HAJNALI FÉNY

"Fillagória" című műsorunk december 9-i adásában vendégem Czeizel Barbara volt, aki tevékenységéért idén szeptemberben "Pannon Példakép" Díjat kapott.

Czeizel Barbara a Budapesti Korai Fejlesztő Központ egyik létrehozója és vezetője. Nem kevesebbre vállalkozott, minthogy az elsők között az országban, hazai tapasztalataira és külföldi tanulmányira támaszkodva olyan intézményt hoz létre, ahol az eltérő fejlődésű, sérült kisgyermeket nevelő családok számára komplex diagnosztikai vizsgálatot biztosítanak, majd ezt követően az egyedi igényeket figyelembe véve különféle fejlesztéseket és terápiákat nyújtanak. Szakmai pályafutásában mérföldkövet jelentett, amikor a nyolcvanas években egy váci bölcsődében megszervezte, hogy a környéken élő sérült gyerekek is ellátást kapjanak, és a bölcsőde hagyományos gyógypedagógiai befogadó intézménnyé váljon. A Korai Fejlesztő Központot Czeizel Barbara 1992-ben két társával közösen hívta életre.

Az intézmény egyediségét az adja, hogy a központban a család egyedi problémája áll, a család életét megnehezítő tüneteket próbálják először tanácsadással, majd terápiákkal segíteni, megoldani. A Korai Fejlesztő Központ évente közel ötszáz gyermekkel és családjukkal foglalkozik. Az intézményben nagy figyelmet fordítanak a szakemberképzés területére is.

Czeizel Barbara a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán szerezte diplomáját. Tudását és szakértelmét külföldi ösztöndíjas tanulmányutakon gyarapította - többek között Amerikában, Angliában, Németországban, Hollandiában volt lehetősége tanulni. 2003 óta az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Karán óraadó tanárként tanítja a családközpontú kora gyermekkori intervenciót és fejlesztés

Pannon Példaképek a sport szolgálatában - Huszadik Pannon Példakép Díjátadó

Huszadik alkalommal hirdette ki díjazottait a Pannon Példakép Alapítvány. 2009 negyedik negyedévében a díjak odaítéléséhez olyan - széles körben még nem ismert - jelölteket keresett a Pannon Példakép Alapítvány, akik a magyar sportélet és sporteredmények javításáért küzdenek. A jelöltek közül példaképpé választották Angyal Józsefnét (Erika nénit) a Hársfa fogyatékos egyesület vezetőjét, Dávid Géza kajak- kenu mesteredzőt, és Pintér Tamás mountain bike magyar bajnokot.
A 2004-ben indított Példakép Alapítvány negyedévente díjazza azokat, akiknek a tevékenysége példaként állítható a magyar társadalom elé. A "hétköznapi hősök" csak annyiban különböznek az átlagembertől, hogy elhivatottságukkal, tenni akarásukkal céljaikat megvalósították. Az idén megújult díjazási rendszer szerint minden negyedévben tematikusan, meghatározott szempontrendszer alapján választják ki Magyarország Példaképeit. Az elismerés mellett az Alapítvány a példaképek munkáját fejenként 1 millió forinttal is támogatja.
"Hisszük, hogy fontos azon sport- és közösségi vezetők támogatása, akik erőfeszítései nincsenek rivaldafényben, ám teljesítményük mégis legalább olyan értékes, mint az általunk is támogatott profi csapatoké" - mondta el Anders Jensen, a Pannon vezérigazgatója. "Kifejezetten örülök, hogy a kuratórium tagjai egy fogyatékos sportolókkal foglalkozó szakembert, és egy nagyon fiatal tehetséget is kiemeltek a sok jelentkezőből. E két csoport kapja talán a legkevesebb támogatást és megbecsülést, így örülök hogy a mai díjátadón ők kerültek a középpontba" - folytatta Anders Jensen.

Magyarország új példaképei:
Angyal Józsefné (Erika néni), a Hársfa fogyatékos (sport)egyesület vezetője:
Angyal Józsefné Erika néni elsősorban családi indíttatásra alapította meg a Hársfa Egyesületet, amely fogyatékos sportolókkal foglalkozó szövetségként 1992-ben alakult. Erika néni úgy látta, hogy középsúlyos értelmi fogyatékos fia, Sándor mellett sok sérült fiatalnak lenne szüksége arra, hogy szervezett formában utazzanak a helyszínekre. A javaslat hatására sorra jöttek létre a fogyatékos sportegyesületek, köztük a Hársfa, amely mára kilenc sportággal büszkélkedhet (atlétika, kosár, futball, pingpong, zsinórlabda, tollaslabda, úszás). Az egyesület működtetése során gyakran anyagi kihívásokkal kell szembenézniük, elsősorban tagdíjakból, egy százalékokból próbálják fenntartani magukat. Angyalné érdeme éppen azért becsülendő, hogy a rengeteg nehézség megoldására sokszor a családi kasszából juttat forrásokat.
Dávid Géza mesteredző, a Lágymányosi Spari kajak-kenu egyesület vezetője:
Dávid Géza bácsi 1957-ben kezdte edzői pályafutását, miután egy komoly sérülés félbevágta addigi ígéretesen induló versenyzői karrierjét. 1961-ben alapította meg a Budai Spartacus Klub kajak-kenu szakosztályát, ahol kisebb kihagyásokkal azóta is foglalkozik a 10-18 éves korosztályból érkező tanítványaival. Géza bácsi 77 éves korára sem fáradt el, a klub működése alatt átélt sok megpróbáltatás és nehézség (csónakház leégése, egyesület Lágymányosi Sparivá való átszervezése) ellenére ma is napi szinten részt vesz a Spari igazgatásában. Úgy tartja, hogy a siker kulcsa az elhivatottság és a folyamatos edzés, ugyanis: "Ha egyszer megengeded magadnak, hogy hiányozz edzésről, legközelebb két napot is megengedsz magadnak." Edzői munkájának elismeréseként 2008-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét.
Pintér Tamás, gödöllői gimnazista, mountain bike magyar korosztályos bajnok:
Tamás korosztályos mountain-bike magyar bajnokként lett a Példakép Alapítvány díjazottja. A kerékpározás iránti szenvedélyét otthonról hozta, ugyanis három idősebb testvérével és szüleivel mindenhová - igazi környezettudatos családként - biciklivel közlekedtek. A nagyon fiatal, mindössze 17 éves jelölt versenyzőként először kisebb, helyi futamokon indult, majd a sikereken felbátorodva országos, sőt nemzetközi versenyeken is. Tavaly megszerezte a Magyar Bajnoki címet, megnyerte a négy nagy hazai maraton versenyből álló TOP Maraton sorozatot, benne a kiemelten rangos MVM Duna Maraton aranyérmét. A 2009-es szezonban három világkupa futamra is kijutott, és megnyerte a Magyar Kupa sorozat összetett első helyét. Igazi, nagy célja az ifjúsági, majd "felnőtt" olimpiákon való részvétel, ennek érdekében dolgozik nap, mint nap.

Lassan az idei évnek is vége... Ezen a hétvégén érkezik a Mikulás. Ma délután apai Nagymamámnál tartottuk a Mikulás-napot, Édesapámékkal együtt.

Én Nagymamámnak egy csokor rózsával, Édesapámnak pedig egy üveg vörösborral kedveskedtem névnapja, Miklós-nap alkalmából.

Hamisítatlan bulinak lehettünk
részesei ezen az éjszakán a budapesti
Jam Pubban, a Moszkva tér szomszédságában lévő Mamut Bevásárlóközpont alagsorában, ahol is tegnapról
mára virradó éjjel Krisztályban úszott minden. Igen! Kristályban, mert hogy Kedvenceink,
a Crystal lépett fel, és adott egy
csaknem két és fél órás élő koncertet.

Este fél kilencre beszéltem meg
találkozót Bertával a Széna téri villamosmegállóba, mivel korábban foglaltattam
asztalt telefonon a nevemre, három fő részére, és este fél kilencre kértem a
foglalást, mivel a buli 21 órára volt meghírdetve. Nem sokkal fél kilenc után
oda is értünk, számítottunk Lillára is, bár ő nem ígérte biztosra, hogy jön,
mivel Újpesten lakik, és gond lett volna számára a késői kezdés. Végülis elég
későn kezdtek Tibiék, ugyanis mire a Zenekar minden tagja megérkezett, volt
este 22 óra. Egészen pontosan a dobosra, Végh Balázsra kellett kicsit várni,
node addig sem tétlenkedtünk, Zenekar és rajongói. Nem sokkal érkezésünk után
egy kedves fiatalember, pincér állt készséggel rendelkezésünkre. Kértem egy
itallapot, majd miután azt Bertával alaposan átolvastuk, én egy korsó sör,
Berta pedig – aki természetesen vendégem volt egy italra – egy pohár cola mellett
döntött. Az ital elfogyasztása után a bárpultnál lévő asztalunktól nem messze
lévő színpad elé álltunk, ahol már javában gyülekezett a Keménymag. Néhány
ismerős arc, Móni, Brigi, Laci, és nyílván még sok más ismerős lehetett ott.

Tízre viszont mindenki és minden
a helyén volt, kezdődhetett a fergeteges buli, a Srácok a húrok közé csaptak,
és egészen rendhagyó módon most nem egy saját nyitánnyal indítottak, hanem Kati
Diana King-egyvelegével, amelyet már jól ismerhetett a közönség korábbi élő
koncertekről. Ezután következtek a saját dalok, persze a sort még
megfűszerezték egy Neoton-blokkal is. Majd: „Sosem múlik el”, „Ne ébressz fel”,
„Két utazó”, „Fújja el a szél”, „Jég a tűzben”, majd egy rövid, kb. tíz perces szünetet követően egy Tibiék egyik nagy kedvencétől egy feldolgozás,
Robbie Williams egyik dala, majd egy
újabb Neoton-blokk, majd közkívánatra az „Elmegyek”, „Menj tovább”, a már szintén ismert LGT-blokk („Szól
a rádió”, „Miénk ez a cirkusz”, „Nem adom fel”, „Szólj rám, ha hangosan
énekelek”). Az est fényét természetesen
Tibiék mellett Berta is emelte a szokásos felkonferálásaival, sőt, már a buli
kezdete előtt közösen énekeltük a legismertebb slágereket.

A fergeteges élő show nem sokkal éjjel fél egy
előtt ért véget, amit aztán disco követett, de ezen mi már nem maradtunk ott,
még néhány szó a Barátokkal, Ismerősökkel, Berta – gondolván, Karácsony előtt
talán már nem találkozunk Tibiékkel – egy kis meglepetéssel, néhány, idén
szeptemberi horvátországi nyaralásukról készült képpel kedveskedett nekik, és
mégy, Tibiről múlt vasárnap, saját maga
által készített fényképet is dedikáltatott unokatestvérének

Ezt követően a kissé füstös. Félhomályból,
leizzadva nem esett rosszul kilépni a teliholdas, hűvös őszi éjszakába, noha
szívesen maradtunk volna akár reggelig is, szívesen töltöttük volna az éjszaka
hátralévő részét is Tibiék társaságában. A 4-es és a 6-os villamosok éjszaka is
közlekednek, így nem volt gond a hazajutás, felszálltunk a Blaha Lujza tér
irányába tartó villamosra, Berta a Mequart-ligetnél, én pedig a Wesselényi
utcánál szálltam le, így már egy óra előtt itthon voltam.

Köszönjük a Crystal-nak és a Jam
Pub-nak a remek hangulatot, az igényes kiszolgálást…!

Mai „Fillagória” adásunkba egy újabb stúdióvendéget hívtam meg, Glaserné Sedlák Gabriella, diplomás mentőápoló, az Egyesített Szent István és Szent László Kórház Gyermekintenzív Osztályának munkatársa, vezető ápolója,   a Vodafone Magyarország Alapítvány „Többet Érsz” programjának 2009. évi egyik nyertese személyében.

„Töröljétek le a gyermekkönnyeket, a hosszú eső árt a virágoknak” – ezzel az idézettel kezdte motivációs levelét Glaserné Sedlák Gabriella, a Főváros Egyesített Szent István és Szent László Kórház Gyermekintenzív Osztályának vezető ápolója. Harminc év szakmai tapasztalattal a háta mögött Gabriella most a Szent László Őssejt Alapítvány munkatársaként szeretne segíteni a transzplantáció előtt álló és azon átesett beteg gyermekeken, illetve családtagjaikon. Célja a családok felkészítése, tájékoztatása, érzelmi és szociális támogatása a műtétet megelőzően, valamint a hazatérő kis betegek otthoni visszailleszkedésének segítése – az otthoni környezet felmérése és szükség esetén átalakítása, a családtagok és a beteg gyermek iskolájának (osztálytársak és nevelők) felkészítése az elkövetkező időszakra, a családorvos tájékoztatása.

Bízunk abban, hogy Gabriella a Szent László Őssejt Alapítványnál végzett tevékenységével nagyban hozzá tud járulni a transzplantált gyermekek és családtagjaik szenvedéseinek enyhításáhez, életük szebbé, jobbá tételéhez, a  kis betegek gyógyulásához. Mindehhez eredményes munkát, jó egészséget és sok erőt kívánunk szeretettel...!

Annak idején, mikor még gyermekkoromban, valamikor a múlt század hetvenes évekinek második, nyolcvanas éveinek első  felében  anyai Nagyszüleimhez jártunk – akik akkor még Budapest XI. kerületében, az Etele, akkor még Szakasits Árpád úton  laktak -, gyakran jártunk a Móricz Zsigmond körtér szomszédságában álló budai Skála Áruházba.  Az áruházat három éve bezárták, lebontották, mostanra pedig egy teljesen új, modern, XXI. Századi bevásárlóközpont épült, Allee néven.  

A megnyitója 2009. november 11-én volt, melyet természetesen hatalmas  és látványos koncertsorozattal ünnepeltek. Ezen koncertsorozat része, s egyben zárórendezvénye volt az elmúlt vasárnapi, november 22-i.  Délután 14 és este 18 óra között három hazai kiválóság, könnyűzenei együttes szórakoztatta az oda látogatókat, a délután házigazdája Garami Gábor, a november 18-án  megszűnt Danubius Rádió, és egyúttal a helyén újonnan indult Class FM Rádió műsorvezetője  volt.

Délután fél kettőkor találkoztam Bertával a 4-es villamos Fehérvári úti végállomásánál, mivel az áruház közvetlen a megálló mellett található.  Szerencsére hamar megtaláltuk a színpadot, mivel az a földszinten, nem messze volt a bejárattól.

14 órakor a hazai umplugged műfaj koronázatlan királyai: Roy és Ádám kezdte a gálát. Ők azok, akik minden alkalommal saját magukat kísérik élőben, gitárokkal, sohasem énekelnek még félplayback-ről sem.  A koncert közben azért a jó minőségű sörből meg feketekávéból sem volt hiány, s közben Lilla, Viktor, majd később Kriszta is csatlakozott a mi kis baráti társaságunkhoz.   

Roy és Ádám koncertjét  egyik nagy kedvencünk (akikért elsősorban ellátogattunk oda), a Crystal követte. A buliból nem hiányozhattak a régi új slágerek: „Te vagy a jel”, „Két utazó”, „Sosem  múlik el”, „Neoton-feldolgozások”, „Fújja el a szél”, „Elmegyek”, „Ne ébressz fel”, ráadásként pedig a „Jég a tűzben”, a Zenekar második albumának első slágere.  Tibi pedig, mint a Crystal frontembere most is remek  showman formájában volt, nem kevésbé Kati és Gábor.

A  vidám hangulatú koncert most sem maradhatott „konferansz” nélkül, természetesen Berta személyében, aki most is szinte mindegyik dal előtt pontosan tudta, melyik dal következik, így hát Tibinek már szinte konferálnia sem kellett. Egyetlen dal volt,  amely előtt az én „bekonferálásom” jött be, vagyis a „Ne ébressz fel” című dal volt ez, mivel Berta itt a „Gregorian” című album első videoklipes dalára, a „Menj tovább” címűre tippelt. Apropó,  „Gregorian” -  buli után pedig természetesen volt lehetőségünk dedikáltatni is az új albumot...

... majd egy kis aprósággal, egy kis meglepetéssel kedveskedtem Katinak közelgő névnapja alkalmából.

Egy kis mókust megformázó, rézötvözetből készült kulcstartót vittem neki, rózsaszín tasakban.

Ezúton is sok boldogságot szeretettel!

Ezt követően pedig egy közös fényképre is futotta - a Crystal gyönyörű Dívájával, Lajtai Katival ...

Végezetül pedig a hazai retro hamisítatlan királya, az egykori Hungária együttes egyik alapítója, Novai Gábor alapította Nova Kultúrzenekar koncertje zárta a vasárnapi gálát. A vidám hangulatú retro, rock and roll-buli után, mely alatt Berta és Lilla remek táncbemutatót tartottak a színpad előtt, melyre még Novai Gábor, vagy ahogy mindenki hívja, Nova bá is felfigyelt,   Berta egy közös képet is készített rólunk, a Zenekar énekesnőjével, Marót Vikivel.

Valamennyi képet Berta készítette, melyekért külön köszönet…

Ezután hazaindultunk. Berta előbb elindult, mivel ő másfelé ment, mi pedig Krisztával, Lillával és Viktorral a 7-es busz felé indultunk, majd  a Móricz Zsigmond körtérnél lévő megállónál felszálltunk a Pest felé közlekedő 7-es autóbuszra, Lilla és Viktor a Ferenciek  terénél leszálltak, én pedig az Asotiránál, ott búcsúztam el Krisztától.

Egy igazán remek hangulatú bulival kezdődött hát a késő őszi szezon, s ha bár odakint zord, hideg, ködös, zúzmarás idő van, azonban idebent a hangulat ezer fokos volt, köszönhetően a Jóbarátoknak és a kiváló Művészeknek, Garami Gábornak és az Allee munkatársainak a remek szervezésért.

Kisgyermekként sokat álmodoztam arról – talán már meséltem róla valamikor itt -, hogy egyszer majd rádiós leszek. Szüleim, Nagyszüleim nem kis boldogságára gyakran játszottam odahaza vagy – főképp – apai Nagyszüleimnél riporteresdit,  ,jobb híján műanyag  építőkockákból, spárgákkal, melyekkel sikerült behálóznom egy egész szobát.  Vezeték gyanánt megfelelt a spagóca, adóvevő póznák gyanánt pedig jól jött egy-egy könyvespolctartó fémváza is. A lényeg, hogy legyen valami, ahol, vagy amihez rögzíteni lehetett ezeket. Már vagy 10-12 éves lehettem, amikorra „benőtt” a fejem lágya, mire tudatosult bennem, Szüleim, Nagyszüleim elmondásai következtében, hogy bizony nem lehetek rádiós, hiszen nem látok jól. Akkor még, az 1980-as évek derekán álmodni sem mertem arról, hogy csaknem 20 év múlva Magyarország első közösségi rádiójánál, a Civil rádiónál dolgozhatom, mint önkéntes műsorkészítő, csaknem 200 hasonlóan önkéntes műsorkészítő  Kollégával, Jóbaráttal együtt.

Abban az időben viszont fentiek okán szívemhez nőtt a rádió, s mivel főleg a zenei műsorokat szerettem, hamar felfigyeltem egy, 1986-ban indult rádióra, amely – mindezidáig – Magyarország első un. Kereskedelmi rádiója volt. Akkoriban még a hazánkban élő német kisebbségnek szólóan német nyelvű műsort sugárzott, majd kezdetben csak részműsoridőben (a Kossuth Rádió URH hálózatán), majd külön, saját frekvencián, teljes műsoridőben magyar nyelvű műsort kezdett el sugározni. 

E rádió az Országos Rádió és Televízió Testület egy pályázati döntése értelmében néhány perce – talán, legalábbis reméljük, nem örökre – elhallgatott. Ezév november 19-e 0 órájáig azonban Hazánk első kereskedelmi rádiójaként sok százezer fiatal, vele együtt, vagy azóta  felnőtt fiatal mindennapjait varázsolta színesebbé, tette elviselhetőbbé számára az amúgy szürke hétköznapokat, munkát. Jól lehet, azóta Civil Rádiósként mostanában már egyre kevésbé hallgattam, de iskolás koromban még szinte naponta, estéről-estére figyelemmel kísértem műsorait, velem volt,, egyfajta „társként”. De ma is sokat köszönhetek, köszönhetünk műsorkészítőinek. Számtalan roadshow, felejthetetlen koncertélmény, szilveszteri „pezsgős buliT”,  meg hasonló élményeket. Az ő színpadán csillogtatta meg többek között tehetségét egyik legkedvesebb Barátom, Berta is, amikor a Crystal „Ne ébressz fel” című, akkor még a lemez megjelenése előtti, vadonatúj slágervárományos dalát énekelte 2009. június 13-án, az esztergomi Aquarénában.

Igen! A Danubius Rádió, amely mára virradóan „álomba szenderült”…

Egy másik, hasonló sorsra ítélt, valamikor az 1990-es évek végén indult rádió, a Sláger - élve a digitális világ adta lehetőségekkel - az interneten folytatja, mivel az un. frekvenciamoratórium   az internetes sugárzásra nem vonatkozik. Hogy a Danubius fogja-e folytatni ott, hogy most miért nem hallható ott, ez nyílván Tulajdonosai döntése, remélhetőleg talán majd halljuk még ezt a rádiót is a világhálón.  

*** *** ***

Sokan politikai döntést vélnek az ORTT döntésének hátterében. Ez legyen mindenki magánvéleménye, mivel mi ebbe nem láthatunk bele, ezért talán bölcsebb, ha itt nem alkotunk erről véleményt, mindenesetre köszönjük azt a számtalan felejthetetlen élményt, műsort! Jómagam, mint Civil Rádiós, sohasem értettem egyet, s most sem értek egyet azzal, hogy mindenkinek egy adott rádióhoz kell kötődnie (pl. hozzánk), legyen mindenki szabad választása, miért és melyiket hallgatja. Persze ma már annak örülök leginkább, ha minél többen hallgatnak minket – mivel minket is lehet a világhálón is hallgatni, ezzel együtt azt gondolom, sokak életében keserű pirula ez a ma éjszaka, mert sokak döntési joga szenvedett csorbát. Olyan fiataloké, akik – akár politikai döntés volt ez, akár nem – nem tehetnek a nagypolitika acsarkodásairól. Akik még szinte gyerekek, s még ép csak megszülettek, vagy még meg sem születtek, amikor ez a rádió elindult… Az utolsó órán, 2009. november 18-án 23 és 24 óra között, a Danubius Rádió utolsó óráján szinte valamennyi, a Rádiónál korábban dolgozott, vagy mostanáig  jelenleg  dolgozó műsorkészítő ott volt a Rádió stúdiójában, a stúdió előtt pedig az utcán több százan köszöntek el  tőlünk, hallgatóiktól. Volt, aki sírva, volt, aki csak összeszorult torokkal, de mindenképp érzelmekkel teli emlékezett, és búcsúzott…

Alábbiakban kommentár nélkül egy közelmény az ORTT honlapjáról…

Ahogy ez már évek óta hagyomány, idén sem maradt el a szokásos Erzsébet- és Katalin-napi gálaműsor a kispesti  Europark-ban.

Délután 14 és este 18 óra között ismét neves hazai előadóművészek kedveskedtek nekünk produkcióikkal, a szervezők igyekeztek egyaránt örömet szerezni minden korosztálynak, a legkisebbeket  a Holó együttes szórakoztatta vidám, verses, zenés műsorával, majd egy nemrég debütált fiatal énekesnő, Barbi a tiniknek kedveskedett rövid koncertjével. Őt követte a Megasztár 2007-es felfedezettje, Király Viktor, s hogy az idősebbek sem maradjanak nosztalgia, vagy retro nélkül, az ország Katija, Kovács Kati és Horváth Charlie is megörvendeztetett minket egy-egy rövid koncertműsorral. Az egyes koncertek között természetesen nem hiányozhattak a nyereményjátékok sem, a koncertsorozat végén pedig Charlie az I. emeleti Saturnban dedikálta legújabb lemezét. 

Mi még előzőleg úgy leveleztük le Bertával, hogy ott  találkozunk a mozgólépcső előtti színpadnál, az Interspar bejárata előtt, így is történt, kb. kettő körül ért oda, én egy kicsit előbb ott voltam, s mivel még volt egy kis idő a gálaműsor kezdetéig, egy aktuális mobiltelefonszámlát is gyorsan rendeztem az egyik telefonüzletben. Arra számítottunk, hogy mások is jönnek a mi kis baráti társaságunkból, de végülis másokkal nem találkoztunk, így ketten voltunk Bertával az egyébként már jól összeszokott kis csapatból, s mivel utoljára a Havanna lakótelepen találkoztunk, még augusztus 15-én, így volt miről beszélgetnünk, mesélnünk egymásnak. Berta idő közben, még szeptember elején Horvátországban is volt egy hétig nyaralni családjával, így mutatott néhány,  a nyaralásukról készült fényképet, így a műsor első felében nem álltunk még a színpad elé, a fényképnézegetés után pedig még egy-egy italra is helyet foglaltunk az egyik közeli kávézóban, majd azután, mikor Kovács Kati kezdte el műsorát, mentünk  előre a színpadhoz.

A műsor után a metróig még együtt mentünk, majd ott búcsúztunk el egymástól, mivel Berta Kőbánya-Kispest felé, én pedig a Deák tér felé indultam, hazafelé.

S ha bár ma még csak november 14-e szombat van, minden kedves Erzsébet és Katalin nevű Rokonnak, Barátnak, Ismerősnek előre is  sok boldogságot kívánok e két jeles nap alkalmából sok szeretettel!

2009. november 4-én Hazánkba érkezett a Világ Körüli Menet a Békéért és az Erőszakmentességért.  A 2009. október 2-án (Mahatma Gandhi születésnapján, mely napot az ENSZ az Erőszakmentesség Világnapjává nyilvánította) Új-Zélandról indult menet a 34. napján ért Budapestre, majd 2010. január 2-án, a 3000 m magasan, az Andok csúcsai között létesített Punta de Vacas-i Parkba érkezik, s ér véget. 

A menet delegációjának magyarországi látogatása alkalmából egy igazán emelkedett hangulatú esemény részesei lehettünk. A "hivatalos" rendezvény ugyan este 18 órakor a budai Clark Ádám téren Szigeti Balázs, a Humanista Mozgalom szóvívőjének megnyitóbeszédével, majd a csatlakozó civil szervezetek képviselőinek felszólalásával kezdődött, a  sajtó, a média munkatársai azonban már délután 14 órakor az Erzsébet téri Gödör Klubban egy sajtótájékoztatón vehettünk részt, mely sajtótájékoztató észtvevőki a Világ Körüli Menet szóvivője, Rafa de la Rubia, Dr. Gémesi György, Gödöllő polgármestere, Szigeti Balázs a Világ Körüli Menet magyarországi szóvivője - többek között az erőszak megfékezésére, a háborúk, a fegyvekezés azonnali befejezésének szükségességére hívták fel a figyelmet. Szigeti Úr hozzátette: Miközben a világ az eddigi legmélyebb gazdasági válságában van, eddig   rekord pénzösszeget költenek  fegyverkezésre, főképp atomtöltetekre. Jelenleg a világon annyi atomtöltet van, melyek összerejével 30-szor el lehetne pusztítani a Földet.A közel egyórás sajtótájékoztatót követően egy csaknem másfél órás szünet, kötetlen beszélgetés  következett, mely alatt lehetőségünk volt ismerkedésre, kérdésfeltevésre a résztvevőkhöz. Ezt követően egy látványos  felvonulás keretében elindultunk a Gödörtől a Deák Ferenc tér - Astoria - Kossuth Lajos utca - Ferenciek tere - Erzsébet híd - Budai alsórakpart útvonalon át a Lánchíd budai hídfőjénél lévő Clark Ádám térre, ahol a sajtótájékoztató 50-70 résztvevőjéhez képest szép számú tömeg várta a  beszédeket, miközben természetesen a felvonulás alatt egyre többen és többen csatlakoztak hozzánk. A felvonulás alatt segítségemre volt Szabó Anita, a Humanista Mozgalom önkéntese, sajtóreferense és még jónéhány önkéntes, akik egyfajta "szakkommentátorként" segítettek abban, hogy a rendezvényről készült hangfelvételen, későbbi Civil rádiós tudósításban mindenről hitelesen tudósítsuk Hallgatóinkat. Közben időnként hangosbeszélőn hallhattuk a Menet követeléseit: za egyes országokban állomásozó idegen katonai hatalmak azonnali kivonulását, az atomfegyverek azonnali leszerelését, meg nem támadási szerződések megkötését az egyes országok között.

A beszédek sora 18:00 órakor Szigeti Balázs szóvívő megnyitóbeszédével kezdődött, melyben Balázs a sajtótájékoztatón már elhangzott mondanivalóját ismételte el, immár szélesebb nyílvánosság előtt. Őt követte néhány támogató szervezet, az egyes beszédeket hatalmas ováció fogadta. Ezalatt bárki vásárolhatott ugynevezett fáklyajegyet, melyért a rendezvény végállomásán, a Sándor Palota előtti Szent György téren egy-egy fáklyát vehetett át, melynek meggyújtásával, hatalmas kört alkotva a világkörüli békét szimbolizáltuk, egyfajta üzenetként a világ vezető hatalmai szmára. 

Az eseményt a csatlakozott szervezetek, közösségek képviselőinek, többek között A Város Mindenkié, az ATTAC, a Baloldali Feminista Hálózat, Baloldali Zöldek-Zöld TETT, az Evangélikus Egyház Női Misszió, a Greenpeace, a Háttér Társaság a Melegekért, a Humanisztikus Korszak Alapítvány, a LAÉT, a Magyarországi Munkáspárt 2006, a Magyarországi Muszlimok Egyháza, a Nemzetközi Szent György Vitézei Lovagrend, a Tan Kapuja Budhista Egyház, a Vöröskereszt és a Zeitgeist Mozgalom 1 mondatos felszólalása és közös "kérés-ceremónia" zárta.

                                                                     
A "közös kérés" pedig, hogy mindenki egy percre csendesedjen el, és elmélkedjen, forduljon magába, és gondolkodjon el azon, hogy mennyivel szebb világban élhetnénk erőszak,  fegyverek  nélkül. A résztvevők, a csatlakozott szervezetek képviselői több alkalommal is példaként hozták fel Costa Ricát, ahol 60 éve nincs hadsereg. A szervezők a színpadon a  hirosímai lángot elkezdték továbbadni, így mindenki a szomszédja fáklyájával  próbálta meg meggyújtani a magáét.  Az időjárás hamisítatlanul november közepéhez méltó volt, a szemerkélő esőben és az erős szélben a fáklyák is nehezen gyulladtak meg, az enyémet is vagy 10 percig próbáltuk meggyújtani - végül csaksikerült, így a végén már szinte önfeledt volt a hangulat, még, ha a rendezvénynek egyébként nagyon is komoly üzenete volt. Este nyolc körül, a beszédek és a fáklyás demonstráció végeztével mindnyájan jó érzéssel, reménnyel tellve indultunkl efelé a Clark Ádám tér felé, majd onnan ki-ki hazafelé.

Jómagam sokat kaptam e rendezvénytől, bízom benne, hogy  e rendezvény üzenete mihamarabb eljut a világ nagyhatalmainak vezető politikusaihoz, s ha nem is a mi, de az utánunk következő generáció már egy szebb, jobb világban él majd.