyeztetést kezdett a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége egyik hivatalvezetőjével, Micserics Józseffel e téren, aki bíztatóan fogadta őt, s elkészítettek egy munkaköri leírást, melyben e fordítási folyamat különféle fázisait foglalták össze. A fordítási folyamat első része maga a fordításra szánt mű, illetve annak kottájának beszerzése, majd vagy egy erre alkalmas programmal történő szkennelése, vagy pedig kézzel történő bevitele amelyhez persze erős nagyító szükséges -, majd egy editorral történő átalakítása, melynek végeredménye egy midi állomány, mely segítségével a számítógépen hallhatóvá válik a mű, valamint egy ugynevezett Braille-kódokat tartalmazó állomány, melyet aztán egy speciális, Braille-nyomtatóra irányítva elkészíthető, kinyomtatható a kész változat. Edina a beszélgetésünk során mutatott néhány már általa lefordított művet, melyek átlag 2-3 perces kis zongoradarabok voltak egy-egy ilyen darab 7-8 ezer karakterből, vagyis hangjegyből áll. A Tanár Úr pedig elfogultság nélkül - kifejezetten örül annak, hogy van Magyarországon egy ilyen nagyszerű ember, Edina személyében, aki szívvel-lélekkel, hivatástudatból, egyelőre önként vállal ilyen munkát bár kétségtelen, nem lenne utolsó, ha főállásban végezhetné ezt. Beszélgetésünk végén pedig a beszélgetés helyszínéül szolgáló nappali szoba melletti kisebb szobába mentünk át, ahol egy hangversenyzongora állt, s Edináék egy négykezessel, Weiner Leó Rókatáncával kedveskedtek, melyet hozzájárulásukkal adásban is hallhatnak majd.
A május 1-i hosszú hétvége első felét pedig családommal töltöttem: szombaton Édesanyáméknál voltam, Édesanyám Anyák napja alkalmából egy csokor barackszínű liliommal leptem meg, ma pedig Édesapámékhoz mentem, mivel ő ma ünnepli 53. születésnapját. Ezúton is sok boldogságot, sok erőt, és jó egészséget kívánok Nekik szeretettel!
