HAJNALI FÉNY

Ezen a hétvégén megdőlhet a szeptemberi melegrekord, legalábbis ezen a hétvégén az ország egyes részein 35-37 fok is lehet a délutáni órákban.

Nálunk mindenesetre megdőlt, hiszen egy remek hangulatú Újbudai Nyárbúcsúztató Party-nak lehettünk részesei a Feneketlen tónál, mivel idén sem marad el a szokásos, Dr. Molnár Gyula, Budapest XI. ker. Polgármestere védnökségével rendezett szezonzáró buli.

Délután fél négy körül indultam el itthonról, Berta pedig délelőtt dolgozott, így ő sem ért oda sokkal korábban, előtte felhívtam, megbeszéltük, hogy négy körül találkozunk a színpadnál. Oda is értem, nem sokkal négy előtt, amikoris a zene irányába menvén a Budai Parkszínpad bejáratának lépcsőjéhez értem, ahol is egy country zenekar játszott, ugynevezett westend country-t, illetve ír country-t, ennek megfelelő öltözékben, széles karimájú kalapban, annak rendje-módja szerint meghangszerelve, az ének mellett a banjo és a gitár nyújtott remek szereplést, szólót. Mikor odaértem, a zenekar - akinek nevét sajnos nem hallottam, nem tudom - már javában játszott, s miután Berta négy óra után pár perccel megtalált, s elindultunk a Tűzoltóság épülete mögött felállított nagy színpadhoz, közben beszélgettünk, még sokáig hallgattuk őket a háttérben. A Party délután 17 órakor vette kezdetét, ekkor a country zenekar befejezte koncertjét a Parkszínpad bejáratánál, a nagy színpadon pedig egy pestszentlőrinci tánccsoport ifjú, óvodás- és kisiskolás hölgy-növendékei tartottak színvonalas ritmikus sportgimnasztika-előadást - óriási sikerrel. Ezt követően került sor a koncertekre. Minket - főleg ezért - a szombat délutáni programok érdekeltek -, mivel remek hazai előadók között az est fénypontja a Crystal Zenekar koncertje volt. A táncshow után azonban elsőként Puskás Peti kezdte izzítani a hangulatot, most sem maradt hűtlen magához, remek csajozós nóták, köztük néhány régi, eredetileg mások által szerzett és énekelt dalokkal, mint például a Piramis "Ha volna két életem" című dala, mellyel Peti már korábban belopta magát a szívembe, előadása már korábban magával ragadott engem. Őt követően a visszavágót a Sugar Loaf rendezte csajozós- meg singlis-dalokkal, őket Auth Csilla lírai hangvételű, nosztalgikus koncertje követte. Egy-két új dal mellett előadásában jó volt meghalllgatni néhány régi dalt, mint például az Edda "Érzés", vagy a Bergendy "El kell, hogy engedj" című dalát, de jó volt meghallgatni még például az LGT "A dal a miénk" című szerzeményét is.

Ezt követően került sor a Crystal Zenekar koncertjére, nagyjából az előre meghírdetett fél nyolcas időpontban. Berta magával hozta a múlt héten oly nagy sikert aratott "Kasza Tibis" zászlóját is, meg a már régebbi "Crystalost" is, így én a "Kasza Tibist" kölcsön kértem tőle, így tisztelegtünk a Királyok előtt. "Te vagy a jel", "Két utazó", "Sosem múlik el", "Hív a végtelen", "Fújja el a szél", "Elmegyek", "Jég a tűzben" - műsorvezetőből sem volt hiány, természetesen Berta személyében, aki az első sorból, miután már háromnegyed ötkor elfoglaltuk ott helyünket, a kordont támasztva, minden dal előtt bemondta azok címét. Hihetetlen, hogy mennyire tudja már fejből a rövidkoncertek repertoárját. A "Sosem múlik el" című dalt követően pedig Tibi ismét "tehetségkutatót" szervezett a nézők között, egy önként vállalkozó kislányt hívott a színpadra, akitől megkérdezte, hogy hívják, mire az ifjú hölgy-tehetség, hogy "Nagyon jól!" - nem kis sikerrel.

A buli után most is volt lehetőségünk pár kedves szót váltani Tibiékkel, Tibi erre irányuló kérdésemre elmondta, hogy az új szólólemez Karácsonyra készül el, de a lemezbemutatóról még nem tudott semmit sem mondani. A villáminterjút követően egy-egy baráti kézfogás Tibivel és Gáborral, majd később Katival - akinek gyönyörű ébenfekete haja ismét legrégebbi pompájában volt látható - egy pusziváltás. Közben a Unique Zenekar húzta tovább a remek talpalávalót, majd e remek sorozatot a Máté Péter Emlékzenekar koncertje és tüzijáték zárta. Mi közben elindultunk Bertával, a Ferenciek teréig együtt mentünk, ott Berta átszállt a 3-as metróra, én pedig az Astoriáig mentem, így már nem sokkal tíz előtt itthon voltam. Természetesen most sem maradt el a Crystal Üzenőfalán történő pár kedves sor, a köszönetnyílvánítás. A koncert után pedig még néhány Rajongótárssal is volt szerencsénk találkozni.