Az idei Pünkösdi hétvége első napján, tegnap végre újra találkozhattam kedvenc együttesemmel, a Crystal-lal. Ezúttal a csepeli sporttelepen, ahol az idei Csepeli napok rendezvény keretében léptek fel, sok más hazai kiválóság, méltán közkedvelt művész társaságában. Még délután negyed kettő körül felhívtam Bertát, aki akkor még dolgozott, így csak a Hangpostáján tudtam üzenetet hagyni neki, hogy egyeztessük, hogy pontosan mikor és hol találkozunk, mivel már vagy kéthete terveztük, hogy jó lenne ellátogatni eme rendezvényre. Majd úgy fél három körül Berta visszahívott, és megbeszéltük, hogy akkor ötkor találkozunk a Boráros téren, a csepeli HÉV végállomásánál. Így is történt, nem sokkal négy után indultam el itthonról, így már háromnegyed ötkor oda is értem a Boráros térre, s Berta is épp csak a következő villamossal érkezett utánam, így még öt előtt néhány perccel leértünk a HÉV végállomásához, mivel a 4-es és a 6-os villamos megállójától csak egy aluljárón át kell menni a HÉV-hez, így alig másfél perc volt az út. Nemsokára meg is érkezett a HÉV, mellyel a csepeli végállomásig mentünk, majd onnan néhány perc gyaloglás után a sporttelepre értünk, ahol egy hatalmas fehér sátorpavilonban zajlott a minket érdeklő rendezvény.
Mikor úgy fél hat tájban odaértünk, épp Aradszky László műsora vette kezdetét, majd ezt követte a Dupla Kávé nevű mulatós zenekar, akik a múlt század nyolcvanas éveinek Modern Talking hangzásvilágát keltik életre közismert mulatós nótákkal, immár kilenc nagylemezük jelent meg, melyből hét aranylemez, négy platina, egy pedig dupla platina lett. Őket a Budapesti Operett társulata követte, akik nem csak ismert operettrészleteket adtak elő, de időnként magyar néptáncbemutatókkal is kedveskedtek nekünk, a legkiemelkedőbb talán a palotás volt. Majd ezután diszkó következett, mialatt mi egy egészségügyi szünet erejéig kiléptünk a sátorból Bertával, ekkorra már hűvösre fordult a délután még harminc fok körüli idő, de a lenyugvó Nap még látszott, így jól esett egy kis felfrissülés. Majd Berta egy szénsavmentes ásványvizet, én pedig két korsó sört ittam, majd miután visszaértünk a színpadhoz, a diszkó alatt a Crystal már felszerelte a háttértechnikát, de még mielőtt ők következtek volna, egy legalábbis számunkra - eleddig ismeretlen előadó, Iván következett, aki ismert magyar- és külföldi slágereket énekelt, méghozzá fenomenális sikerrel. Az eddig a nagyszüleink korosztályát képviselők helyét pedig szépen fokozatosan a tini korosztály vette át, nagy öröm volt ez számomra, hogy a Crystal zenéjét mostmár nem csak a mi korosztályunk, hanem az utánunk következő generáció is megérti, és kedveli. Azok, akik a kétezres évek elején még ahogy mondtam is, illetve fel is írtam a Crystal Üzenőfalára hátulgombolós kisiskolás gyerkőcök voltak, mára már érett, iskolázott, és hála a Jó Istennek, az igényes zenét szerető fiatalokká lettek, akik remélhetőleg öregbítik is majd a mi Crystalunk jó hírnevét. Iván alig félórás műsora után pedig, pontosan az este 21:30-ra meghírdetett időpontban, végre kezdetét vette a Crystal koncertje. Remekbeszabott feldolgozásokat, főképp a múlt század nyolcvanas éveinek legközismertebb magyar popzenekara, a Neoton néhány slágerének feldolgozásait is hallhattuk, hallhattuk pl. a Régi zongorám című Jakab György-szerzeményt, illetve magát a dalt eredetileg ő is énekelte, aztán a 220 felett címűt, a Santa Maria címűt is. Természetesen a saját számok domináltak, elsőként persze a Hív a végtelen című dal hangzott el, a legújabbak mellett pedig néhány régi is: Amíg csak élek, Két utazó, Ezer hold és a Fújja el a szél, az újak közül a Te vagy a jel hangzott még el. A Világok hangjai című albumról a Zenekar sajnos most csak az első kettőt, a Hív a végtelen és a Te vagy a jel című dalt játszotta el. Végezetül a már szintén jól ismert LGT-s blokkot hallhattuk: Szól a rádió, Miénk ez a cirkusz, Nem adom fel és a Szólj rám, ha hangosan énekelek. A koncert nagyjából este 11-ig tartott, majd utána egy röpke gratuláció és néhány baráti szóváltás Tibiékkel, említettem Tibinek, hogy remek formában voltak mindannyian, és nagyszerű hangulatú bulit köszönhetünk nekik, illetve az egész rendezőségnek, akiknek köszönhetően egész délután és este egy nagyon igényes, színvonalas, jó technikával felszerelt rendezvényt láthattunk, hallhattunk. Bertán kívül még Z.Laci volt ismerős Fantárs, akivel ott a sátorban találkoztunk, de aztán hamar indulnia kellett, nyílván nem egyedül volt, mert még a sátor mellett, a művészbejárónál elköszönt tőlünk.
Ezután mi is elindultunk hazafelé, mivel az utolsó, a Boráros tér irányába 23:10-kor induló HÉV már elment, a sportteleptől még egy helyi járattal, az 51-essel mentünk a Szent Imre térig, aztán onnan már a 23:44-kor induló első éjszakai 979-es járattal folytattuk utunkat. Berta a Boráros térig utazott, én pedig az Astoriáig jöttem, ahonnan néhány perc alatt haza is értem így már ma hajnali fél egykor itthon is voltam. Mostanra pedig, miközben e sorokat írom, hogy elmeséljem Nektek, Kedves Olvasók egy újabb kellemes kis élményem, odakint eleredt az eső végre! Mert bár a szabadtéri programoknak nem kedvező, ám ilyenkor éjjel nem árt egy kis felfrissülés a mostanában igen erős és egészségtelen szárazságban, kánikulában.
