Ahogy még február elején ígértem: egy későbbi Fillagória adásunkban beszámolunk az AKKU-ban péntekenként tartott Integrált táncházról. Ezen ígéretem pedig e hét szerdai, március 4-i adásunkban vált valóra, amikoris egy közel egyórás riportot hallhattak Hallgatóink.
Első beszélgetőtársam az AKKU vezetője, Horgas Péter úr volt, aki Európa egyik legelismertebb színházi díszlet- és látványtervezője. Jóvoltából, na és persze nem csak az ő, hanem lelkes Kollégái, Barátai jóvoltából is az épület földszintje teljesen akadálymentes, mind fizikai-, mind pedig információs szempontból. Az épület földszinti folyosóin cipőn keresztül is érzékelhető vezetősávok, az ajtók mellett a síkírású tájékoztató táblák alatt ugyanazon felirat Braille-táblán is olvasható. Péter fontosnak tartja, hogy legyen egy hely, ahol bárki kultúrált, és biztonságos körülmények között szórakozhat, ismerkedhet. Egy balatoni rendezvényen, még 2008. decemberében véletlenül került kapcsolatba Salamon Beával, a Méta zenekar vezetőjével, először felkérték őket, hogy a 2008. decemberi Erzsébetvárosi napok rendezvénysorozaton játszanak az AKKU-ban e fellépésből mára egy érdekes kezdeményezés bontakozott ki, mely egyrészt egy Bea által vezetett Integrált táncház, másrészt pedig egy ugynevezett Esélyegyenlőségi Klub, melyet minden hónap első keddjén rendeznek meg, rendszerint a késő délutáni órákban (a legutóbbi, március 3-i délután 3-kor kezdődött, persze a február 6-án készült interjúban értelemszerűen még csak meghírdettük, közzétettük, hogy jöjjenek minél többen). E két rendezvénysorozat célja az integráció, hogy az épek és sérültek minél közelebb kerülhessenek egymáshoz, egyfelől a művészeteken, mint pl. a zenén keresztül, másfelől pedig, hogy a különböző érdekképviseleti szervek, sérült emberek érdekeit képviselő egyesületek bemutatkozhassanak, hogy minél többen megismerhessék működésüket, tevékenységüket. A VII. kerületben az elmúlt évek, hónapok során botrányos ingatlanügyek történtek, és tartanak mind a mai napig, melyek során önkormányzati ingatlanokat áron alul értékesítettek, értékesítenek jórészt nemzetközi befektetőknek, vagy a különféle politikai csoportok érdekkörébe tartozó szervezetek, cégek számára. Noha ez nem e műsor témája, nem is mentünk bele a részletekbe, azért említést nyert, hogy Erzsébetváros Önkormányzatának tervei vannak ezen épülettel, így csak remélni lehet, hogy az Alternatív Kulturális Közösségek Uniója itt maradhat, ezen a jól bevált helyen, a VII. kerület, Kazinczy u. 21. szám alatt. Annál is inkább, mert az épület felsőbb szintjei még befejezetlenek, de ott is vannak olyan épületszárnyak, helységek, melyek színházterem, kiállítóhelységek kialakítására alkalmasak.
Péterrel készült interjúm alatt már gyülekezett a felnőtt korosztály, és kezdetét vette a táncház azon része, amelyben már mi, felnőttek vettünk részt. Az első táncrend végén, az első szünetben mivel idő közben a Péterrel való beszélgetést követően magam is csatlakoztam a tánchoz lehetőségem nyílt az épp fellépő Téka együttes kontrásával, dudásával, Lányi Györggyel is egy rövid interjút készíteni. Lányi György még valamikor a múlt század hetvenes éveinek derekán kedzett el népzenével foglalkozni, ahogy fogalmazott, akkor, amikor még hosszú hajjal jártak, beatzenét hallgattak, és a legtöbb fiatal vágya az volt, hogy egyszer majd nagy rockzenész legyen. Ekkor indult el azonban egy másik zenei irányzat is, az ugynevezett táncházmozgalom, melynek elindulása többek között - Sebő Ferenc zenész nevéhez fűződik. Lányi Úr emellett egy óbidai zeneiskolában kisgyermekeket tanít, jelenleg 7 13 éveseket, de még régebben a legfiatalabb tanítványa 5 éves volt, aki például dudálni szeretett volna tanulni mára már profi muzsikussá vált. Emellett Lányi Úr egy iskolás gyermekekből állló zenekart is alapított, melynek eddig 2 lemeze jelent meg, sok hazai tájegységen nagy sikert arattak. Ezzel is bizonyítja, hogy fontosnak tartja a fiatalok tanítását, az utánpótlást, a magyar népzene és kultúra megőrzését. Ezen kívül említette azt is, hogy annak idején gyermekparalízist kapott, így számára nincs különbség fogyatékos és ép ember között mivel természetesen beszélgetésünk második felében az integrációról, mint e műsor fő témájáról is beszélgettünk. Fő mondanivalója: Muzsikáljunk magyarul, énekeljünk magyarul, és akkor megmarad a magyar nemzet is Kalló Zoli bácsi után szabadon.
Végezetül kivel is mással beszélgethettem volna? Hát persze, hogy Salamon Beával, aki színházi elfoglaltsága miatt csak este háromnegyed tíz előtt tudott rendelkezésünkre állni ám annál nagyobb készséggel, szeretettel. Sokat beszélgettünk az adásban elhangzott interjún kívül is. Pécsett gyermekeskedett, és járt iskolába, amely egy zenei általános iskola volt, így hamar megismerte, és megszerette Bartók és Kodály műveit. Miközben tizenéves korában ő is éppen úgy csápolt az első sorban a rockkoncerteken, mint a többi fiatal, így hamar közel került a blues-hoz, a rock-hoz, és 1993. óta baráti ismeretség útján bekerült a Kormorán Memory Band-be. Először csak a Zenekar akkori hegedűsét helyettesítette egy-egy felvételen, amikor ő nem ért rá, később állandó tagja lett az együttesnek. Játszott beatmiséken, és az ő nevéhez fűződik a 2007-ben 50. Jubileumát ünneplő Magyar Televízió 2007-es főcímdala is, melyben ő játszotta a hegedűszólamot (és amelyet adásunk végén Hallgatóink is hallhattak, ezúttal teljes egészében). Bea elmondta, mindig szeretett valami újat kitalálni, ötvözni a különböző stílusirányzatokat, kicsit a népzenét a jazz-el, vagy a népzenét a rockkal, szereti az imrpvizatív műfajokat is, nem csak a kötöttségeket. Így számára az integráció a zenében kezdődött el. Örömét fejezte ki, hogy létrejöhetett e kezdeményezés, 1993. óta Erzsébetváros lakója, mindig is nagy vágya volt, hogy legyen egy hely, ahol van lehetőség a kötetlen ismerkedésre, szórakozásra, legyen egy előtér, ahol a látogatók egymással beszélgetni is tudnak. Szeretné, ha ez a hely nem egy olyan alternatív hely lenne, amely a többi hasonló kezdeményezés sorsára jutna vagyis, hogy előbb-utóbb ki tudja, miért bezárják. Ő is, és valamennyi lelkes Munkatársa bízik abban, hogy e hely hírét minél többen meghallják, és a továbbiakban is működhet, itt, ezen a helyen.
Nem véletlen adtam e fenti címet e kis műsornak: Védett közösségi tér (?) talán sikerül megvédeni ebben próbál segíteni a Civil Rádió
