Az idei háromnapos Szent István napi hétvége második napján ismét egy felejthetetlen délutánt és estét tölthettünk el többek között - Kedvenceink társaságában. Ezúttal Dunaharasztiban, a Piactéren felállított Sörsátorban találkozhattunkvelük, több más hazai kiváló előadó társaságában.
Hogy hány ismerős, Jóbarát lehetett ott, azt pontosan nem tudom. Az biztos, hogy mi Bertával együtt töltöttük el ezt a mai kellemes programot. Nem sokkal délután fél három után találkoztunk a 3-as metró Nagyvárad téri megállójában, ahonnan a 2-es villamossal a Közvágóhídig mentünk, majd onnan a Ráckeve felé tartó HÉV-vel folytattuk utunkat Dunaharasztiig. Onnan egy jó 20 perc gyalogséta következett. Berta valóságos idegenvezető volt, ugyanis még idehaza pár napja megnézte a neten térkép segítségével, hogyan lehet könnyedén eljutni a Piactérre, így könnyen odataláltunk. A rendezvénysorozat délután 16 órakor vette kezdetét, először egy rövid disco után a szegedi Molnár Dixieland Band adott egy közel egy órás remek élő koncertet. Ekkor még sokan ültünk, ettünk-ittunk, miközben szólt a dixie és a ragtime, de aztán lassanként gyülekezni kezdett a nép közvetlenül a színpad előtt. 18 órakor a Desperado következett. Ez a zenekar főképp Berta kedvence, így ő már szinte minden egyes dal előtt pontosan tudta azok címét, hiszen ő már többször találkozott velük. A Zenekar énekese Betti meg is jegyezte vele kapcsolatban, hogy Van egy beépített emberünk. Aztán 18:30-kor következett a Crystal, mire teljesen megtelt a színpad előtti tér. A repertoár ismerős volt már, s Tibi most is bevonta a közönséget az éneklésbe, mókázásba. Ismét volt egy bátor vállalkozó, Marci, akivel együtt énekelték el Sosem múlik el című daluk refrénjét. Aztán a Muksó Band következett egy élő koncerttel, mely alatt volt szerencsénk ismét üdvözölni Tibiéket, igaz, most csak egy nagyon rövid üdvözlésre fugotta, főképp Berta részéről, aki megmutatta nekik új, névnapjára kapott MP4-lejátszóját, melyen természetesen jópár Crystal- és Zanzibar-videoklip és dal is fent van, sőt, néhány fényképpel is megörvendeztette őket, egy párat adott is nekik ajándékba.
Majd ezután elindultunk hazafelé, az este negyed kilenc körül induló HÉV-vel már háromnegyedre a Közvágóhídnál voltunk. Onnan aztán irány a 2-es villamos, majd a Nagyvárad téri metrómegállóban Berta a lépcsőről leérve jobbra, én meg balra el
Az Égiek ma is kegyesek voltak hozzánk, már a dunaharaszti HÉV-megállóban látható volt a telihold, ahogy a késő nyári ég halványkékké és vörösessé vált a Naplementében. Hazafelé hűvösre fordult már az idő, de mi mégis izzadtunk, annyit táncoltunk a forró hangulatban.
