Hosszú, dolgos napok után ma újra volt részem egy kis kikapcsolódásban.
Ezen a héten csütörtökön, június 21-én rendezték meg a Viva Televízió Comet díjkiosztóját, melyen ezúttal a legjobb együttesek kategóriáját a Club54, a Nox, a Crystal, a Hooligans és a Tankcsapda zenekarok képviselték, mint jelöltek. A kategóriagyőztes, így a Comet díj nyertese is ebben a kategóriában a Hooligans lett. Sokan közülünk, Crystal-fanok közül részben csalódottan, részben pedig felháborodottan fogadták a hírt, hogy az idén már ötödjére jelölt Crystal megint alább maradt valaki másnál de mi pontosan tudjuk, hogy számunkra akkor is, így is ők az elsők.
Ma is bizonyították ezt Kedvenceink, mégpedig az idén 10. születésnapját ünneplő törökbálinti Cora áruház erre az alkalomra felállított színpadán, egy ez alkalomból rendezett családi nap keretében.
Délelőtt fél 11 után pár perccel találkoztam Bertával a Ferenciek terén, a 3-as metró feljárójánál, ahonnan a piros 7-es autóbusszal a Kosztolányi Dezső térig mentünk, majd onnan a 72-es busszal egészen a törökbálinti végállomásig. Azt ugyanis tudtuk, hogy valahol onnan indul a Cora különjárata, de mivel ott nem találtuk, ezért egy ottani forgalomirányítót kérdeztünk meg, nála érdeklődtünk, készséggel tájékoztatott is minket, mondta, hogy menjünk vissza a 72-es busszal a Tó utcáig, a Jégkrémgyárig. Így is történt, ott tudtunk ugyanis átszállni a Cora áruházig közlekedő járatra. Az áruházban aztán első utunk egy gyorsbüféhez vezetett, ahol Berta egy gyrosburgert, én kettő hamburgert ettem, mellé jól esett még Bertának egy kis flakon cola, nekem meg egy jó erős feketekávé. Közben jó szokásunkhoz híven beszélgetés, mesélés, ahogy az már ilyenkor lenni szokott, majd úgy fél négy felé elindultunk kifelé a nagyszínpadhoz, ahol javában zajlottak különféle ügyességi vetélkedők, ezalatt mi egy kinti helységben, az ugynevezett plázson még megpihentünk. Ennek főképp az volt az oka, hogy én egy jól behűtött sörre pályáztam, amit odabent nem árultak, csak itt, a külső büfében. Ez alatt a színpadon Póka Angéla fellépésével megkezdődött az esti zenés műsor. Nem sokkal este negyed hat után következett a Crystal, jobbnál-jobb dalokkal, közös énekléssel, Sosem múlik el című daluk után néhány kedves ifjú Rajongótársunkat fel is hívták a színpadra egy közös éneklésre. A buli végén természetesen volt alkalmunk találkozni velük ismét, Berta őszinte sajnálatát fejezte ki, hogy idén sem ők nyerték a legjobb együttesnek járó Comet-elismerést, mire Gábor válaszul csak ennyit mondott: Ezt mi pontosan tudtuk. Ennek a tévének a nézői olyan lányok, akik a vagányságra szavaztak, azt pedig a Hooligans képviseli
e mondatában pedig minden benne volt. Őszinte, lényegretörő, hiteles választ kaphattunk az eddigi, nem-re vonatkozó Miért?-re.
Ezután, úgy negyed hét felé elindultunk hazafelé. Mivel mostmár ismerősek voltunk a környéken, így már könnyebben, gyorsabban megtaláltuk a Cora-járat megállóját is, majd a 72-es buszét is, a piros 7-esről meg már nem is beszélve, úgyhogy negyed nyolckor már a Ferenciek terénél voltunk, persze ez annak is volt köszönhető, hogy az odaúttal ellentétben most egyik járatra sem kellett várnunk, szerencsére így egy óra volt csak az út az odafelé közel két órával ellentétben. A Ferenciek terétől aztán Berta a 3-as metróval folytatta hazaútját a Kőbánya-Kispesti végállomás felé, én pedig az Astoria felé, így hamar hazaértem, szerencsére még világosban. Remek időnk volt, e kis élménybeszámoló keletkezésekor az év legrövidebb éjszakája ragyogó, teliholdas, csillagos már, de a mi Csillagaink, a Crystal, és az irántuk érzett szeretet soha ki nem alszanak, Azpedig , ami nagyjá teszi őket, egyedülálló művészi világuk, sorozatos sikereik, emberségük, szeretetük, melyért ezúton is köszönet nekik nálunk a Crystal a győztes!
