Az idei Karácsony első napját ahogy ez már évek óta hagyomány nálunk Édesanyáméknál töltöttem. Melinda december 24-én hétfőn dél után, egy 12 óra 25 perckor induló vonattal ment haza, miután nem sokkal délelőtt tíz után keltünk fel, rendesen kipihenve előző napi mulatságunk fáradalmait. (Bár csak ennyire fáradtak lennénk minden nap!)
Miután Melinda a Déli pályaudvaron felszállt vonatára, és a vonat kigördült az állomásról, elindultam Édesanyámékhoz, de még előtte az Örs vezér terén találkoztam Bertával, a 2-es metró végállomásánál várt, mivel előző estéről adós maradtam neki egy DVD-vel, melyre korábban rögzítettem a Magyar Televízió Krém című műsorát, melyben Tibi szólólemezéről is hallhattunk dalokat, csak Berta sajnos ezt az adást nem láthatta. S ha már így alakult, akkor cseréltünk, miután én átadtam neki a DVD-t, ő átadott egy videokazettát, melyre korábbi Crystal-os műsorokat rögzített ezeket volt alkalmam megnézni még tegnap délután Édesanyáméknál. Ebédre és vacsorára tojásos krumplipürét ettünk töltött csirkével, természetesen nem hiányozhatott a jó vörös- és fehérbor sem az ünnepi asztalról. Este hat óra után, vacsora után következett az ajándékozás: Édesanyámékat is megleptem a Nagypapáméknak is vett Emlékalbum egyik példányával, én pedig ruhákat és egy arcvizet kaptam. A ruhák közt volt egy szép sötétkék öltöny is. Ma délelőtt pedig onnan mentem át a Fonóba, a Civil Rádió stúdiójába, mivel mai Handycap adásunkat élőben készítettük.
Ma végre ismét együtt lehettem egyik legkedvesebb Kollégámmal, Barátommal már ha ugyan lehet egyáltalán rangsorolni őket, mert számomra mindegyikük nagyon kedves. Ám mégis ennek a Kollégámnak köszönhetem többek között -, hogy annak idején bekerültem a Civil Rádióba. Horváth Laciról van szó, aki anno 2004. elején figyelt fel ránk a Nonprofit Média Központ Alapítvány által szervezett tanfolyamon, melynek gyakori vendége volt, mint előadó, szakújságíró. Általa kerültem be Rádiónk Handycap című rovatába, melynek azóta is a munkatársa vagyok, bár az elmúlt néhány hónapban sajnos telefonos munkahelyemen lévő elfoglaltságom miatt nem tudtam élőben tiszteletem tenni a műsorban. Ma azonban ez nem így történt, vagyis ismét élőben vezethettem a műsort vele.
Ezév december 17-én hétfőn a magyar Országgyűlés elfogadta a 2009. január 1-étől bevezetendő többiztosítós egészségügyi ellátórendszerről szóló törvényt, mely sok vitás kérdést vetett fel. Sokan támadták, támadják is ezt a törvényt, de ugyanakkor sokan érveltek, érvelnek is mellette. Sokunkban merülhet fel a kérdés így bennem is felmerült -, hogy a tartósan hátrányos helyzetben lévő, fogyatékossággal élő embereket az új rendelkezés, törvény hogyan érinti. Ennek kapcsán múlt héten csütörtökön telefonon felkerestem Dr. Kincses Gyulát, az Egészségügyi Minisztérium Szakállamtitkárát, akivel volt alkalmam erről beszélgetni, interjút kérni tőle. Főképp arra voltam kíváncsi, hogy ha beindul a profitorientált, többiztosítós rendszer, amelyben logikusan úgy gondoljuk, hogy az egyes egészségbiztosítók, mint szolgáltatók lesznek jelen a piacon, vagyis az egyes szolgáltatók majd maguk határozzák-e meg azt, hogy adott helyen adott egészségbiztosítási ellátás vagy segédeszköz mennyibe fog kerülni, és a betegnek lesz majd lehetősége eldönteni, hogy hol, kitől vásárol szolgáltatást, vagy kihez fordul, ugyanúgy, mint bármilyen más szolgáltatás, üzlet esetében? E kérdésemre Dr. Kincses Gyula Államtitkár Úr szerencsére megnyugtatott, hogy ez a félelem szerencsére megalapozatlan, ugyanis a többiztosítós rendszer nincs összefüggésben az ellátásokról szóló törvénnyel, az ellátási rendszerrel. A nyereség főképp a megtakarításokon alapszik majd, hogy adott biztosítónál ugyanazért a pénzért mi jár a betegnek, és mennyit tudnak spórolni a megtakarított pénzen. Felmerült még az a kérdés is, hogy mi a helyzet a rendszeres szűrő- illetve kontrollvizsgálatokkal, főképp a tartós betegségben szenvedők, a fogyatékossággal élők esetében? Államtitkár Úr válasza az volt, hogy ezek a vizsgálatok továbbra is díjmentesek lesznek. Ezen ellátásokat továbbra is ahogy eddig is a szociális szféra határozza meg. Ugyanígy a közgyógyellátottak esetében is mivel erre is rákérdeztem. Végezetül annyit tettem hozzá, mint magánember, bízva abban, hogy ezen új törvény majd a polgárok hasznára válik, és valóban javul az egészségügyi ellátás színvonala és ez már Horváth Laci Kollégámnak is szólt, aki alapvetően pesszimistán, sötéten látja ezt a rendszert -, hogy ne ítéljünk se jobbra, se balra, várjuk meg, amíg elindul ez a rendszer, és majd azután ítéljen mindenki, ki-ki a maga bőrén tapasztaltak alapján. Én, mint súlyosan látássérült ember megígértem neki és Hallgatóinknak, hogy amit lesznek tapasztalataim, megosztom majd.
Műsorunk után minden egyéb műsor, egészen holnap reggel hét óráig felvételről szól így Grúber Zolinak, miután jóelőre beprogramozta az adáslebonyolító rendszert, ma már nem akadt egyéb dolga a stúdióban, ezért velünk együtt ő is hazaindult. Hárman voltunk a stúdióban, mindhárman hazaindultunk hát, méghozzá együtt mentünk Horváth Lacival, aki kocsival egészen hazáig hozott minket, először engem hozott el egészen a Kazinczy utca sarkáig, majd utána Zolival Újpest felé vették az irányt ezúton is köszönjük neki ezt, és minden kedves Hallgatónknak békés, boldog Karácsonyt és Boldog Új Évet kívánunk nagy-nagy szeretettel!
