Mindenek előtt, mielőtt rátérnék e nap krónikájára, egy rövid kis üdvözletet nyújtok át sok szeretettel néhány Gábor nevű kedves Jóbarátnak, Ismerősnek. Többek között Kasza Gábornak, a Crystal Zenekar "csendes társának", aki ugyan a színpadon igyekszik háttérben meghúzódni a Showmantestű, ám éplelkű örökpergő Kasza Tiborunk jobbján, ugyanakkor a kulisszák mögött, a stúdióban nyújtott munkájával, technikai tudásával garancia a Kristályhangzásra, hogy a Crystal mindíg úgy szólal meg, ahogy az egy XXI. századi zenekartól bizony elvárható. Kedves Kasza Gábor, sok boldogságot kívánok neved napja alkalmából!
Továbbá: ha már van nékünk egy dögös Rendőrcsaj ismerősünk, akkor most következik eheti kőrözöttünk: Hobo & Bill fantomképét gyúrjuk össze, fiatalítsuk meg durván egy harmincassal az ősz hajszálak eltűntetésével, majd nyaktól fölfelé testesítsük meg, és máris megvan a mi emberünk, aki talán nem neheztel rám e fenti hasonlatért. (De most őszintén, nem olyana feje? De hogy ő is egy vérbeli rocker, fenti két veteránhoz hasonlóan, az biztos!) Isten éltessen, kedves Sidi, aliasz Sidlovits Gábor! Mindezek után a Zanzibar Zenekar másik gitárosáról, Gabsziról (aliasz Nagy Gáborról) se feledkezzünk meg - és a többi Gáborról sem! Boldog névnapot!
S most a nap híre - 200 éve született Louis Braille francia kántor, aki édesapja lószerszámkészítő műhelyében szenvedett balesetet 3 éves korában, amikoris egy vágószerszámmal mindkét szemét felsértette, mely baleset következtében teljesen megvakult. Később kidolgozott egy vakok által is használható domború pontrendszert, mely ma a róle elnevezett, vakok által máig használt írásrendszer, mely azóta is folyamatosan fejlődik. Alapvetően hat pontból áll, ám az informatika megkövetelte, hogy e rendszert kibővítsék - így ma már e rendszernek van nyolcpontos változata is. Braille születésének 200. évfordulója tiszteletére 2009. Braile Emlékév a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségében, az ennek tiszteletére rendezett emléksorozat nyitó rendezvénye volt ma egy konferencia - "Láss a kezeddel" címmel - a Szövetség Budapesti Székházában, melyen a látássérültek mindennapjairól, közművelődéséről, kultúrálódásáról, oktatásáról, neveléséről szóló előadásokat hallhattak az Érdeklődők. Ezzel egyidőben a Székház földszinti téli kertjében egy, látássérültek által használt segédeszközöket, fejlesztőeszközöket bemutató kiállítás is megnyílt, mely kiállítás azonban sajnos csak e hét végéig, március 28-áig látható. Az előadássorozaton jónéhány neves előadó tartott előadást, többek között Németh Tamásné Berta Edina, aki egy Braille kotta-készítő programot mutatott be mini notebook-ján. A konferencia és a kiállítás fénypontja viszont Romanek Inka festőművész, író előadása és kiállítása volt. Inka különös őszinteséggel beszélt arról az érzésről, melyet 18 évvel ezelőtt, Adél lánya születésekor és az azt követő első néhány évben érzett, amikoris kiderült, lánya teljesen megvakult, mivel a terhesség hatodik hónapjában született, és szeme az inkubátoros, oxigénkezelés következtében súlyosan sérült. Abban az időben egyetlen lelki támasza Isten volt, akihez gyakran imádkozott, és sokat sírt, mikor gyermeke aludt, mikor éppen nem látta. Őszintén beszélt arról, mit érzett akkor, amikor kislánya először imádkozott egy templomban, noha szemével nem látta, csak megérezte azt a közeget, annak hangulatát. Ez különleges vászonra, speciális technikai eljárással készített festményein is hűen tükröződik, melyek közül a kiállítás megnyitóját követően jónéhány el is kelt - mivel Inka árulja is ezeket. Láthattunk egy csodálatos lila orgonát, virágcsendéletet vázában, keresztre feszített Krisztust, egy templomot, és végül, de nem utolsó sorban egy csodálatos naplementét. Mindemellett különféle segédeszközöket, beszélő konyhai- és személyi mérleget, beszélő vérnyomás- és vércukorszintmérőt is láthattunk, de láthattunk még Braille- és beszélő női- és férfi karórát, beszélő órás kulcstartót, színfelismerőt, hangos vízszintmérőt, dombornyomásos Rubik kockát, dominót, domború sakkot, Braille pontozólapot, Braille-írógépet, sőt, még egy régi magnószallag-orsó is árválkodott a régi- és modern segédeszközök kavalkádjában, jelezve, hogy a látássérültek által előszeretettel igénybe vett hangoskönyvek először ilyen, orsós magnószallagon kerültek forgalomba, természetesen kölcsönözni lehetett őket a Szövetség Hangoskönyvtárában - de ma már természetesen a CD-k korát éljük, így a Szövetség stúdiójában is digitálisan rögzítenek.
Természetesen a jómagam a Civil Rádió képviseletében voltam jelen - így hamarosan riportot is hallhattok e konferenciáról - természetesen jóidőben értesítelek majd Benneteket, Kedves Hallgatók!
Köszönet mindenkinek, akinek e programban része volt, mindenek előtt Bereczk Istvánné Bihari Erzsébetnek, a Szövetség Kultúrális Egyesülete Vezetőjének, a Horizont Kultúrcsoport Háziasszonyának, aki e konferenciát életre hívta, hogy minél szélesebb körben megismerhessék a látássérültek mindennapjait.
