HTML

HAJNALI FÉNY

Friss topikok

Címkék

FILLAGÓRIA - EGY KIS NYÁRI, HŰSÍTŐ ISMÉTLŐVÁLOGATÁS

2009.07.22. 21:51 RUZSA_VIKTOR

Itt a nyári szabadságolások ideje. Bizonyára sokan vannak most köztetek, kedves Hallgatóink, akik valamely tóparton hűsölve tölti nyári szabadságát. De azért, ha van egy kis ideje, és este már amúgy is hűvösebbre fordul az idő az egyébként rekkenő hőség után, akkor – meg egyébként is – érdemes hallgatni a Civil Rádiót. Már csak azért is, mert mai „Fillagória” adásunkban egy rövid ismétlő válogatással kedveskedtem Hallgatóinknak, mely műsorunk nemrég indult honlapján is meghallgatható. Két neves televíziós személyiséget  is bemutattam az elmúlt évadban, ezen stúdióbeszélgetésekből hallhattak Hallgatóink egy-egy rövid esszenciát.

Műsorunk első felében a 2008. december 16-án Hégető Honorka Díjban részesült Hegyi Nórával, az RTL Klub műsorvezetőjével készült beszélgetésből idéztünk.

Hegyi Nóra a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanult Vitray Tamás, a legendás sportriporter és Horváth Ádám rendező tanítványaként, majd az iskola elvégzése után a Magyar Televízió "Az Este" című műsorához került. Később Híradósnak hívták az RTL-hez, ő pedig kapva kapott a lehetőségen, gondolván, miért ne próbálná ki ezt a műfajt? Mindez ide s tova már négy éve történt, és azóta is az RTL-nél dolgozik, jelenleg két tényfeltáró magazin stábját erősíti: a "XXI. század"-ét és a "Házon kívül" című műsorokét. Előbbi egy - ahogy ő fogalmazott - történelmi bulvár, utóbbi egy napi aktualitásokkal, politikával foglalkozó műsor. Jómagam ezekből kiindulva nemes egyszerűséggel oknyomozó riporterként konferáltam fel, és mutattam be őt Hallgatóinknak, mire ő kijavított, vagyis pontosította a titulust, mely szerint ő - ahogy viccesen fogalmazott - "gyárilag" egészségügyi riporter. Mint kiderült, a kettő között van némi különbség: az oknyomozáshoz több időre és pénzre van szükség, mivel egy oknyomozó riporter általában hetekig, hónapokig dolgozik egy-egy témán, kutatja az adott témával kapcsolatos összefüggéseket, neki viszont erre nincs lehetősége, ideje, hiszen e két műsor hetente jelentkezik, így egyik héten egyik-, másik héten másik műsorba készít anyagot, felváltva több munkatársával, mint például Boros Krisztinával vagy D. Tóth Andrással. Mint erre irányuló kérdésemre elmondta, személyes érintettsége szerencsére nincs, vagyis családjában nincsenek sérült vagy hajléktalan, krízis helyzetben lévő emberek, de miután annak idején az RTL Híradónál kimondottan egészségügyi riportert kerestek, mint újságíró, gondolta, ha az ember nyitott szemmel jár a világban, előbb-utóbb megismeri ezen embertársaink életét, ezáltal jobban elmélyed majd e témában. Így is történt. Ma már észre sem venni rajta, hogy "csak" újságíróként, riporterként van jelen, jól látható, hogy nem pusztán a médiahajhászat, a szenzációhajhászás kedvéért csinálja, amit csinál, hanem valóban szívvel-lélekkel, önzetlenül próbál segíteni másokon. A Hégető Honorka Díjat az "Élet a Pszichiátria bezárása után" című munkájáért vehette át, e film vezérfonalát egy 17 éve skizofrén pszichiátriai beteg lány és édesanyja kálváriája képzi, amely azonban valójában sok ezer pszichiátriai beteg és hozzátartozóinak kálváriája, miután 2007. december 1-étől az Intézmény betegeit a város különböző kórházaiba helyezték, természetesen az ő, illetve hozzátartozóik előzetes megkérdezése nélkül, orvosaik döntése ellenére elválasztva őket addig megszokott környezetüktől, orvosaiktól, kiszakítva az addigi, biztonságot jelentő környezetükből. A lány édesanyja felkereste az Intézet felszámolóbiztosát, a szembesítés természetesen Nóra és csapata segítségével jött létre, azért, hogy az Édesanya magyarázatot kapjon a lányát is  és sok ezer betegtársát érintő helyzetre. A felszámolóbiztos azonban gazdasági érdekekre hivatkozva egyértelműen próbált kitérni a válaszadás elől, szerinte ha egy beteg három hónap múlva nem kerül vissza a normális életbe, akkor az fél év múlva vagy később sem fog visszakerülni. Vagyis úgy tűnik, a döntéshozók eleve "leírják" őket. Az Intézményt nem sikerült megmenteni, de a film készítői mégis bíznak abban, hogy egy-egy általuk felvázolt téma kapcsán a döntéshozók egyszer talán hajlandók lesznek jobb belátásra térni, Nóra erre irányuló kérdésemre, vagyis, hogy szerinte politikusaink, döntéshozóink vajon nézik-e ezeket a műsorokat, és egy-egy ilyen műsor kapcsán elgondolkodnak-e egy-egy ilyen társadalmi problémasúlyán, Nóra egyértelműen azt a választ adta, hogy úgy tűnik, igen, sőt, sokszor pont az ő tényfeltáró munkáik miatt kicsit tartanak is tőlük.

 

*** *** ***     *** *** ***     *** *** ***

 

2009. január 21-i adásunk vendége Berkes Béla, a Magyar Televízió munkatársa volt.

"Egy putriban születtem, ami csoda, hogy össze nem szakadt, mert épp csak egy gerenda tartotta össze..." - ahogy vallott saját magáról, élete kezdetéről beszélgetésünk elején...

Berkes Béla a Heves megyei Pétervásárán született, olyan cigánytelepen, amelytől fél kilométerre volt az első kút, s kályhával főztek és fűtöttek. Hat évesen költöztek ki a telepről a település központjába. A rendszerváltást követően azonban a család anyagilag tönkrement. Szerencsére indult akkortájt egy közgazdasági előkészítő, ahova beiratkozott, s kapott szállást, ösztöndíjat. Majd felvették a Szegedi Egyetem kommunikáció szakára. Itt roma pályázóként ösztöndíjat is kapott, illetve egzisztenciális feltételeket is biztosítottak számára. Egy év múlva áthívták a Roma Sajtóközpontba (RSK) gyakornoknak, innentől kezdve dolgozik a médiában. A Független Média Központ ösztöndíj programjában is részt vett, és gyakornokoskodott a Magyar Hírlapnál, valamint az Inforádióban. A RSK után egy az EU Phare-programjából finanszírozott roma integrációs kampányon dolgozott szóvivőként, majd 2006-ban kezdett az MTV-nél gyakornokként a Roma Produkciós Iroda Alapítvány programjának keretében. Itt kipróbálta az Estét, a Regionális Híradót, a Híradót, s azt követően került a Kékfényhez, és a Szemponthoz, ahol jelenleg is a két szerkesztőség állandó tagja. Legismertebb riportja a két évvel ezelőtt született Uzsorások, amely éppen a magyarországi romák életéből dolgoz fel egy témát, s amiért Hégető Honorka-díjat kapott 2007-ben. Az alig pár perces riport eddig az egyetlen, amely a kényes témát úgy tudta képre vinni, hogy egy adósrabszolga saját arcával vállalta a nyilatkozatot. Béla egyébként mindig úgy próbálja feldolgozni a bűneseteket a Kékfényben, hogy a bűnhöz vezető út emberi vonatkozásait is felvázolja riportjával. Berkes Béla személyes példája a társadalmi integráció fontosságát illusztrálja. Berkes Béla 2008. decemberében méltán érdemelte ki, és vehette át a "Pannon Példakép" Alapítvány 2008. negyedik negyedévi Példakép Díját - ehhez az elismeréshez szívből gratulálunk, és további eredményes munkát és jó egészséget, kitartást kívánunk szeretettel és tisztelettel!

További érdekességek itt: http://fillagoria.atw.hu

Észrevételek, javaslatok, kritikák műsorainkkal kapcsolatban (melyeket szeretettel fogadunk, fogadok): fillagoria@atw.hu

Hallgassatok, írjatok! További jó rádiózást!

Szólj hozzá!

EGY JELES NAP A SZOKÁSOS HÉTKÖZNAPOK SORÁBAN

2009.07.08. 23:27 RUZSA_VIKTOR

E hét kedden, július 7-én jeles nap volt Családunkban: Apai Nagypapám 87 éves. Kiváló egészségnek örvend, ezúton is szeretnék sok boldog születésnapot és további jó egészséget kívánni sok szeretettel!

Az élet úgy hozta, hogy a június 30-i Díjátadó ünnepségről készült hangfelvételt, riportot, valamint Steffek Adéllel és Dr. Könczei Györggyel készült interjúm mai "Fillagória" című műsorunkban került adásba. Műsorunknak immár van saját honlapja, melyet a http://fillagoria.atw.hu címen érhettek el, e honlapon természetesen van lehetőség műsoraink meghallgatására, véleményezésére, javaslatokat, észrevételeket a fillagoria@atw.hu címre várok.

 

 

 

 

Szólj hozzá!

PÉTER-NAPI KÖSZÖNTŐ ÉS NYÁRI SZEZON A VAKOK KERTJÉBEN

2009.07.05. 03:10 RUZSA_VIKTOR

E hét szombaton, július 4-én újabb összejövetelét tartotta a Vakbarát Klub a Vakok Kertjében - ezúttal Péterék a FŐKERT munkatársait is meghívták, akik el is fogadták a meghívást, és tiszteletüket is tették eme rendezvényen.   Ráadásul – az eddigiekkel ellentétben - a mostani rendezvény a késő délutáni és esti órákban volt, délután négytől este 11-ig tartott - a nagy melegre való tekintettel.

A rendezvény egy rövid köszöntéssel vette kezdetét:  Farkas Péter, Vass Peti és egy kedves Kollégám, Sulyok Peti  a napokban ünnepelték névnapjukat. Péter-nap jeles nap, június 29-e, az aratás kezdete - őket köszöntöttük.                                                      

                                                      

E jeles nap alkalmából a rendezvény Szervezői 70 üveg ajándék sörrel kedveskedtek a jelenlévőknek, vagyis legalább egy-egy üveg sör mindnyájunknak jutott, viszont miután volt, aki nem élt vele, inkább üdítővel oltotta szomját, mivel úgy kb. negyvenen lehettünk, jónéhányunknak kettővel is jutott - természetesen először mindenki egy-egy üveggel kapott, majd mindnyájunk nevét felírták, s miután az est végén maradt még néhány üveggel, volt lehetőség "repetázni" belőle - jómagam is éltem eme lehetőséggel.

/>

                                                      

Este hétkor tombolahúzás volt, a fődíj egy üveg pezsgő volt - igaz, nem én nyertem, de ez mit sem változtatott, rontott a jó hangulaton.  Ezt követően karaoke, közös éneklés zárta az összejövetelt - ezúttal a kert este 11-ig állt a rendelkezésünkre.

/>

                                                       

Az elmúlt hetek viharai, esőzései, árvizei után most végre igazi, hamisítatlan nyári idő volt, Napnyugta után Telihold fénye ragyogta be a Ligetet. A találkozót követően - miután a technika és a fölötte lévő sátortető bontásában segítettem Péteréknek - az utolsó, fél tizenkettőkor a Liget oldalánál lévő, Hermina úti trolimegállóba érkező trolival jöttem haza, így nem sokkal éjfél után értem haza.

 

Ezúton köszönet a Vakbarát Alapítványnak a jó hangulatért, a remek lehetőségért, hogy ismét együtt lehettünk...!  Köszönet a FŐKERT Munkatársainak, hogy elfogadták Péterék meghívását!

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

JUSTITIA REGNORUM FUNDAMENTUM

2009.06.30. 22:50 RUZSA_VIKTOR

Ma, június 30-án délelőtt 11 órakor az Országgyűlési Biztosok Hivatalának I. emeleti Dísztermében Dr. Szabó Máté, az Emberi Jogok Országgyűlési Biztosa "Justitia Regnorum Fundamentum" Díjban részesítette Dr. Könczei György Egyetemi Tanárt, a fogyatékosügy területén végzett kiváló kutatómunkájáért, munkásságáért.

                                              

A Díjátadó ünnepséget Dr. Péerfalvi Attila, korábbi adatvédelmi Ombutsman vezette...

                                               

... majd az idei Díjazott, Dr. Könczei György munkásságát, életútját Dr. Szabó Máté Ombutsman méltatta.  Ezt követően az elismerést jelképező ezüstérem átadása után Seffek Adél adott elő egy rövid, csángó népdalokból álló csokrot.

                                              

A Díjátadóról hangfelvételt, a Díjazottal és Seffek Adéllel pedig egy-egy rövid interjút készítettem, az interjúkat egy soron következő "Handycap" adásunkban hallhatnak Hallgatóink, de terveink szerint jövő heti "Fillagória" adásunkban a teljes Díjátadót bemutatjuk majd.  

*** ******     *** *** ***     *** *** *** 

1982-ben diplomázott a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen.

Egyetemi doktori fokozatot 1984-ben, kandidátusi fokozatot 1989-ben, akadémiai doktori fokozatot 1998-ban szerzett.
1997-től egyetemi tanár.

2000 óta az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Karának egyetemi tanára, korábban főigazgatója, ma a Foglalkozási Rehabilitációs Kutatócsoport vezetője.

2004-ben a Fogyatékosok Esélye Közalapítvány kuratóriumának elnöke.
2004-2005-ben Fulbright kutató professzor Brooklyn College-ban (City University of New York).


1997-98-ban a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. sz. törvény törvény munkálatait vezette.
A 90-es évek első fele óta foglalkozott az Európai Szociális Chartával, annak magyar ratifikációját készítette elő.

Részt vett A fogyatékossággal élő személyek esélyegyenlőségének alapvető szabályai című, ENSZ dokumentum (1993),  a Módosított Európai Szociális Charta (1996)  és 2004- 2005- 2006-ban A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-Egyezmény (2006) készítésében.

 

Közel negyedszázada a fogyatékosságtudomány – disability studies – területén kutat, publikál: a fogyatékosságtudomány területén végzett, több mint 2 évtizedes, eredményes tudományos munkájáért 2006-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemérem lovagkeresztjét.


Főbb művei:

„Fogyatékosok a társadalomban: Újabb adalékok a kitaszítottság anatómiájához” (1992),
 "Mégis, kinek az érdeke? A fogyatékkutatás és a fogyatékospolitika útja a rehabilitációtól a független életig” (1994),
 a Kálmán Zsófiával közösen jegyzett „A Tajgetosztól az esélyegyenlőségig” (2002),
 és a Gyulavári Tamással közös „Európai szociális jog” című munkái (2000).
Publikációinak (könyvek, folyóiratcikkek, kötetekben megjelent lektorált tanulmányok és meghívott konferencia-előadások) száma meghaladja a 200-at.

A Fogyatékosságügyi és Foglalkoztatáspolitikai Szabadegyetem alapítója. Alapító szerkesztője a www.disabilityknowledge.org című weboldalnak, Az ELTE GYFK amerikai partnerekkel koprodukcióban készített Fogyatékosságtörténeti Vándorkiállításának (Budapesti Történeti Múzeum) szerkesztője, egyik készítője.
2007 és 2009. között az Európa Tanács Európai Szociális Charta, a nemzetközi jogi egyezmény monitorozásáért  felelős Kormánybizottságának elnöke Strasbourgban.

2009-től társ-főszerkesztője a Fogyatékosság és társadalom című újonnan alapított fogyatékosságtudományi és gyógypedagógiai folyóiratnak.

Első magyarként tagja a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogai ENSZ Bizottságának.

 

*** *** ***     *** *** ***     *** *** ***

Az elismeréshez ezúton is tisztelettel és szeretettel gratulálunk!

Szólj hozzá!

FILLAGÓRIA - HOL A HATÁR?

2009.06.24. 23:17 RUZSA_VIKTOR

Mai "Fillagória" adásunkban érdekes helyszíni beszámolót hallhattak Hallgatóink.  Idén kilencedik alkalommal került megrendezésre, ezúttal június 19-e és 21-e között a Kárpát-medencei Magyar Kisebbség Kultúrális  Találkozója Budakalászon, melyen idén 63, határon túli magyarok alkotta Civil   szervezet mutatkozott be szakmai konferencia keretében.

/>

A Budakalászi Találkozó a külhoni magyarság kulturális civil szervezeteinek legnagyobb fóruma. Ezen alkalmakkor mintegy 100 szervezet küldötte tanácskozik közel három napon keresztül.

/>

 

A fórum célja

A társadalom kulturális életének hajszálgyökerei a családok mellett nyilvánvalóan a civil szervezetek. A tanácskozás célja, hogy

-    képet adjon a civil szféra által végzett kulturális, közművelődési munka jelentőségéről;

-            módszertani, szakmai segítséget nyújtson; információt adjon a határon túli magyar kulturális civil szervezetek napi munkájához;

-            megerősítse a hazai és a határon túli magyar civil szervezetekkel való kapcsolatokat;

-            felmérje a határon túli magyarok öntevékenységen alapuló közművelődési kezdeményezéseinek és közösségi erőinek támogatására rendelkezésre álló szellemi és anyagi erőforrásokat.

/>

 

Helyzetelemzés

Az anyaország és a határon túli régiók között a kulturális - ezen belül a közművelődési - szférában a 90-es évek társadalmi fordulata után sokcsatornás kapcsolat jött létre. Az első időszakban két, egymástól lényegében elkülönült szálon:

- az állami intézmények, alapítványok – elsősorban anyagi – támogatása és

- a civil szervezetek – elsősorban önfinanszírozó – támogatása révén.

Ez az elkülönülés a kezdeti időszakban természetesnek volt tekinthető, ám sajnálatos módon a mai napig fennmaradt. Pedig az azóta eltelt időszak világosan megmutatta, hogy az állami intézményrendszer – jellegéből, feladataiból, felépítéséből adódóan – nem képes a felmerülő igények teljességét kezelni, nem tud elegendően rugalmas lenni: a fehér foltok száma nem csökken, hanem nő.

A határon túli civil szervezetek napi munkájukhoz a legtöbb segítséget – éppen, mert az szakmai, módszertani segítség – a magyarországi civil szervezetektől kapják.

Az anyaországi civil szervezetek viszont az egyre terebélyesedő feladatrendszert nem képesek finanszírozni a magyarországi civil szféra, a pályázati- és támogatási rendszer igen lassú fejlődése miatt.

A tapasztalatok kicserélése nemcsak a résztvevők munkáját segíti, de a civil szervezetek között épülő kapcsolatrendszer hozzájárul a kisebbségben élő magyarság önazonosság-tudatának erősödéséhez.

 

A fórum szervezői

a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus, illetve a Magyar Kollégium. E két szervezet évek óta együttműködik a határon túli magyarság kulturális életét segítő munkákban. Sok szakmai tapasztalatcserét is közösen szerveztek már, többek között minden eddigi Budakalászi Találkozót együttes erőfeszítéssel rendeztek.

 

A fórum résztvevői

- a határon túli magyar közművelődési civil szervezetek (egyesületek, alapítványok, körök, közösségek) küldöttei;

-  anyaországi (magyarországi), a határon túli közművelődést támogató civil szervezetek vezetői;

-  anyaországi állami szervezetek (intézmények, közalapítványok, hivatalok) vezetői.

Összesen, mintegy 150 fő részvételére számítunk.

 

Előzmények

A tervezett konferencia elődjének tekinthető a Magyar Művelődési Intézet által 1996. december 13-15-én Kecskeméten rendezett tanácskozás. A nevezett két szervezet 2000. június 2-4. között szervezte meg az első, 2001. június 15-17. között a második hasonló találkozót. A 2002. esztendőre tervezett rendezvény finanszírozási nehézségek miatt nem valósult meg. 2003. június 26-28. között került sor a 3. Budakalászi Találkozóra, míg 2004. június 18-20-án már a negyedik találkozó jött létre. A 2005. június 17-19-én megrendezett 5. Fórum minden eddiginél nagyobb létszámú és eredményesebb volt. Még ennél is sikeresebbnek bizonyult a 2006. június 16-18-án megszervezett találkozó. A 2007. június 15-17. között megtartott 7. tanácskozás is igen sikeres volt. A 2008. június 20-22-i, 8. fórum pedig gazdag megvalósult programja miatt ismét előrelépést jelentett. A 2009. évi, kilencedik Találkozó az előzmények tapasztalatait hasznosítva, a legutóbbi találkozón felmerült igényeket kielégítendő jön létre.    

/>

Erről beszélgettem - többek között - műsorunk első felében élő telefonos interjú keretében Parlagi Endrével, Budakalász nagyközség polgármesterével, aki azt is elmondta, hogy a település jó infrastruktúrájának köszönhetően idén június végén városi rangot kap; valamint az egyik előadóval, Horváth Tiborral, a Nemzeti Civil Alaprogram Tanácsának Alelnökével, aki a pályázati feltételekről tartott előadást, és beszélt. Az adás  teljes terjedelmében meghallgatható műsorunk vadonatúj honlapján, melynek címe: http://fillagoria.atw.hu

Mindenkinek jó szórakozást kívánunk hozzá!

 

Szólj hozzá!

ÚJPALOTAI NAPOK 2009. - 40 ÉVES AZ ÚJPALOTAI LAKÓTELEP

2009.06.15. 00:58 RUZSA_VIKTOR

40 éves az újpalotai lakótelep, budapest XV. Kerületének egy része, amely egykor peremkerület volt. Az egykori külváros 1969-ben kezdett beépülni – ekkor helyezték el ugyanis a mai panellakótelep alapkövét. Ennek tiszteletére került sor az elmúlt hétvégén az „Újpalotai Napok” című rendezvénysorozatra, melynek június 14-i, vasárnap délutáni programjaira mi is ellátogattunk Barátaimmal: Bertával, Csillával, Lillával, Vikivel és Viktorral.

 

 

Délután negyed háromkor találkoztunk Csillával és Vikivel a Ferenciek terénél a 3-as metró megállójánál, majd onnan a Bosnyák térre mentünk, ahol délután háromkor Bertával találkoztunk, majd onnan tovább Újpalota Főterére, ahol ekkor már javában zajlott az Újpalotai Szabadidő Központ által szervezett rendezvény.

                                         

 

A Főtéren találkoztunk Király Krisztivel és barátjával, Bercsényi Attilával is. A  Főtérre ideiglenesen felállított  nagyszínpadon épp egy retrokoncert zajlott, ismerős hang ütötte meg a fülem: régi Hungária- és R-Go dalok, és más, hasonló stílusú régi rock and roll-számok.  Az énekes hangja ismerős hang volt. Alig hittem a fülemnek! Te jó ég, egy kedves, még óvodatársam volt ő, akivel egy ideig sokat találkoztunk, jóban voltunk, tartottuk a kapcsolatot, de aztán 1996. május 24-én, 22. születésnapján találkoztunk utoljára. Ez egy napfényes vasárnap délután volt, amikoris felmentem hozzájuk, ők is a lakótelepen laknak, ahol annak ideén mi is Édesanyámmal. Aztán elfújt minket a szél, őt arra, engem meg erre. Bizony! Somogyvári Tamás barátom volt, aki közismerten nagy Hungária- és R-Go-rajongó, ráadásul kuriózum, hogy remek hangutánzó, imitáló képességgel bír, így képes például Fenyő Miklós   vagy Szikora Robi énekhangján is megszólalni. Nem paródia, amit csinál, mert a dalokat eredeti hangnemben és eredeti szövegükkel szólaltatja meg, s mivel nem lát, így hiányzik a színpadi mozgás, az öltözködése is egyszerű, átlagos, vagyis nincsenek külsőségek. De a hangzás, egy-egy énekes stílusának imitálása, utánzása már a kilencvenes években is sokak fülét megütötte, sokan felfigyeltek rá. Hogy hogyan is került ő oda? Nem tudom, nem is kérdeztem tőle, mert épp csak egy pár kedves mondatot beszélgettünk vele, közvetlen koncertje után, aztán mennie kellett tovább.

                                

                                        A beszélgetésünkről Berta készített képet - köszönet érte!

 

Őt a színpadon Éles István humorista, parodista követte, aki viszont közismert színészek és politikusok hangján szólal meg műsoraiban, saját szövegeivel, melyek napi aktualitásról szólnak.

 

Aztán délután 17 órakor Koós Jánossal tehettünk egy zenés időutazást egészen 1960-tól napjainkig. A képzeletbeli vonatozásban felesége, Dékány Sarolta is feltűnt. Műsoruk után lehetőség nyílt egy közös fotózásra a színpad mögötti sátor előtt.

                                          

A képet Király Kriszti készítette telefonjával.

 

Eközben a színpadon már egy helyi táncegyüttes hastáncbemutatóját láthatta, hallhatta a jelenlévő nagyközönség, majd egy rövid tombolahúzást követően az est fénypontjaként, záróakkordjaként a Zanzibar Zenekar érkezett, akik pontban este 20:00 órakor kezdték el közel kétórás nagykoncertjüket. Ma is hallhattunk tőlük sok újabb és régebbi dalt is: "Táncolunk", "Nem tudom, ki vagy", "Jönnek újak", "Las Vegas", "Normális vagyok", "Nem fáj", "Ugyanaz vagyok", "Nem vagyok tökéletes, "Szólj már", "Lehetek a...", "Vágyom rád", "Új napra ébredsz", "Érintés".  Majd nagyjából háromneged tíz körül tüzijáték zárta az estét. Berta most is remek formában volt, időnként konferált, Rita pedig időnként reagált is rá a színpadról, természetesen nevén szólítva őt - így az újpalotai-, illetve az ide látogató közönség is megismerhetett egy igazi, őszinte rajongót, mint Magyarország összes elismert Bandájának egyik törzsrajongóját.

 

A tüzijáték alatt nem volt lehetőség a művészbejáróhoz menni, mivel az a színpad baloldalán, épp az Újpalotai Közösségi Ház felőli oldalra esett, s mivel a tüzijáték rakétáit annak a háznak a tetejéről lőtték fel, így a biztonságiak a tüzijáték idejére körülzárták az épület előtti területet - a tíz perces látványos show után azonban vagy félszázan siettünk a művészbejáróhoz, hogy válthassunk pár kedves szót Barátainkkal, Ritáékkal.  Egy-egy puszi és baráti ölelés Ritával, baráti kézfogás a Fiúkkal, aztán elindultunk hazafelé.

 

 

Mivel annak idején én 1986 - 1996. között Újpalotán laktam Édesanyámmal, így ismerős lévén segítettem Barátaimnak az eligazodásban, először elkísértük Lillát a 196-os busz megállójába, hogy mihamarabb elérhe az Újpest-Központból induló 3-as metrót, mivel ő a Gyöngyösi útnál lakik, majd miután felszállt a 196-os buszra, Bertával, Csillával és Vikivel elindultunk  a Keleti Pályaudvar irányába tartó 173-as buszhoz. Kriszta és Attila a  Zanzibar koncerte alatt hazamentek.   A 173-as buszról Csilla és Viki a Bosnyák térnél leszálltak, mi pedig tovább  a belváros felé. Berta a Blaha Lujza térnél átszállt a villamosra, én pedig az Urániánál leszállva, rövid sétát követően, nagyjából éjfél előtt értem haza.

 

Semmiben sem volt hiány: kiváló színpadtechnika,  és még az időre sem lehetett egy szavunk sem, délután árnyékban is harminc fok körüli csúcs vol - de a hangulat forróságáról a fellépő Művészek gondoskodtak leginkább - köszönet érte nekik és a szervezőknek...

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

DANUBIUS ÉLMÉNYKARAVÁN ESZTERGOMBAN

2009.06.14. 02:08 RUZSA_VIKTOR

Hazánk egyik legnépszerűbb kereskedelmi rádiója, a Danubius Rádió minden nyáron megrendezi "Danubius Karaván" című országjáró roadshow-ját. Idén sincs ez másképp. E hét szombaton, június 13-án az idei roadshow második állomása az esztergomi Aquasziget élményfürdőben volt. Annak apropóját, hogy mi is ellátogassunk e remek  koncertsorozatra, rendezvényre, és eltöltsünk egy kellemes délutánt és estét, az adta, hogy az est fénypontja, záróakkordja a Crystal volt.

 

Esztergom, a Magyarországot Szlovákiával összekötő, a Duna felett átívelő Mária Valéria híd szomszédságában fekvő, történelmi kisváros, amely egyébként is a túristák egyik közkedvelt, szívesen látogatott helye. Alig 1 kilóméterre a vasútállomástól található az Aquasziget élményfürdő.  A város nincs messze Budapesttől, mindössze 60 kilóméter, a Nyugati pályaudvarról pedig szinte óránként indulnak oda kétkocsis motorvonatok, Esztergom a végállomás, illetve onnan vissza Budapestre, szintén szinte óránként.  Jónéhányan lehettünk, a Crystal rajongói, de én Bertával mentem, szombat délután 14 órakor találkoztunk a Nyugati pályaudvar lépcsőjén, miután előtte mevettem a vonatjegyeket. Vonatunk 14:21-kor indult, és elméletileg - mivel személyvonat - 15:48-ra ért volna Esztergomba, ám egy sajnálatos baleset miatt Dorogon le kellett szállnunk (nem a mi vonatunkat érte baleset, annak körülményeiről nem hallottunk), és az út hátralévő részét, két megállót vonatpótló busszal kellett megtennünk. Így is leértünk már délután négyre, majd egy rövid gyalogséta, néhány kedves szóváltás egy-két helyi lakossal, akik segítettek az útbaigazításban, így hamar ott is voltunk a fürdőben.  Minket azonban ezen a forró szombat délutánon és estén inkább az ideiglenesen felállított színpadon zajló események érdekeltek, mint sem a számtalan medence, így a színpad előtti homokos területre mentünk, az első sorba. A színpadon ekkor kezdett a Sugarloaf zenekar, amely MAgyarország talán egyetlen igazi ska-t zenekara, de nem volt hiány annak lassabb változatából, a reggae-ből sem. Sőt, a végén még egy kis rock and roll-al is izzították a hangulatot, perzselték az amúgyis meleg délutánt. Majd úgy negyed hat felé egy rövid játék, értékes nyereményekért, közben a háttérben a Sugarloaf le-, a Crystal pedig felszerelni kezdte a technikát. A játék része volt a közös éneklés is, illetve önként vállalkozóként, előzetes felhívásra Berta jelentkezett (kicsit az én unszolásomra is, hogy vállalja be), aki a Crystal új, slágervárományos  dalából adott elő egy rövid részletet.  E dalról annyit érdemes tudni, amellett, hogy a címe: "Ne ébressz fel", és hogy egy kicsit a Zenekar "Elmegyek" című dalához hasonlít, legalábbis  ami zenei alapját, ritmusát illeti, hogy ez a Crystal várhatóan idén nyár végén, ősz elején megjelenő új lemezén lesz majd hallható. Az album címe: "Gregorian". A Crystal a világhírű Enigma Gregorian Kórussal közösen készíti  ezen új albumát, és hamarosan elkészül e dal videoklipje is, melyet az együttes Malajziában fogat majd, valamikor e hónap második felében.  A pár soros énekért a közönség tapsa mellett természetesen ajándékcsomag is járt Bertának, mely - többek között - pólót, zipzáras CD/DVD-tartó tokot és sörnyitót rejtett.   Berta Crystal-os zászlóját pedig még a Danubius Rádió műsorvezetői is megcsodálták, egyikük először meg is kérdezte, hogy mi ez az ezres, ami rajta van, mert hogy Berta zászlója az "Ezer hold" című dal  ihletésére készült, színes hímzéssel, számmal, holddal és csillagokkal. Majd később, miután Tibiék egy rögtönzött kis dalrészletet, a "Papírhajó" részletét is eljátszották még a beszereléskor, mondta: "Ja.. Mostmár értem... Ezer hold és minden csillag..."

                                       

Pontban 18 órakor pedig  a Crystal adott egy másfélórás, felejthetetlen élő koncertet. Régi és új dalaik mellett számtalan feldolgozás, két Neoton-blokk,  Orsi dalaiból összeállított mix...

                                            

... majd a szokásos LGT-számokat tartalmazó blokk ("Szól a rádió", "Miénk ez a cirkusz", "Nem adom fel", "Szólj rám, ha hangosan énekelek"), melynek első dalát Tibiék velünk együtt énekelték, miután az egyveleg első dala előtt lejöttek a színpadról, a színpad és a medencék közti füves területre.

A koncert után egy rövid baráti szóváltás, igaz, csak főképp Katival meg Gáborral, meg a billentyűssel, Zsolttal, aki épp csak odaköszönt nekünk, Tibivel is csak egy gyors kézfogásra futotta, mert sietett tovább Nyíregyházára.

                                           

Majd ezután irány a vasútállomás, ahonnan  egy este 21:08-kor induló személyvonattal jöttünk haza, nem sokkal fél tizenegy után értünk a Nyugati pályaudvarra. Onnann Berta a nagymamájához ment, így ő a Moszkva tér felé ment tovább, villamossal, én pedig az ellenkező irányba, a Wesselényi utca felé... 

 

Remek időnk volt, a forró hangulatról meg már nem is beszélve - köszönet ezért a  "Danubius  Karaván" szervezőinek, műsorvezetőinek és fellépőinek...   

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

ÉGHAJLAT- ÉS KLÍMAVÁLTOZÁS

2009.06.10. 22:55 RUZSA_VIKTOR

Mai "Fillagória" adásunkban élő telefonos interjúban beszélgetőtársam Ürge-Worsatz Diana  környezetvédő, klímakutató, jelenleg a Közép-Európai Egyetem tanára volt, aki 2009. márciusában munkásságáért "Pannon  Példakép" Díjat vehetett át.

Ürge-Worsatz Diana a környezettudatos, természettudományos szemléletet családjától tanulta. Édesapja német, édesanyja magyar, a kiránduló-természetjáró érdeklődés idehaza ragadt rá. Azonban sosem volt mozgalmár típus, a tudományos érdeklődés vezette. A rendszerváltás után kezdett környezetvédelemmel foglalkozni, Tempus-ösztöndíjjal Angliába ment tanulni, hazajőve környezetfizikából államvizsgázott. Kaliforniában doktorált, majd a Közép-Európai Egyetem (CEU) oktatója és az Éghajlatváltozás és Fenntartható Energiapolitika Központ igazgatója lett. „A klímaváltozás csak egy probléma a sok közül, nálunk nem is tűnik ez annyira problémának, de pár évtizeden belül minden más eltörpül majd mellette. Komoly gazdasági, szociális, politikai, s a békét érintő hatásai lesznek.” Az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete (IPCC) húsz éve ad ki jelentéseket. Ürge-Vorsatz Diana a legutóbbi, 2007-ben kiadott Negyedik Értékelő jelentés összeállításában vett részt, amelyért a szervezet vezető szakértőjeként a 2008-as Nobel-békedíj részese volt. Az IPCC a politikai, üzleti és egyéb döntéshozókkal ismertette meg a klímaváltozással kapcsolatos veszélyeket, várakozásokat. A szervezeten belül a jelölt azt képviselte, hogy a kormányoknak a klímaváltozás mellett a gondban lévő társadalmaknak-gazdaságoknak más, szintén fontos problémáit – éhezés, túlnépesedés – is meg kell oldaniuk. Mivel a klímaváltozás veszélyét a legtöbb ország még lebecsüli, olyan megoldásokat kell találniuk, amelyek járulékosan a klímahelyzetet is segítik. Öt év munkájával állították össze a háromezer oldalas kötetet, amelynek következtetéseit a döntéshozók elé tárták. A vezető szakértői szint, amelyet betöltött, a legmagasabb tudományos szint az IPCC munkájában. A jelentések megírásához több ezer tudós munkája járul hozzá. A munkacsoportoknak a tudóscsoportok munkáját kellett összefésülniük. Ezt a feladatot társadalmi munkában végezte a díjazott. 1997-ben az összes mobilizáló és lobbi tevékenységét bevetve dolgozott azon, hogy megszülessen a 156 ország által aláírt Ottawai Egyezmény, ami a taposóaknák teljes körű betiltásáról szól. Az ICBL 1997-ben a munkájáért megosztott Nobel Béke díjat kapott.

Szólj hozzá!

VAKBARÁT JÚNIUÁLIS A VÁROSLIGETI VAKOK KERTJÉBEN

2009.06.06. 23:43 RUZSA_VIKTOR

Ezen a szombaton ismét összegyűltünk néhányan, Jóbarátok, Ismerősök a Vakbarát Klub soron következő - ezúttal Júniális - rendezvényén a városligeti Vakok kertjében.

Judit és Péter már déli 12 órára odamentek, hogy előkészítsék a rendezvényt, összeszereljék a technikát - előkészítve ezzel a jó hangulatot, amelyet még a kezdeti langyos eső sem rontott el, amely úgy nagyjából fél egy felé kezdett esni, és alig fél óra múlva el is állt - aztán a délután hátralévő részében fátyolfelhős, koranyári, félig-meddig napos idő volt, élénk széllel, amely mellett egy-két üveg sör hűtötte le a kimelegedetteket - mint például engem is. Én nagyjából negyed kettő körül értem oda, aztán nemsokára a jónéhány Barát, Ismerős.

                                           

Néhány Barátommal már jó régen találkoztam – így például Durgonics Tamással, akivel még annak idején, 1997-ben volt egy rövid kis zenei próbálkozásunk,  harmadikként Szepesi Ricsivel, Triász néven – de aztán Ricsi és Tamás közti ellentétek miatt alig másfél hónap után a zenekar feloszlott.

                                                

 

Miután úgy nagyjából délután két órára szépszámmal összegyűltünk, lehettünk vagy harmincan, néhányan a kert árnyasabb részében vakpingpongoztak.

 

                                          

 

Ez egy speciális pingpongasztalon játszható játék, hasonlóan a hagyományos asztaliteniszhez, a különbség csupán annyi, hogy a középső háló helyett fából készült válaszfal található, amely az asztal síkjától kb. 10 centiméterre megemelkedik, így a labda, melyet a játékosok egy-egy, nokedliszaggatóhoz hasonló, tömör faütővel gurítanak, kényelmesen átfér alatta. A labda egy normál teniszlabda méretű, üreges műanyagból készült golyó, amelyben üveggyöngyök vannak, ezáltal csörgő hangot ad, így lehet hallás után követni annak útját. Az asztalnak kb. 30 centiméter magas pereme is van, mind a négy oldalán, vagyis a labda egyfajta „dobozszerű” térben  gurul,  a hosszúkás asztal két végén álló játékos előtt pedig az asztal két végén egy-egy - az asztallap vastagságának köszönhetően -  „dobozszerű” lyuk van, mely ugymond „kapuként” szolgál, vagyis ha a labda ezek valamelyikébe esik, akkor az az ellentétes oldalon  álló    játékosnak pontot jelent.  Ma – megegyezés szerint – minden páros hatpontos meccset játszott, vagyis addig tartott egy-egy meccs, ameddig valaki hat gólt nem lőtt a másik „kapujába”, illetve, ameddig valaki öngólt nem lőtt – de ez utóbbi szerencsére csak egyszer fordult elő, ez pedig épp Farkas Péter Barátunknak sikerült egyszer.

fordult elő, ez pedig épp Farkas Péter Barátunknak sikerült egyszer.

 

 

Ezután volt lehetőség karaoke-éneklésre, evésre-ivásra, mindenre, ami csak jól esett - a józanság és a kultúra határain belül.  Kötetlen, nagy beszélgetések, jó hangulat, egészen este 19 óráig, ameddig a kert nyitva állt a látogatók számára. Aztán elindultunk hazafelé, én a Mezőtúrról vonattal érkezett Lukács Ágotával  mentem a Keleti pályaudvarig, ahol Ágota megvette a vonatjegyet a hazafelé, 20:13-kor induló Lőkösházi gyorsra, amely Szolok után csak Mezőtúron  állt meg. Ágota Berti nevű, fekete labrador kutyájával érkezett, aki látó embereket meghazuttoló fegyelmezettséggel, odaadással leste minden mozdulatát, és segített neki az úton. A vonatra szálláskor Berti egy szempillantás alatt a kocsi legfelső lépcsőjén termett,  miután Ágotát az utolsó kocsi első ajtajához kísértem, ahogy előtte az odavezető úton megbeszéltük. Ezután Ágota könnyedén felszállt, és helyet  foglaltak az első kupéban - mondta, rendszeresen utaznak fel Budapestre, így könnyen összeszokott párost alkotnak, immár 3 éve.

 

Ezután - ekkor már pár perccel múlt este nyolc óra - búcsút vettünk egymástól, majd én leszálltam, de aztán a vonat indulását - mivel addig még volt vagy 8 perc - már nem vártam meg, hanem én is hazaindultam.

Remek időnk volt - köszönet érte az Égieknek, a remek hangulatért pedig Péteréknek, és minden Jóbarátnak.

 

 

 

 

1 komment

PÜNKÖSDI WELNESS-HÉTVÉGE - ÉS AZÉRT EGY KIS MUNKA IS...

2009.05.31. 22:51 RUZSA_VIKTOR

Az élet úgy hozta, hogy idén januárban, a Civil Rádió által a Fonó Budai Zeneház büféjében megtartott Újévi Party-n a Rádiónkat működtető Kuratórium döntése alapján a 2008. év Civil Rádiósának választottak. Ahogy akkor meséltem, az elismerés, a sok kedves, jó szó mellé egy kis meglepetéscsomaggal is kedveskedtek Kollégáim, amiről akkor bővebben nem beszéltem. Mert nem volt itt az ideje, most viszont itt van, így elmesélem, mi is volt az egyik meglepetéscsomagban. Nem más, mint egy pihentető wellness-hétvége két fő részére - s most anélkül, hogy különösebb reklámot csinálnék, noha bőven megérdemlik - a hévízi Danubius Hotel-be. Akkor többen kérdezték, lesz-e kivel mennem, én pedig mindannyiszor kapásból rávágtam: "Hogyne!" Akkor még persze nem tudtam, kivel fogok menni, és kivel fogom eltölteni eme remek hétvégét, amelynek időpontja akkor még nem volt tisztázott, később került egyeztetésre, és döntöttünk úgy, hogy május utolsó hétvégéjét, a pünkösdi-, vagyis a mostani hétvégét töltöm ott. Az élet úgy hozta, hogy a Civil rádióban idő közben elindult egy heti rendszerességgel jelentkező Civil Klub sorozat, mely sorozatban minden, a civil szférába tartozó, különböző  témával foglalkozunk, kezdve a környezetvédelemtől a számítástechnika, az informatika világán keresztül a kultúráig. Még április utolsó csütörtök estéjén került megrendezésre egy klubtalálkozó "Számítógép - Hol a határ?" címmel, melyen - többek között - bemutatkozott az Újbuda Teleház is, melynek vezetője Nemeskéri Klára, akivel azóta egy interjút is készítettem, mely interjút május 27-i "Fillagória" adásunkban is hallhattak Hallgatóink.  Ezt a beszélgetést még május elején vettem fel, s miután megtudtam Kláriról, hogy fotóriporterkedéssel is foglalkozik, és tagja a Network.hu közösségi portálnak, gondoltam, mi lenne, ha meghívnám őt e különleges hétvégi programra - ő pedig örömmel fogadta meghívásom, így volt szerencsénk együtt tölteni ezt a hétvégét.

 

A Civil Rádió Kuratóriuma korábban a Szálloda Vezetésével úgy állapodott meg, hogy az ajándék hétvégéért cserébe - ugynevezett bartel keretében - mivel reklámot mi nem sugározhatunk, készítek egy interjút a szálloda  valamelyik alkalmazottjával vagy Igazgatójával a szállodában igénybe vehető szolgáltatásokról, de főleg "Handycap"-es, vagyis akadálymentesítési szempontból fontos témákat érintünk.

Így is történt. Május 29-én pénteken reggel 7 óra 13 perckor indultunk a Déli pályaudvarról egy Nagykanizsáig - közvetlen kocsikkal Keszthelyig - közlekedő gyorsvonattal, mellyel nem sokkal fél tizenegy után Keszthelyen voltunk, majd onnan egy alig negyedórás autóbuszút, és máris megérkeztünk a Danubius Hotel-hez, majd miután nagynehezen megtaláltuk azt, annak egyik hetedik emeleti, kellemes panorámájú, csendes, szélvédett szobáját kaptuk meg, a 715-öset.

                                               

Félpanziós ellátást kaptunk, így a reggeli mellé vagy ebédet, vagy vacsorát választhattunk. Mivel pénteken reggeli időben még javában utaztunk, ezért így aznapra csak ebédet tudtunk igénybe venni, amely többféle előételt, főételt tartalmazott. Valamennyi étkezés fontos "kelléke" a  sokféle zöldség és gyümölcs volt, de természetesen nem hiányoztak a különféle húsételek, tésztaételek sem az étkezőasztalról.

                                                                     

A kiadós ebédet követően még volt egy kis időnk a legfontosabb eseményig, az interjú elkészítéséig. Előzetes emailegyeztetések után délután 15 órára kaptunk időpontot Fekete György Igazgató Úrhoz, aki épp egy vezetőségi értekezletet követően rendelkezésünkre is állt. A Szálloda földszinti vendéglőjében foglaltunk helyet, az Igazgató Úr egy-egy italra is meghívott minket - és kezdődhetett a kötetlen beszélgetés...

                                                                     ,

A beszélgetés sokkal inkább egy baráti hangvételű beszélgetés volt, így nem is rögtön a "Handycap"-es témával, hanem sokkal inkább a gyógyvízzel kezdtük. Azzal, hogy Izland mellett a világon a második legismertebb termálvíz a hévizi, amely sok idegen, külföldi túrista érdeklődését felkelti Világ- és Európaszerte. Az Igazgató Úr említette, hogy a Szálloda kihasználtsága általában 50 és 75 százalék között van, közkedvelt időpont a december végi-, a szilveszteri időpont, a januári, de a nyári is. A főszezon azonban - ha egyáltalán lehet ilyesmiről itt beszélni - főleg a tavaszi- és az őszi időszakban van. Főleg azért, mert mivel itt mindegyik szolgáltatás zárt térben van, a fürdő is szinte száz százalékban fedett, alig van egy kis nyitott rész, így  az időjárástól függetlenül bármikor igénybe vehetők.   Ezután következett a "kényesebb" téma, az akadálymentesítés. Klári megjegyezte, hogy a buszállomástól bizony sehol sem volt feltűntetve, merre kell mennünk, így nehezen is találtuk meg a Kossuth Lajos utca 9-11 szám alatti épületet. Először jómagam fel is hívtam őket telefonon egy korábban emailben megkapott telefonszámon, hogy a buszállomástól merre kell mennünk, mire aztán csak sikerült megtalálnunk őket. Ez fontos problémát vet fel az ugynevezett információs akadálymentesítés területén.  Az Igazgató Úr erre reagálva rögtön elismerte, hogy bizony, van még mit javítaniuk ezen a téren, így ezen felvetésünk  jogosnak vélte, és megígérte, igyekeznek mihamarabb változtatni, megoldani e problémát.  Rögtön hozzátéve, hogy a gépjárművel érkezők részére vannak jelzések. A másik fontos probléma, hogy a buszállomástól lépcsősor vezet felfelé egy kis emelkedőn, amely kerekesszékkel, mozgásszervi betegségekkel élő emberek számára komoly akadály - viszont a gépjárművel érkezők részére ez is megoldott. Így az ilyen problémákkal kűzdőknek érdemes időben bejelentkezni, előre jelezni e problémát, ha segítségre van szükségük.  

                                                                 

Miután e kötetlen beszélgetésünk végéhez értünk, megkérdeztem, mivel tartozunk az italokért (egy-egy üveg szénsavas ásványvíz, a hozzájuk kapott poharakban egy-egy citromkarikával), mire ő mosolyogva csak ennyit mondott: "Na ne vicceljen! Hiszen én hívtam meg Önöket..." - majd egy baráti kézfogás, majd felmentünk átöltözni, miután még odalent a lift előtt egy darabig még hallottuk az Igazgató Úr lépteit a földszinti folyosón, távolodva, majd irány a 715-ös szoba, ahol - külön kérés nélkül - frissen megvetett  ágyak vártak minket. Minden gondosan elő volt készítve, a személyzet maximálisan kitett magáért. Na persze az ágyak még ráértek, hiszen ekkor még csak délután háromnegyed négy felé járt az idő, így nem volt más hátra: következhetett a várva várt fürdőzés!

                                                                 

Odakint rossz idő volt, szinte egész hétvégén szakadt az eső, de minket idebent ez egy csöppet sem érdekelt. A kellemes fürdőzés után - melynek során valamennyi medencét kipróbáltuk - szám szerint hatot -,  este azért tettünk egy rövid sétát a közeli üdülőövezetben. Az egyik kis kerthelységben élő zenével kedveskedtek az oda látogatóknak, mi is leültünk hát egy sátortető alá, éppen időben, mert épp akkor - ez már úgy este fél kilenc felé lehetett - szakadni kezdett az eső, és vagy negyedórán keresztül esett.  Szerencsére a szél nem fújt, így nem volt probléma a sátrakkal. Azért egy kiadós lecsót megettünk ketten Klárival, hozzá egy-egy korsó barna sör is dukált.   Már volt vagy este 11 is, mikor aludni tértünk.

A május 30-a, szombat kötetlen volt. Klári délelőtt kipróbálta az iszappakolást, én inkább fürdőt vettem, de azért, hogy én se maradjak ki egyikből sem, hozott magával egy kis zacskónyi iszapot, így odafent, a "saját" fürdőszobánkban azért volt némi lehetőségem belekóstolni ebbe is.

                                                                     

És hogy azért némi meglepetéssel is kedveskedjen számomra, még az iszappakolást követően odalent előjegyzést kért nekem egy testmasszázsra, délután kettőre, ami kifejezetten kellemes és üdítő volt.

                                             

Ezt követően 20 perc pihenő az egyik medenceszéli napozóágyon, odakint a szabad levegőn, kellemes szélben, félig  fátyolfelhős, kevésbé napos ég alatt, mivel a masszírozáshoz használt olajnak ennyi idő kellett, hogy rendesen felszívódjon, aztán jöhetett a kinti fürdőzés.

                                                                     

Mivel szombaton csak reggeliztünk, és ebédre csak egy hortobágyi palacsintát hozattam fel a szobába (mert hogy egy ugynevezett szobaszervíz szolgáltatásnak köszönhetően erre is volt lehetőség), estére az első turnusba foglaltattunk asztalt - így már fél hatra mentünk vacsorázni. Előételt nem kértem, ellenben két tányér nagyadag bolognai spagetti, hozzá némi zöldséggel, főleg nyers paradicsommal és karikára vágott uborkával, igazán jól esett,  utána egy üveg sörrel segítve útját lefelé, majd egy újabb esti séta, ezúttal a Tófürdő körüli erdőben.

                                                                          

Ezt követően az est fénypontja, és egyúttal a mi welness-hétvégénk záróakkordja az este 9-kor a félig nyitott Élményfürdőben tartott, Magyarországon egyedülálló, víz alatti zenével egybekötött fényterápia volt. Noha a zenéből, amely állítólag a medence oldalán, a víz alatt lévő hangszórókból hallható relaxációs zene volt, a  víz csobogása és a környező hangok következtében szinte alig hallhattunk valamit, a fényjáték azonban valóban pompázatos volt, igazán kellemes kikapcsolódást nyújtott a Napnyugta utáni hűvös ég alatt. Szerettem volna hangfelvételt is készíteni, de hiába igyekeztem víztől óvni, a parton, a medence szélétől kellő biztonságba helyezni  hangfelvevőm, sajnos ez a felvétel fenti okok miatt nem sikerült - így erről csak mesélni lehet, illetve ajánlani annak, akinek lehetősége van rá, hogy feltétlen menjen el, és próbálja ki e lehetőséget.

                                              

Ma reggel már kicsit derűsebb időre ébredtünk, a Nap a fátyolfelhők mögül azért be-besütött az ablakon. Már hétkor felkeltünk, miután tegnap este hétre állítottuk be mobiltelefonjaink ébresztőóráját, mivel a szobát az újonnan érkezők részére elő kell készíteni, ezért délelőtt 11-ig kellett leadnunk a kulcsot, és egyébként is, Klári még korábban látott egy menetrend szerint 9 óra 25 perckor  Budapestre induló közvetlen buszjáratot.  Hogy ezt el is érjük, már negyed kilenckor lent kellett lennünk a reggelinél, amely egyébként 7 és 10 óra között volt lehetséges. Oda azonban ma már úgy mentünk le, hogy előtte összecsomagoltunk, és már a csomagokkal együtt mentünk az étkezőbe. Reggeli után pedig irány a buszállomás...

A busz pontosan a menetrend szerinti időpontban indult, nagyjából háromnegyed 11-kor álltunk meg valahol félúton, Siófok környékén egy 10 perces pihenőre, majd indultunk tovább,  majd 12:10-kor értünk be Budapestre. Mivel a Sasadi útnál jöttünk be a fővárosba, majd a Kosztolányi térnél is volt egy megálló, mi itt leszálltunk. Klári a Móricz Zsigmond körtérre ment, mivel ő más, családi programot is szervezett magának, én pedig a 7-es busszal az Astoria felé, így már háromnegyed 1 után itthon voltam.

 

*** *** ***         *** *** ***         *** *** ***

 

  Mit is mondhatnék?  Szeretnék köszönetet nyílvánítani mindenkinek, akivel találkozhattunk, a Szálloda munkatársainak, a Civil Rádió Kuratóriuma azon tagjainak, akik rám szavaztak,  köszönet ezért az elismerésért, megígértem, s remélem, sikerült is betartanom, hogy igyekszem elvinni a Civil Rádió jó hírét, cserébe pedig hazahozom, s remélem, hoztam is a Hévízi Danubius Szálloda jó hírét, hogy mások is megláthassák, és nemsokára meg is hallhassák Rádiónk egyik júniusi "Handycap" című műsorában.   Köszönöm, kedves Klári, hogy eljöttél, hogy összekötve a számodra is kellemeset a mindannyiunk számára hasznossal, mindenben segítettél, s mindemellett remek fotókat is készítettél!

Most pedig álljon itt az az email, amelyet közvetlen hazaérkezésem után írtam Molnár Renáta HR managernek, akivel folyamatosan tartottam a kapcsolatot az interjúval és az egész hétvégi programmal kapcsolatos egyeztetés végett.

 

*** *** ***         *** *** ***         *** ******

 

Tisztelt Asszonyom!

 

 

 

Engedje meg, hogy ezúton köszönetünket fejezzem ki, magam és Kolléganőm, Nemeskéri Klára nevében, akik részt vehettünk az elmúlt hétvégén egy igazán hangulatos welness hétvégén az Önök szállodájában.

 

Maximális kiszolgálást, figyelmességet, udvariasságot, előzékenységet tapasztaltunk nem csak velünk, hanem valamennyi szállóvendéggel szemben, valamennyi Munkatársuktól. Május 29-én pénteken délután 15 órakor létrejött az interjúbeszélgetés Fekete György Igazgató Úrral, köszönjük ezúton is szíves vendéglátását, és hogy rendelkezésünkre állt.  Örülünk annak, hogy az épület akadálymentesítésére igyekeznek minél nagyobb figyelmet, gondot fordítani, hogy valamennyi, akár mozgásszervi problémával élő ember is igénybe vehesse. Amely "negatív" észrevételünk volt, és ezt jeleztük is Fekete Igazgató Úrnak, melyre pozitív visszajelzést is kaptunk tőle, hogy a helyi buszállomástól nehezen találtuk meg az épületet, mert ott nem volt táblákkal jelezve, nem így viszont a keszthely felé tartó műút mellett, amelyet már egyik sétánk alkalmával láthattunk.

 

Valamennyi szolgáltatást volt szerencsénk igénybe venni, mint például valamennyi medencét, jakuzzit, az élményfürdőt. Tiszta, rendezett, igényes, kényelmes, valamennyi medencében pihentető, kellemes hőmérsékletű víz, hangulatos megvilágítás, jól megközelíthető és biztonságos átjárási lehetőség az egyes medencék között,  kerekesszékesek részére emelő,  biztonsággal  használható lépcsők, illetve padlózat,  így jómagam, mint látássérült, önállóan is elboldogultam.

Szombaton volt szerencsénk igénybe venni az iszapos kezelést és a masszázst is, kellemes, üdítő volt, maximális diszkréciót, alázatot, emberszeretetet

 tapasztaltunk  valamennyi, a szolgáltatásokat nyújtó Munkatársuk részéről.

Este megtekintettük az élményfürdőben rendezett fényjátékot és víz alatti zenét is, utóbbiból keveset érzékelhettünk sajnos, mert a   vízcsobogás és a környező háttérhangok elnyomták, így abból csak hangfoszlányokat hallhattunk, ellenben a fényjáték valóban nagyon kellemes és pihentető is volt, amellett, hogy szemet gyönyörködtető is.

 

A VII. emeleti, 715-ös szobában laktunk, ahonnan kellemes volt a panoráma, csendes, szélvédett, még a viszonylag hűvös, kedvezőtlen időjárás ellenére is végig nyitott erkélyajtó mellett lehettünk. Köszönet a szobaszervízért, a makulátlan tisztaságért, az estére külön kérés nélkül frissen megvetett ágyakért, a szobaasszonyok és a takarító személyzet munkájáért!

 

A félpanziós ellátásban szombaton a reggelit és az este 17:30-as vacsorát vettük igénybe, utóbbi alatti élő  cigányzene külön emelte az egyébként is  kellemes légkört, és tette  még ízletesebbé az egyébként is jól elkészített ételeket.  Külön értékelendő, hogy minden egyes étel  sok zöldséget, gyümölcsöt tartalmazott. Nem volt várakozási idő, valamennyi alkalommal alig, hogy helyet foglaltunk, azonnal ott volt legalább egy felszolgáló Munkatársuk, akiktől minden segítséget megkaptunk, és ami fontos, sohasem volt egyikük sem tolakodó, ugyanakkor bármikor számíthattunk rájuk, amikor szükségünk volt valamire, szólnunk sem kellett, maximális figyelmességüknek köszönhetően.

 

Az Igazgató Úrral készült interjúbeszélgetés júniusban kerül adásba. Az elkészült anyagot elküldjük Önnek és Kollégáinak  emailben egy olyan fileküldő szerver segítségével, mely a címzett emailcímére egy linket küld majd, ahonnan az anyag letölthető lesz, illetve az elhangzás időpontjáról idejében értesítést küldünk.

 

 

 

Szeretettel és tisztelettel gratulálunk a Minőség Díjhoz, köszönet valamennyi szolgáltatásért, nem csak a Civil Rádión és a Kolléganőm által készített Network.hu -ra kerülő cikken keresztül, hanem személyes kapcsolataink révén is ajánljuk szállodájukat másoknak is.

 

 

 

 

Tisztelettel,

 

 

 

Ruzsa Viktor

 Civil Rádió

 

 

 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása