Hát eljött az idő!
Ma letettük az új, Ricsosz által Déva névre keresztelt Zenekarunk alapkövét egy kötetlen, vasárnap délutáni baráti ebéddel, és beszélgetéssel. Ricsosz még szombaton hívott fel, úgy délután kettő tájt, hogy nem lenne-e kedvem átmenni hozzájuk ma délután kettőre egy jó vasárnapi ebédre, húslevesre, rántott karajra krumplipürével, hozzá egy üveg bor társaságában, hogy egy jót beszélgessünk, továbbá, hogy megbeszéljük a születendő Zenekar dolgait. Természetesen örültem a meghívásnak, így hát ma délután kettőre át is mentem hozzájuk, szerencsére nem lakunk messze egymástól, Ricsosz és felesége, Melinda az Örs vezér terétől néhány trolimegállónyira laknak, a Füredi utcában, a lakótelepen. Nem sokkal háromnegyed kettő előtt telefonon jeleztem Ricsinek, hogy épp a trolimegállóban vagyok, és akkor készültem felszállni a 81-es trolira, majd nem sokkal kettő előtt szerencsésen oda is értem. Ricsosz a túloldalon, a megállóval szemben várt rám, épp házuk előtt.
A jó iadós ebéd előtt még koccintottunk egészségünkre na és persze új Zenekarunk egészségére - egy jó pohár vörösborral, majd hosszas nosztalgiázás, mesélés következett hiszen volt miről mesélnünk egymásnak, hiszen jó pár éve nem találkoztunk személyesen, csak virtuálisan, telefonon meg IWIW-en. Igaz, anno, még valamikor 2005-ben egy nyílt Civil Rádiós rendezvényen találkoztunk, mivel annak idején Ricsosz vendégeskedett nálunk akkori, Szkítia nevű zenekarával, illetve akkoriban ő is dédelgetett rádiós terveket, melyeket aztán inkább félredobott, vagy inkább teljesen kitörölt azzal, hogy ő inkább kimondottan a zenéléssel foglalkozik ennek szenteli mindennapjait, életét. Így azután ismét eltávolodtunk egymástól de most végre újra megtaláltuk egymást.
Ebéd után Ricsosz megmutatta egyik szintetizátorát, természetesen néhány régi dal is előkerült az újabbak mellett, amelyeket mindjárt meg is mutatott nekem, melyeket tervei szerint majd játszani is fogunk új zenekarunkkal. Egyelőre annyi bizonyos, hogy március elején tudunk kezdeni, mert addig foglalt a stúdió, mivel több zenekarban is játszik, amelyekkel felvételeket készítenek, illetve lekötik őt egyéb fellépései, melyeken márciusra lesz túl.
Ma sem volt ez másképp este hat körül egy másik barátja, Zborai Miklós jött érte, akivel próbálni mentek egy másik zenekarral. Miklós furgonnal érkezett, melybnek csomagterében magam is megfértem egy erősítő, két szintetizátor és egy számítógép társaságában, mivel útjuk majdnem egyirányba vezetett az enyémmel, így a Stadionok metrómegállóig elhoztak, ahol Miki elkísért a 2-es metró lejáratáig. Még út közben Miki kérdezte, hogy amúgy milyen zenét szeretek, melyre természetesen hosszasan mesélni kezdtem a Crystal és a Zanzibar Zenekarokhoz fűződő élményeimről, mire Miki örömmel mesélte, hogy valamikor együtt járt szolfézsra Lajtai Katiékkal így üdvözletét küldte nekik.
Hát eljött az idő!
Remélem, mostmár jó úton haladunk közösen levonva Ricsivel az előzőek tanúlságait
