2010 van.
Nem szokásom mostmár újévi fogadalmat tenni, leszoktam róla. Mert ha az ember nem fogad meg semmit, azt a legkönnyebb betartani. Azért mégis egy kicsit számba vettem az elmúlt évet: összességében izgalmakkal, újabb kihívásokkal teli év volt számomra a 2009-es év, őszintén remélem, az idei is hasonlóképp alakul majd.
A 2009-es év utolsó óráit barátaimmal, Bertával, Csillával, Barbival és Lillával töltöttem, miután korábban már megbeszéltük, hogy kikapcsolódásképp meghallgatunk egy-két utcai koncertet. Mivel városszerte több helyszínen zajlottak óévbúcsúztató rendezvények, nem volt könnyű választani, végülis úgy döntöttünk, hogy Bertával este negyed nyolckor találkozunk a Jászai Mari térnél, a 4-es és a 6-os villamos megállójában, mivel onnan csak pár megálló a 2-es villamossal a Március 15-e tér, ahol este 20 órától az Irígy Hónaljmirígy adott egy fergeteges koncertet, majd őt Lola műsora követte 20:30-tól.
Lolával még egy közös fényképre is futotta Berta jóvoltából. Lola félórás műsorát SP követte, akit én annyira nem ismertem, viszont Csilláék egyik ngy kedvence. Az ő koncertjét követően úgy döntöttünk, átvillamosozunk az Oktogonhoz, ahol a magyar zenecsatorna, a Viva TV egyik műsorvezetője, Istenes Bence (művésznevén Ben) szolgáltatta a fergeteges diszkót hajnalig - ott ért minket az év utolsó órája és az idei év első pillanatai. A mi kis baráti társaságunk hangulata már az Oktogon irányába tartó villamoson a tetőfokára hágott, Bertáék dalra is fakadtak, néhány ismert Crystal- és Zanzibar-dal is előkerült.
Az időjósok megjósolták az esőt éjszakára, így is történt, de ez senki kedvét sem szegte, több ezren lehettünk Budapest legforgalmasabb csomópontjában, az Andrássy út végén, az Oktogonnál. Ráadásul a már amúgyis forró hangulat fokozásakép Ben többször elpróbáltatta velünk az éjfél előtti végső visszaszámlálást, a legnagyobb hatása az utolsó főpróbának volt, amikoris már szinte mindnyájan elhittük, hogy tényleg elérkezett az év utolsó perce. Beindultak a rakéták, tüzijátékok, s csak ezután derült ki, hogy még mindíg van hátra két perc az óévből. Így aztán a valódi visszaszámláláskor már hamisítatlan parádé várta a 2010-es évet. A fergeteges diszkóban csak az éjfélkor megszólaló Himnusz jelentett szünetet, azután folytatódott a remek hangulatú buli. A nagy tömegben Barbi, Csilla és Lilla triója valahol elmaradt tőlünk, vagy inkább mi maradtunk el tőlük Bertával, így éjfélkor mi külön párost alkottunk Bertával, és ezután már nem is találkoztunk velük, mivel nem sokkal fél egy után elindultunk hazafelé. Mivel Berta a Moszkva tér irányába, nagymamájához igyekezett, látván a több ezres tömeget, felajánlottam neki, hogy menjünk gyalog egy megállót a Király utcáig, az ő villamosával ellenkező irányba, hogy ne kelljen a legnagyobb tömegen keresztülverekedni magunkat, majd a Király utcai villamosmegállóhoz érve Berta még időben fel is tudott szállni egy, éppen bent álló villamosra, amely aztán az idő közben egyre sokasodó rendőrautók sorában csak lassan tudott továbbindulni a Margit híd irányába.
Hazfelé a szakadó esőben épp csak egy röpke telefon Édesanyáméknak, hogy boldog új évet kívánjak nekik, aztán irány a jó meleg otthon - na nem, mintha fáztunk volna ezen a viszonylag enyhe éjszakán.
Ma reggel aztán olvastam, hogy az idei év hajnalán 90 éves melegrekord dőlt meg: az ország déli részén, Szegeden pl. 9 fok volt hajnalban.
Így búcsúztunk hát el 2009-től, és léptünk át az új évtized első évébe, remélve, hogy az idei év a megújulás éve lesz. Ezúton is kívánok minden kedves barátomnk békés, boldog új évet szeretettel, és azoknak, akik velem voltatok, köszönöm az elmúlt éjszakát...
